Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-58

260 58. orszíiíros ülés deezember 18. 18T5 czáfolatába bocsátkozni; de engedje meg az előadó es a t. ház, hogy az általa felhozott adatok közül csak egyet vegyek szemügyre, moly a legfényesebben rombolja szét az ő épületét. Ez adatot a leghitelesebb forrásból merítettem a Eoumain d'Economist-"ből. Ennek adatai közt látjuk, hogy a Eumániába való behozatal összes értéke a különböző országokból miként csoportosul és ezek közt szerepel Austria is, honnan 1874-ben 37 millió 280 ezer francnyi értékű pórtéka lett a Duna fejedelemségekbe bevive. Minő a felosztás a czikkekre nézve, melyek bevitettek? Olyan, hogy az egész monarchiából, — a mint ezt önök nevezni méltóztatnak — bevett fogyasztási czikkekből, tehát gabonából és minden másféléből, Magyarországra esett 4 millió 538 ezer francnyi iparezikk; Austriára 27.851,000 franknyi, tehát föltéve, hogy a Duna fejedelemségekbe senki más egy mérő gabonát nem vitt volna be, s átalában a nyerstermények csak Magyarországból vitetlek volna be: igy is csak 4,000.000 franknyi értékű bevitel mutatkozik Magyarország részéről: Austria pedig, mely az iparczikkeket beviszi: 27.000.000 franknyi értékűt vitt be. Be van tehát bizonyítva adatokkal, hogy ha van előny a szerződésben: ez előny Austriára nézve lesz; mert ő könnyebben beviheti az iparczikkeket a Duna fejedelemségekbe, mint bevitte eddig: Magyaroiszagnak pedig eddigi más előnye elesik az által, hogy a gabonavám megszüntetfetik. De nem csak itt esik el. Méltóztassanak megfontolni, hogy a vámterületi közösségben, mit önök is bebizonyítottak és elismertek, egyetlen egy pont van. mely némelyek szerint kedvezői eg tünteti fel a vámterületi közösséget és ez az, hogy a mennyiben Magyarország- biztosítva vau piac/ml, az osztrák iparnak, ügy más részt Austria piacza biztosítva vau Magyarország nyersterményeinek ; de most ez az utolsó, az önök által hangsúlyozóit előny is elesik: inert mi magunk teremtünk egy hatalmas versenytársat, a kivel concurrálni alig leszünk képesek. Azt mondja a t. ministerel nők ur, hogy hiszen igen helyes Wahrmann képviselő urnák azon fölfogása, hogy óvatosan kell eljárni ily nemzetközi szerződések visszavetésénél, nem: mert a jelen kormány iránt van valaki bizalommal; hanem teszi azt Wahrmann képviselő ur minden kormánynyal szemben az állam érdekében; mert az oly állammal, mely az utolsó perezben képes a szerződést visszavetni: más államok nem igen kötnek szerződéseket. Ez áll, az igaz, és minden parlament nagyon megfontolja, mielőtt egy nemzetközi szerződést visszautasít. De mi következik ebből ? Az talán, hogy azért, hogy a kormány tekintélyének ne ártsunk: szavazzunk meg mindent, még akkor is, mikor meggyőződésünk szerint az ország érdekeit sérti ez meg? Nem! hanem következik belőle az, hogy a kormány óvatosan tartozik eljárni, mielőtt ily szerződést aláír és a ház elé terjeszt. Magára a tőrvényjavaslatra nézve néhány kevés megjegyzósem van. Tény az, hogy a legnevezetesebb beszéd, mely a többség részéről e hosszú vita alatt elmondatott, a Wahrmann képviselő uró. De épen az ő beszéde bizonyítja a többség erkölcsi álláspontjának gyengeségét e tekintetben ós ezt indokolni fogom röviden. Nevezetes bevezetése volt Wahrmann képviselő ur beszédének. 0 azt mondta, hogy ő tisztán közgazdászati tekintetekből fogja bírálat alá venni ezen törvényjavaslatot, ámbár tudja, hogy ezen szerződés keletkezése nem nemzetgazdászati tekinteteknek, hanem főleg a politikának köszönhető. Megvallom, nagyon sajnálom, hogy azon választ, a melyet a minister ur ma lesz adandó Simonyi képviselőtársam interpellatiójára: nem tegnap kaptuk; mert igy legalább tájékozva lennénk azon magas politika iránt, melynek köszönhetjük e szerződés keletkezését; akkor képesek lettünk volna megbírálni, hogy azon politika, a melyet ez által elérni vél: kárpótolni fogja az országot azon anyagi veszteségekért, a, melyeket abból az országra következni látunk. De t. ház, méltóztatnak tudni, hogy mi e szerződés tárgyalásánál a súlyt nem annyira a részletekre helyezzük, nem annyira a szerződés poníozataira nézve, mint inkább azon előzetes kérdésre, hogy vajon czéiszerü-e e szerződóst most létrehozni V Igen, vagy nem V En megvallom, hogy bármily nagy figyelemmel kísérem is a minister urak felszólalásait: azok engem egy hajszálnyira sem ingadtak meg azon meggyőződésemben, hogy ez a iegtévesebb lépés, a melyet az ország e perezben tehet. Éu csak egy esetben bírnám ezt elfogadni, ha a kormány határozottan kijelentené: mi véglegesen megállapodtunk abban, hogy a közös vámterületet fentartjuk. Es még akkor is kérdés lenne: vajon nem kötelessége-e a képviselőháznak bevárni azon perczet, míg a, vámterületi közösség meg van nyitva, hogy lássuk, mily feltételek alatt újíttatott meg; mert feltételeket mindenesetre még a t. minister ur is tesz, noha annyira borzad az önálló vámterülettől. Hogy egy példával megvilágítsam a dolgot, teszem, ha létre jön a vámterületi közösség megint oly feltétel alatt, hogy az indireet adóra Magyarország önállóan intézkedjék és igy természetes, hogy az adó például a ezukorgyártmányra megváltoztatnék ; mert az egyike azon legfontosabb iparczikkeknek, a mely akként áll, hogy míg az ország szükségleteit sem képes fedezni ós az országkénytelen ezukrot külföldről behozni: mégis ezen ipar nem bírja magát fenntartani, s ennek okát, mint mindenki tudja, a tariffában kell keresni; — ha tehát, mondom, mi önallólag intézkedhetünk az indireet adókra nézve: akkor megváltoztatjuk a czukorztarüTát; igen, de Eumániával, a mely