Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-58

5S. országos ülés deczeiuuer IS. 1S75. 259 En részemről azon meggyőződésemmel, a melynél fogva el nem ismerem senkinek jogát, hogy kételkedjék, de sőt épen ugy, mint én elhiszem mindenkiről, hogy meggyőződését követi: követelem, hogy senki kétségbe, ne vonja, hogy én is minden mellékes tekintet nélkül meggyőződésemet mondom Id, ismétlem: én ezen szerződést teljes meggyőződésemből mint olyat, mely Magyarország iparára, kereskedelmére nézve jótékony, földmivelésének pedig kárt. nem tesz, s azon látszólagos kárt, a melytől most sokan annyira félnek, jövőben épen a kereskedelem és az ipar fejlesztése által tízszeresen visszapótolja, a háznak elfogadás végett ajánlom, (Helyeslés a középeit.) Helfy Ignácz: Tudom, hogy a t. ház a szavazás felé siet és ez okból előre is megjegyzem, hogy igen röviden óhajtok refleetálni azokra, a miket a t. niinisterelnök ur az imént itt elmondott, és még rövidebben a szőnyegen levő tárgyra nézve. A ministerelnök ur mindenek előtt zokon vette Simonyi t. barátomtól azt, hogy ő azt állította, hogy a többségnek jó része meggyőződése ellen akar szavazni. Engedelmet kérek, ezt Simonyi t. barátom nem suppositióként tette; hanem taglalván a többség részéről felszólalt képviselők beszédeit, idézte azon részeket, melyekben ők maguk bevallják, eonstatálják ezen szerződós rósz voltát, és egyedül csak bizalomból szavazzák ezt meg. Tehát fel volt jogosítva azt mondani, hogy meggyőződósök ellenére szavaznak meg valamit egyedül csak bizalomból. Egy tény valóságának constatálása sohasem lehet sértés. A mi átalában azt illeti, hogy minden meggyőződést respectálni kell : ezt senki kétségbe nem vonta. De engedelmet kérek, midőn valaki meggyőződésének ad kifejezést, ezt be is kell bizonyítani. Nem elég, hogy a kormány azt mondja: En megvagyok győződve, hogy ez előnyös; hanem bizonyítsa be az előnyöket, és iparkodjék minket is oapacitálni, és meggyőzni. (Derültség.) De miután a vita folyamában, mi, mint röviden kifogom mutatni, ily érveket felhozni nem hallottunk: azért nem értjük, mi indítja a többséget arra, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadja. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy lehetetlenség, miszerint Simonyi képviselő ur maga komolyan higyje, a mit felhozott; hogy micsoda előny van abban, ha a gabona Oláhországból Budapesten keresztül megy, vagy itt éjszakázik. Azt mi sem tagadhatjuk, mondja a ministerelnök ur, hogy nagy előny volna, ha a nyugot, ós a kelet közt Budapest lenne a találkozási hely. Ezt senkisem tagadja; de azt bizonyította Simonyi képviselőtársam, hogy Budapest nem lesz találkozási hely, hanem csak transitó hely, itt keresztül fog menni a gabona, de nem fog megállani. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az osztrák államvasút, mely társulat egyszersmind tulajdonosa a rurnán vasútnak, s melynek érdekében áll, hogy minél kevesebbet álljon itt a rumán búza, folytassa útját az ő vasútjain Németország felé. Tehát épen azért emelte ki Simonyi képviselő társam ezen pontot; mert mi óhajtjuk, hogy Budapest legyen a találkozási hely a nyugot, ós a kelet közt. De a múlt évben megszavazott vasúti összeköttetés kapcsolatban ezen szerződéssel lehetetlenné teszi, hogy ez találkozási hely legyen. Azt mondja a t. ministerelnök ur: természetes hogy nemzetközi szerződést nem lehet megkötni akként, hogy annak minden pontja az egyik félre nézve előnyös legyen. Természetes, hogy egyik rész az egyik, a másik rész a másik félre nézve előnyös; de ezen szerződésnél a dolog ugy áll, hogy a mi előnyös: az előnyös a másik félre nézve; de az nem mi vagyunk, hanem az osztrák; ós a mi nem előnyös, hanem káros : az nem az osztrákra és nem a románra nézve káros, liánéin Magyarországra nézve, (ügy van a szélső halon.) Legyen szabad ezt röviden bebizonyítanom és itt reflectálok a másik érvre, melyet a ministerelnök ur felhozott Azt mondja, hogy ellentétbe jövünk önmagunkkal, a mennyiben egy részről azt bizonyítjuk, hogy az ipar, és a Kereskedelem érdekei elhanyagoltainak ós mikor az egyik érdekében a kormány valamit tenni óhajt, külön választjuk s bebizonyítjuk, hogy a mi a. kereskedelemnek használ, az a föld növelésnek árt, és megfordítva. Ez iránt én. és barátaim s mindenki, a ki közgazdasággal foglalkozik, tisztában van régen. Nem állítottuk soha, hogy a földmivelés érdeme ellentétben van az iparéval. De, hogy a kereskedelem bizonyos tekintetben versenytársa az iparnak: azt állítjuk mi, és bizonyítja minden állam gazdája. A kereskedő nem gondol azzal, hogy honnan szerzi az iparczikket, és hol adja azt el; nála a főkérdés az, hogy hol adja el legdrágábban, s hol vásárolja legolcsóbban, holott az iparnak és földművelőnek az ár érdekében az áll, hogy itt bent az országban állithasson ki olcsóbban iparczikkeket, hogy a kereskedelem kénytelen legyen ezen iparczikket fogyasztani. — Így tehát természetszerűleg verseny fejlődik. És inert igy áll a dolog: mily viszony fog fejlődni ezen szerződésből? A t. előadó ur igen elismerésre méltó tanulmányozás után csoportosította a statistikai adatokat ós ezekből bebizonyította, hogy a vámmentesség ideje alatt is mily eredményeket tüntetett fel a forgalom. Helyesen kiemelte Wahrmann képviselő ur tegnap, hogy különösen az esetben, midőn oly rövid idővel állunk szemben, a statistikai kimutatásokra nagyon keveset lehet adni. En ennélfogva nem is fogok ezen adatok téves csoportosításának 33*