Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47f
47. országos ülés deczember 7. 1875. 21 Én, t. ház, a véderöről szóló törvény ezen rendelkezését igazságosnak tartom. Mindamellett azonban, hogy azóta nyoloz esztendő telt el, a kormány a törvény által ez irányban reá rótt kötelességét mai napig sem teljesítette. Én már egy izben — gondolom az utolsó költségvetés tárgyalásánál — e miatt szót emeltem. Akkor a t. honvédelmi ministcr ur azt mondta, hogy a kérdés alatt lévő törvényjavaslat készül és mihelyt kész lesz: azonnal be fogja mutatni. Minthogy azonban a mai napig sem teljesítette igéretót: kénytelen vagyok egy natározati javaslatot nyújtani be, mely szerint a honvédelmi minister ur utasíttassák ezen törvény által ráruházott kötelességének mielőbb teljesítésére. Ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat elfogadás végett. Molnár Aladár jegyző: (olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát.) „A honvédelmi minister utasittatik, hogy az 1868. XLIV. t.-cz. 56. §-ának végrehajtása végett .mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot". Szende Béla honvédelmi ministcr: A mostani esztendő előirányzatának tárgyalásánál szerencsém volt jelenteni, hogy a katonai dijakról szóló törvéiryjavaslat, melynek benyújtása meg van hagyva a véderöről szóló törvényben : készül és mihelyt elkészül, szerencsém lesz azt bemutatni. Most jelenthetem a t. háznak, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat kész és hogy eddig be nem nyújtottam: ennek oka az, mert meg voltam győződve, hogy a dolgok halmazánál fogva 1875-ben ugy sem lettünk volna képesek azt letárgyalni, de hiszem, hogy lesz még alkalom az országgyűlés jelen ülésszakában tárgyalhatni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: A honvédelmi minister urnák e nyilatkozata után határozati javaslatomat visszaveszem. Simonyi János : T. képviselőház! Megvallom, hogy igen óhajtottam volna, hogyha ismerhettem volna azon javaslatot, vagy azon intézkedést, melyet a t. kormány a honvédek nyugdíjazása vagy segélyezése tárgyában tenni kíván; mert nem ismervén az álláspontot, nem is szólhatok tüzetesen ahhoz, a mi tán a kérdés tulajdonképi tárgyát fogja képezni, Midőn kényszerítve látom magamat mindazonáltal arra, hogy indítványomat megtéve benyújtsam, kijelentem azt, hogy azon álláspontot foglalom el, melyet a törvényhozásban évek óta folyton sürgetett a törvényhozásnak egyik része. Azon álláspontot foglalom el, mely igenis megadni kivánja 1848—49. évi honvédeknek azon erkölcsi elismerést ós azon nyugdijt és segélyt, mely őket megilleti azon Ígéret alapján, melyet az 1848. törvényhozás tett, midőn azoknak sorsáról való gondoskodásért a nemzet becsületszavát lekötötte. T. ház! Nem volt sohasem szokás e házban ugy hiszem, most sem szükséges az, hogy az 1848-iki honvédek nyugdíjra való jogosultságáról szóljunk, e tekintetben azt hiszem, egyetértünk valamennyien; de legyen szabad felemlítenem, hogy midőn a költségvetés tárgyalásának végéhez jutottunk, az egyes tárezáknál nyugdijak ezimén már 3.558,071 irtot szavaztunk meg. ezen kivül nem is említve a közös hadsereg katonai nyugdijait közösügyi nyugdijak ezimén 1,689,550 frt, illetőleg ebből ránk esőleg 506,985 frtot, s igy nyugdijak fejében összesen 4,065,05ő frtot szavaztunk meg és ezen nyugdíjazási tételek közt foglaltatnak olyanok is, melyeket a képviselőház olyan egyéneknek szavazott meg, kiket a haza ellenségeinek tekintett mindenkor a közvélemény, értem az 1849-től 1867-ig fenállott kormány központi közegeit, kiknek ez idén is 217,833 frtot szavazott meg a törvényhozás. Azt hiszem, t. ház, hogy midőn ezt méltányossági szempontból megszavazták: akkor lehetetlen, hogy az igazságérzet alapján meg ne szavazzák azon nyugdijakat, amelyeket a képviselőházban folytonosan sürgetett egy tekintélyes párt, és a mely nyugdíjazás érdekében én is külön határozati javaslatot terjesztek elő. Szükséges ez t. ház, annál inkább, mert jelenleg teljesen gondoskodás nélkül maradt a honvédek ügye; mert a mint az országos honvédsególyző egyletnek elénk terjesztett kimutatása is mutatja, most már elfogyott azon Összeg is, a melyből kegyelem utján segélyeztetett eddig 1492 egyén, egy csekély része azon nagy számnak, melynek jogosult, alapos igénye van ahoz, hogy a nemzet teljesítse iránta azon kötelezettséget, a melyet a 48-iki tői vényhozás elvállalt. Én azt hiszem, hogy nincs egyátalában semminemű ok, még a takarékossági .szempont sem arra nézve, hogy ezen nyugdíjazás megszavazása megtagadtassák; mert ha a takarékossági szempont, főleg a jelen körülmények közt, felette fontos: az nézetem szerint sokkal fontosabb a nemzet adott szavának beváltása is azon tekintetből, hogy a nemzet hárítsa el magáról a hálátlanság azon vádját, a melylyel okvetetlenül meg fogja bélyegezni az utókor. Nem vagyok azon helyzetben, hogy körülményesebben nyilatkozhatnám, egyszerűen csak a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. Orbán Balázs jegyző: (olvassa Simonyi János határozati javaslutát) Határozati javaslat, beadja Simonyi János. Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy kipuhatolván az 1848 —49-ki önvédelmi harezban munkaképtelenné vált, ugy nem különben a rokkant honvédeknek, s az e harezokban elesett honvédek özvegyeinek létszámát, azoknak nyugdíjazása, illetőleg segélyezése tárgyában törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé.
