Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

57. országos ülés deczeinber 17. 1875. 233 ségekkel a felidézett okok folytán; a ki érzi, hogy jövő kereskedelmünknek íoozólja és iránya csakis a kelet lehet, hogy oda kell iparkodni minden erőnkkel, hogy ezt a tért elnyerjük, melyet annak idején majdnem elnyertünk, de mely időközben kezeinkből kisiklott: az be fogja vallani azt, hogy kereskedelmi szerződés kötése határozottan indokolt, szükséges és elhalaszthatlan. (Helyeslés a középen.) A kereskedelem, a mely általunk folytattatott a dunafejedelemséggel: a közelebbi időben nem volt kereskedelem, hanem koezkajáték. A solid kereskedelemnek egyik főkelléke és lényege az, hogy számításait biztos alapra legyen képes fektetni, hogy tudhassa, hogy ezen vagy azon czikknek, ha oda vinném: költsége ennyibe vagy annyiba kerül, az valószínűleg ugy adható el, és ennek folytán munkájának, fáradságának ez vagy az lesz gyümölcse; de erre nem voltak biztos adatok; a melyek pedig léteztek, azok a színhelyen bizonytalanoknak és el nem órhetőknek mutatkoztak. Gyakran még az oly üzlet is, mely a legjobb remény fejében köttetett ós indíttatott meg, akkor, a mikor létesíttetett: az illető kárával járt. Hogy ily helyzet tarthatlanná válik : azt meg fogja engedni mindenki, a ki a kereskedelmi viszonyokat ismeri. E részben csak egy esetre akarok hivatkozni. Egy itteni nagyobb szeszgyár néhány éve nagyobb mennyiségű rhumot küldött a Dunafejedelemsógekbe; határozottan ki volt számítva minden adat nyomán, hogy igen tisztességes nyeressóg fog ez üzletből származni. De az illető gyár aflnyi zaklatásnak ós zsarolásnak volt kitéve, annyi különböző értelmezés adatott a török portával fennálló szerződéseknek, hogy a helyett, hogy nyeresség jött volna be az üzletből; 40,000 frt vesztesség érte. Pedig ez nem magában önálló eset. ez igen gyakran ismétlődik, és ennek tulajdonitható, hogy kereskedelmünk Pestről, mely azelőtt jelentékeny volt ruhanemüekben, az ipar különböző ágában, zongorában, kocsikban, gépekben : mindig kisebbkisebbé vált s majdnem egészen megszűnt. Ha keleti kereskedelmünkön lendíteni akarunk, ha azt akarjuk, mi itt minduntalan hangoztatik, hogy ipar s kereskedelem nélkül az ország nem boldogulhat : akkor minden esetre a kormánynak legelső kötelessége gondoskodni, hogy ily állapotok javuljanak s azért köszönettel tartozom a t. kormánynak, hogy e szerződóst megkötötte; mert e szerződés kötésében az első lépést találom ezen irány felé. (Helyeslés.) Igennel válaszolván ezen kérdésre, a mellékkérdés az : vajon elhalasztható-e a szerződés vagy sem? Az itt fel említetteknél fogva azt hiszem, mindenki át fogja látni e szerződés égető szükségét, át fogja látni, hogy minden halasztás a bajt KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78, III. KÓTET. nagyobbítaná. De más ok is van arra nézve, hogy a megkötéssel siessünk. Épen azért, minthogy a vasúti összeköttetés a dunai fejedelemségekkel közel áll előttünk: ha mi minél előbb nem

/

foglaljuk el ezen tért, később erre későn lesz. (Élénk helyedé*.) A kereskedelem nem olyan, mint a t. ház egynéhány tagja hiszi, hogy azt minden perczben, minden órában módosítani. változtatni lehetne. (Helyeslés) A kereskedelem, daczára minden előnynek, melyet a kereskedő ki tud számítani: mégis a szokásnak, a megrögzött szokásnak némi eredménye. (Helyeslés.) S ha valamely állam megszokta, hogy egy másik állammal kereskedelmi viszonyban álljon : hiába igéri egy harm .dik állam, hogy jobb, előnyösebb üzleti összeköttetéseket bir számára teremteni, — ez csak nagy nehezen ós tetemes áldozatok árán fog sikerülni (Helyeslés) Ezen szerződésnek előnyös eredményei is nem egy év alatt, hanem csak egynéhány év után lesznek érezhetők. Szükséges, hogy az, a ki a dunai fejedelemségek számára akar valamit gyártani: üzletét e czélra berendezze, a mi előzetes munkával, előzetes áldozatokkal jár. Ha tehát ezen szerződés megkötését bizonyos időre elhalasztjuk: ez okvetlenül az ország közgazdasági kárával járna. Én ennélfogva az elhalasztást sem tartom czólszerünek, elfogadhatónak A másik kérdés, a melyet magam elé tűztem, az volt, hogy azon előnyök s engedmények, melyeket Magyarország ad, — itt egyszerűen Magyarországról szólok, minthogy Magyarország törvényhozó testületében vagyok: — minő áldozatokkal járnak ránk nézve s minő előnyöket nyújtanak a másik szerződő félnek? S épen e kérdésnél találom a legnagyobb ós legtüzesebb ellenvetéseket, melyeket eddigelé a szerződés ellen fölhozni hallottam. Az áldozat, melyet hozunk, tudvalevőleg a terményeknek, a gabonának vámmentességében áll; más részről az állatok vámjának bizonyos leszállításában. Erre nézve az hozatott fel minden oldalról, a honnan az megtámadtatott, hogy a gabonavámmentesség okvetlenül Magyarország földbirtokát fogja nagy mértékben sújtani, hogy az az országra nézve káros hatással lesz. Engedje meg a t. ház, hogy én épen ellenkező nézetemnek adjak kifejezést. (Halljuk!) E kérdést három irányban kell vizsgálnunk, ha azt a maga egészében megakarjuk Ítélni. Az első a kereskedelem, a második az ipar, és a harmadik a földmivelós; mert dzen országnak összes közgazdasági volta ezen három tényezőben pontosul össze. A kereskedelmet illetőleg megint három irányban kell tekintetbe venni e kérdést, még pedig először: minő befolyást gyakorol azon kereskedelemre, melyet külfelé folytatunk, azaz átviteli ke30