Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-58

252 &8. or&záffOH Ülés deczeiuber 18. 1875. sülni a gabona vitele tekintetében : akkor önök uraim, — nem önöket értem, hanem azokat, kik ezen szerződést elfogadták, — az előbbi kormány akkor azzal támogatta, hogy hisz kezünkben van a határvám s azzal képesek leszünk segíteni. Az akkori pénzügyminister, mostani igen t. elnökünk azt monda: „rendes időkben védi belforgalmunkat a romániai gabna ellen a határvám ; rendkívüli időben pedig Magyarországnak is hasznára van, ha Románia felsegít bennünket." No tehát rendes időben véd bennünket a határvám, most már rendes időben ezen előnyben sem részesüljünk és feladjuk ezen határvámot s megnyitjuk a sorompókat, hogy szabadon hozhassák be gabnáikat? A mi a rendkívüli időket illeti, midőn magunknak van szükségünk romániai gabonára: akkor természetesen nincs érdekünkben, hogy azt megvámoltassuk: akkor hatalmunkban van a vámot felfüggeszteni s akkor azon vám nekünk a külföld irányában sem ártalmas : mert akár a mi piaczunkra hozzuk és itt előnyösen felhasználjuk és innen kiviszszük: az tökéletesen mindegy; ez az árakra nézve különbséget nem okoz. A minister ur aztán Mocsáry tisztelt barátomnak felelve, azt mondja, hogy a inig ezen kormány a nemzet vélekedése s az országgyűlés többsége szerint kormányoz, —- e kettő a nemzet vélekedése s az országgyűlés többsége nem mindegy. — hogyha — mondja — az országgyűlés többsége szerint kormányoz : addig fog kormányozni és nem tovább. Mindez csak oda mutat, hogy a minister ur igen óvatos és igen ügyes beszédjével ismételve és ismételve arra inti a képviselő urakat, hogy a felelősség a képviselőházat és a törvóuyhozást illeti azon törvényjavaslatért, melyet most megszavaztatni akar. Azután az ellen szabódik, mintha a kormány nem azért fogadta volna el ezen szerződóst, mert Bécsben kívánták. Nem ezért — mondja — hanem azért, mert Magyarország érdeke ugy kívánja. Ha a minister ur bebizonyította volna, hogy Magyarország érdeke ugy kívánja: a vitának abban a perczben vége lett volna'; hiszen ha Magyarország érdeke kívánja: akkor senki sem ellenzi. De épen abban fekszik a nehézség, hogy nem akarjuk, nem bírjuk, nem vagyunk képesek átlátni, még azok sem, a kik legbuzgóbban, leghatásosabban támogatják a kormányt, azon előnyöket, melyek ezen szerződésből Magyarországra háramolnának. Továbbá megvallom, nem vártam a minister úrtól, hogy Mocsáry barátomnak azon mondását, hogy Bécsben ugy kívánják: oda magyarázta, hogy ezen í. barátom az előszobában leskelődött. Ha jól vagyok értesülve, Mocsáry t. barátom nem igen koptatja a minister urak előszobáinak padlóit; de ha végre eszébe jutott volna is a leskelődés, az bizonyosan ártatlan leskelődés lett volna, mert itt azt hiszem, nem igen sokat lehetett volna hallani, Bécsben pedig közelebbről nem volt, azt mindnyájan tudjuk. Valóban t. ház, én nem látom azon argumentumok erejét, melyek ily visszatorlásókkal, ily czáfolatokkal kapcsolatban tétetnek. A minister ur azt mondja Orbán Balázsnak, hogy gyermekes és viszont Mocsárynak, hogy ' az előszobákban leskelődött. Méltóztassék nekem megengedni, de az én felfogásom szerint nem helyes ily modorban czáfolgatní: mert az ily modor igen természetesen viszonzást von maga után. {Helyeslés a szélső baloldalon.') Én nem akarok, mint Miletics képviselő ur tegnap természet-históriáról discurálni egy fél óráig; (Derültség.) de azt hiszem, hogy oly nyelven kell egymással beszélnünk, ha ellenkezünk is, hogy mindig megmaradjunk azon állásponton, hogy becsüljük és tiszteljük egymást. (Helyeslések a szélső baloldalon.) ismét azt mondja a minister ur, hogy ezen szerződésből csak ugy lesz valami, ha az országgyűlés elfogadja. Beszéde folyamában háromszor is a törvényhozásra hárítja a felelősséget s ez annál nagyobb ok, hogy a képviselőház jól megfontolja, hogy merre adja sza vázat at. Azután áttért a minister ur azon okok elősorolására. melyek a kormányt ezen szerződés megkötésére birták, de fájdalom e téren semmit sem bizonyított; tesz egy-két állítást, de azok bebizonyitását sem kísérli. Azt mondja, hogy a kormány át volt hatva annak érzetétől, hogy minden lehetőség közt — hitel viszonyainkat és az alkudozásokat is tekintetbe véve — jobb ha rendezzük ügyeinket szerződések kötése által: mint ha azokat rendezetlen hagyjuk. Igaz; ezt nem vonom kétségbe, de kétségbe vonom azt, hogy az ha minden áron kötünk kereskedelmi szerződéseket, ez Magyarországra nézve hasznosabb lenne, mint ha kereskedelmi szerződés nélkül maradunk. Azt pedig, hogy ezen alakban történt szerződés hasznosabb: a minister ur elfelejtette bebizonyítani. Igaz, azt mondotta, hogyha ezt nem teszszük : akkor Rumánia képes lett volna vámszabályokat hozni be és hozhatott volna be olyakat, a miket akar, mert kereskedelmi szövetség által nem lett volna kötve. Igaz, ha ellenkező szabályokat hozott volna be, meglehet, hogy bizonyos tekintetben kárát vallottuk volna ; de megvallom, hogy nézetem szerint igen kis mórtékben, mert megfosztattunk volna azon előnytől, a mit eddig a kormány képes volt kimutatni, hogy fát vihettünk volna Eumániába Erdélyből és tán tulipános ládáinkat ott elárusíthattuk volna, mert más valami nagy hasznát részünkre nem látom; én nem látom azon ipart, melynek érdekében Eumániának azon concessiót tegyük, hogy gabonája a mi gabonánkkal szabadon konkurálhasson.