Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47f

47. országos ülés deczember 7. 1875. 21 Én, t. ház, a véderöről szóló törvény ezen ren­delkezését igazságosnak tartom. Mindamellett azon­ban, hogy azóta nyoloz esztendő telt el, a kor­mány a törvény által ez irányban reá rótt köte­lességét mai napig sem teljesítette. Én már egy izben — gondolom az utolsó költségvetés tárgyalásánál — e miatt szót emel­tem. Akkor a t. honvédelmi ministcr ur azt mondta, hogy a kérdés alatt lévő törvényjavaslat készül és mihelyt kész lesz: azonnal be fogja mutatni. Minthogy azonban a mai napig sem teljesítette igéretót: kénytelen vagyok egy natározati javas­latot nyújtani be, mely szerint a honvédelmi mi­nister ur utasíttassák ezen törvény által ráruhá­zott kötelességének mielőbb teljesítésére. Ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat elfogadás végett. Molnár Aladár jegyző: (olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát.) „A honvédelmi mi­nister utasittatik, hogy az 1868. XLIV. t.-cz. 56. §-ának végrehajtása végett .mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot". Szende Béla honvédelmi ministcr: A mostani esztendő előirányzatának tárgyalásánál szerencsém volt jelenteni, hogy a katonai dijakról szóló törvéiryjavaslat, melynek benyújtása meg van hagyva a véderöről szóló törvényben : készül és mihelyt elkészül, szerencsém lesz azt bemutatni. Most jelenthetem a t. háznak, hogy az erre vonat­kozó törvényjavaslat kész és hogy eddig be nem nyújtottam: ennek oka az, mert meg voltam győ­ződve, hogy a dolgok halmazánál fogva 1875-ben ugy sem lettünk volna képesek azt letárgyalni, de hiszem, hogy lesz még alkalom az országgyűlés jelen ülésszakában tárgyalhatni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: A honvédelmi minister ur­nák e nyilatkozata után határozati javaslatomat visszaveszem. Simonyi János : T. képviselőház! Megval­lom, hogy igen óhajtottam volna, hogyha ismer­hettem volna azon javaslatot, vagy azon intézke­dést, melyet a t. kormány a honvédek nyugdíja­zása vagy segélyezése tárgyában tenni kíván; mert nem ismervén az álláspontot, nem is szólha­tok tüzetesen ahhoz, a mi tán a kérdés tulajdon­képi tárgyát fogja képezni, Midőn kényszerítve látom magamat mindazonáltal arra, hogy indítvá­nyomat megtéve benyújtsam, kijelentem azt, hogy azon álláspontot foglalom el, melyet a törvényho­zásban évek óta folyton sürgetett a törvényhozás­nak egyik része. Azon álláspontot foglalom el, mely igenis megadni kivánja 1848—49. évi honvédeknek azon erkölcsi elismerést ós azon nyugdijt és segélyt, mely őket megilleti azon Ígéret alapján, melyet az 1848. törvényhozás tett, midőn azoknak sorsá­ról való gondoskodásért a nemzet becsületszavát lekötötte. T. ház! Nem volt sohasem szokás e házban ugy hiszem, most sem szükséges az, hogy az 1848-iki honvédek nyugdíjra való jogosultságáról szóljunk, e tekintetben azt hiszem, egyetértünk valamennyien; de legyen szabad felemlítenem, hogy midőn a költségvetés tárgyalásának végéhez jutottunk, az egyes tárezáknál nyugdijak ezimén már 3.558,071 irtot szavaztunk meg. ezen kivül nem is említve a közös hadsereg katonai nyug­dijait közösügyi nyugdijak ezimén 1,689,550 frt, illetőleg ebből ránk esőleg 506,985 frtot, s igy nyugdijak fejében összesen 4,065,05ő frtot sza­vaztunk meg és ezen nyugdíjazási tételek közt foglaltatnak olyanok is, melyeket a képviselőház olyan egyéneknek szavazott meg, kiket a haza el­lenségeinek tekintett mindenkor a közvélemény, értem az 1849-től 1867-ig fenállott kormány köz­ponti közegeit, kiknek ez idén is 217,833 frtot szavazott meg a törvényhozás. Azt hiszem, t. ház, hogy midőn ezt méltá­nyossági szempontból megszavazták: akkor lehe­tetlen, hogy az igazságérzet alapján meg ne sza­vazzák azon nyugdijakat, amelyeket a képviselő­házban folytonosan sürgetett egy tekintélyes párt, és a mely nyugdíjazás érdekében én is külön ha­tározati javaslatot terjesztek elő. Szükséges ez t. ház, annál inkább, mert jelen­leg teljesen gondoskodás nélkül maradt a honvé­dek ügye; mert a mint az országos honvédse­gólyző egyletnek elénk terjesztett kimutatása is mutatja, most már elfogyott azon Összeg is, a melyből kegyelem utján segélyeztetett eddig 1492 egyén, egy csekély része azon nagy számnak, melynek jogosult, alapos igénye van ahoz, hogy a nemzet teljesítse iránta azon kötelezettséget, a me­lyet a 48-iki tői vényhozás elvállalt. Én azt hiszem, hogy nincs egyátalában semminemű ok, még a takarékossági .szempont sem arra nézve, hogy ezen nyugdíjazás megszavazása megtagadtassák; mert ha a takarékossági szempont, főleg a jelen körül­mények közt, felette fontos: az nézetem szerint sokkal fontosabb a nemzet adott szavának beváltása is azon tekintetből, hogy a nemzet hárítsa el magá­ról a hálátlanság azon vádját, a melylyel okvetet­lenül meg fogja bélyegezni az utókor. Nem vagyok azon helyzetben, hogy körülmé­nyesebben nyilatkozhatnám, egyszerűen csak a következő határozati javaslatot vagyok bátor be­nyújtani. Orbán Balázs jegyző: (olvassa Simonyi János határozati javaslutát) Határozati javaslat, beadja Simonyi János. Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy kipuhatolván az 1848 —49-ki ön­védelmi harezban munkaképtelenné vált, ugy nem különben a rokkant honvédeknek, s az e harezok­ban elesett honvédek özvegyeinek létszámát, azok­nak nyugdíjazása, illetőleg segélyezése tárgyában törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé.

Next

/
Thumbnails
Contents