Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-56

220 56. országos ülés deezember 16. 1875. Simonyi Ernő: T. ház! Midőn a keleti kérdésre vonatkozólag, igen rövid indokolás kíséretében néhány kérdést intézek a t. kormányhoz : ugy hiszem, hogy ennek sem időszerűségét, sem alkalomszerűségét a t. ház, vagy a kormány kétségbe vonni nem fogja. A keleti kérdés egy oly kérdés, a mely már hosszú évek óta, időről időre mintegy tengeri kígyó fel-felmerül az európai diplomatia körében; s valahányszor felmerül: igen foglalkoztatja az európai diplomatiát, mindnyájan igen buzgólkodnak, ugy hogy én merem állítani, hogy 1815. óta az európai diplomatia levéltárának legalább is egy felét az ezen ügyben váltott jegyzékek képezik. Ez mindenesetre annyit bizonyít, hogy Európa nagy érdekességgel viseltetik ezen kérdés megoldása iránt. Biztosítékot — az igaz — nem nyújt arra nézve, hogy ezen kérdés békés utón ós ugy a mint óhajtandó volna, meg fog oldatni. Ha Európa érdekeltséggel viseltetik ezen kérdés iránt, mi. kik a keleti birodalommal kellő szomszédságban vagyunk : természetszerűleg még nagyobb érdekeltséggel kell, hogy viseltessünk; mert ezen kérdés bennünket közelebbről érdekel. T. ház! Ha ezen kérdés külbeavatkozással oldatik meg, én megvallom, alig képzelek lehetőséget, hogy ez a békének erőszakos megrázkódtatása nélkül eszközöhető lenne. Már pedig lehetetlen, hogy az reánk nézve, kik itt mint mondám, a keleti birodalomnak szomszédságában vagyunk, a legérzékenyebb visszahatást ne gyakorolja, semmi körülmények közt, de a jelen viszonyok közt igen természetesen legkevésbé volna reá elkészülve az ország, hogy az ily eseményeknek, ugy a mint kell, elébe állhasson, s annálfogva a jelen időben nézetem szerint kettős fontossággal bir azon politika, melyet kormányunk ezen kérdésben követ. Ha a keleti tartományokban lakó népek önmagukra hagyatva, önmaguk initiativájából, a polgárosodás haladása, a szabadság és jólét utáni ösztönszerű törekvés által, maguk oldhatják meg e kérdést: akkor igen is tudok képzelni oly esetet, hogy ezen kérdés minden megrázkódtatás nélkül megoldható lenne, s mert ez meggyőződésem: azért én Magyarország állam-érdekében különösen a be nem avatkozás politikáját tartom Magyarország érdekében lévőnek. {Helyeslés a szélső bal felöl) Ezen be nem avatkozási politikát nem ugy értem, hogy csupán és egyedül mi ne avatkozzunk be; hanem ügy értem, hogy kormányunk politikája oda legyen irányozva, hogy egyátalán senki a török birodalom kivül ezen kérdésbe ne avatkozzék ; azaz: hogy ezen kérdésnek elintézése a török birodalomban a kormány és nép szabad egyezkedésének hagyassák fen. Mert bármi legyen is a török birodalomnak sorsa vagy végzete : én azt hiszem, hogy Magyarország politikájával összhangzólag nekünk azt sem siettetni, sem a külbeavatkozás által meffakadálvoztatni sem jogunk, sem hivatásunk nincsen. Ezen szempontból indulva ki t, ház, midőn azt láttuk, hogy ez óv tavasza óta már a szomszéd birodalom egynehány tartományában felkelés ütött ki, e felkelés, mely majdnem mindenkor a rósz kormányzatnak következménye és bizonyítéka, de mely annál kevesebb biztosítékot nyújt a török birodalom maradandó fenállására nézve, ezen felkelés ismét mozgásba hozta az európai diplomatiát. Volt beavatkozás, volt tanácsadás; az úgynevezett beteg ember körül csoportosultak az orvosok, és egyik a másikkal versenyezettt a tanácsadásban; mindazáltal mostanig ezen jó tanácsnak láthatólag semmi eredménye nincs. A felkelés most némely tekintetben kevésbbé élénk mint volt; de ezt inkább a climat cus viszonyok mostoha befolyásának, mint a diplomatiai. vagy más ily bárminemű rendezésnek lehet tulajdonítani és fel kell tenni azt: hogy a. közeledő tavaszszal sokkal nagyobb mérvben és nagyobb erővel fog újra kitörni. A legközelebbi időben azonban nem egy oldalról ; hanem igen sok oldalról több országban és ismételve felmerült azon hir: hogy bizonyos európai hatalmak közt azon megállapodás jött létre, hogy Magyarország és Ausztriának hadseregei szállják meg a felkelő tartományokat, jelesen Bosniát és Herczegovinát. Az ily megszállás, nézetem szerint, már tulmenés volna azon határon, melyet nekünk politikánk, a be nem avatkozás politikája szab ; ez egyenes beavatkozás volna a mi részünkről ; mert lehetetlennek tartanok azt, hogy azon kérdés, mely a török kormány és alattvalói közt fönnáll, saját maguk közt, saját maguk ereje által oldassék meg. Miután ezen kérdés többször felmerült, én azt hiszem, hogy reánk nézve nagy érdekkel bir tudni azt: vajon valóban igaz-e az, hogy ily megállapodás jött létre? és ha igaz, akkor azt hiszem másod sorban érdekkel bir reánk tudni azt: hogy mily európai hatalmasságok közt jött létre ezen megállapodás ? Mert a mint a t. ház méltóztatik tudni, a török birodalomnak mostani állását, a párisi békét Í85G-ban aláiró hatalmak biztosították ; nagy kérdés tehát az: ha vajon ezen békét aláirt hatalmak mindnyájan beleegyeztek-e e megállapodásba, vagy csak néhányan közülök ? Azután kérdés volna nézetem szerint harmadszor az: hogy mi volna czólja e megszállásnak, — ha igaz, — és ha" igaz, beleegyezett-e a magyar kormány ezen eljárásba; és ha igen, mely indokok vezették ez elhatározásában ? Ezen szempontokból indulva ki, a következő interpeliatiót vagyok bátor a t. kormányelnök úrhoz beadni.