Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47

Jg 47. országos ülés deezember 7. 187S. embereket, — a kinél mit találtak —egy kis malaczót, kecskét s több apróságot, mert nagyobbat már nem találtak ; de az adóvégrehajtók diurnumára is kevés volt és' az illetők a kik exequáltattak, nagyon ter­mészetes dolog, nem hogy adójukból tudtak volna törleszteni, hanem az adórestantiához jött még ujabb restantia, s habár a kormány részéről hal­lottam azt mondani, hogy könnyebb lesz ezentúl az adót most már megfizetni s behajtani; mert egy uj adó behajtási reformot hoznak be. t. i. át fogják adni az adóbehajtást a municipiumnak, hogy azok hajtsák be. Már bocsánatot kérek, én ezen reform­tól nem várok s nem is lehet várni semmi eredményt. S én azt hiszem, hogyha azon adóvégrehajtók drákói szigorukkal nem voltak képesek behajtani a temérdek adórestantiákat; még kevésbé lesznek ezt tenni a muníeipiumok, a kik bizonyára huma­nosabbak és hazafiasabbak lesznek; s nem fogja biz ezen adórestantiát senki behajthatni: ha mind­járt a pénzügyministeriumtól küldetnék is egy com­missió, ezek sem lesznek képesek behajtani, azért: mert már nincs honnét s nincs mit exequálni. S nagyon is igaz az a régi példabeszéd: a hol nincs ott ne keress. Már most csak még egyet akarok Marsovszky képviselő urnák mondani. 0 beszédét egy komoly kérdéssel kezdi; azt mondta ugyanis, hogy hiszen most már arról szó sem lehet, hogy elfogadtatik-e ezen uj adóra, vonatkozó törvényjavaslat; mert hi­szen az elfogadtatott akkor, a midőn a költségve­tés megszavaztatott s most már csak arról lehet szó : ha vajon ezen uj adó könnyű vagy nehéz szív­vel szavaztatik-e meg. Már e tekintetben ón is igazat adok neki, hogy csakugyan meg fog szavaztatni; de nem azon argumentum folytán, a melyet ő mondott; hanem más okból, t. i. megszavaztatik nem azért, mert a költségvetés megszavaztatott ; hanem azért, mert a szabadelvű kormánypárt clubbjában azt határozták s igy nincs kétség, hogy csakugyan meg fog szavaztatni. Azt mondta továbbá, hogy csak arról lehet itt szó, könnyű vagy nehéz szívvel lehet ezt meg­szavazni. En ugy hiszem, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha igy tette volna íel a kérdést: vajon köny­nyü vagy átalában üres zsebbel szavaztatik-e meg. Nem fogadom el a kérdéses- uj adónemre vonatkozó törvényjavaslatot. Halász Bálint: T. ház! Ha méltóztatik meg­engedni, hogy ezen fontos dologhoz röviden én is hozzá szóljak, {Halljuk!) röviden fogom azt tenni. (Halljuk!) Különösen azon indokból, mert aláza­tos észrevételeimnek gyámolitását, — ha ugyan megérdemli, — nem annyira előadásom erejétől, mint a t. ház bölcsességétől várom. Nem kívánok hosszas vitába ; bocsátkozni azokkal, akik 8—9 millió, vagy nemtudom mennyire rugó adóemelés eszméjét el nem fogadják. Nem kívánok vitatkozni egyrészt azért ; mert ha jól fogtam fel a t. ház legnagyobb részének megállapodását: e kérdés már eldöntöttnek tekintendő, mert a mint én, ugy a ház többsége is a t. pónzügyminister ur által előterjesztett indokoknál fogva ezen adóemelést igenis szükségesnek és elkerülhetlennek tekinti. De nem kívánok velők vitatkozni ezen kívül, azon indokoknál fogva sem; mert a főindok, a mit ugyan igazolni nem tudnak: az, hogy az add el­viselhetlen; én pedig ellenkezőleg azon vélemény­ben vagyok, hogy bár magas az adó, de nem elviselhetlen soha: ha az jól ós helyesen hasz­náltatik fel; mig ellenkezőleg azt hiszem, hogy elviselhetlen a helyzet, a mely az állani adminis­tratio körében-előállna : hogy ha az elkerülhetlen szükséges költségek elő nem teremtetnek. Azon eszméből indulok ki én is, amiből Marsovszky t. képviselő ur kiindul; de azért meg­vallom, nem jövök arra a következtetésre, a mire ő, hogy most a felett gondolkozzam: vajon szo­morú, vagy könnyű szívvel szavazzuk-e meg ezen adót: hanem igenis a felett gondolkodom, hogy vajon ezen törvényjavaslat nyilt, helyes kifeje­zése-e azon eszmének? nem foglal-e magában ezen törvényjavaslat ezen eszmétől eltérő más talán magánál ezen adóemelés elvénél fontosabb elveket"? Es megvallom, midőn ezt fontolóra veszem, igen sok aggályaim vannak; bátor leszek azokat csak átalánosságban és igen röviden jelezni. Az első az, hogy mint méltóztatnak látni e javaslat­ból, abban ujabb adómentesség adatik, tul azon adómentességen, melyet, az eddigi törvényeink megállapítanak. Ezen adómentesség adatik akkor : midőn épen adóemelésre van szükségünk és mi­dőn ezen adóemelés elkerülhetlen szükséges vol­tánál fogva, másrészt nemcsak az eddigi meg­adóztatott alapok vétetnek megadóztatás alá. — eddig adómentes alapok is megadóztatnak; — mit én ugyan szintén helyeslek ; de nem helyeslem azt, hogy akkor más alapok adómentességben ré­szesittessenek. Nem értem azon mentességet, mely a munkás osztálynak adatik : nem értem az ed­digi adómentességi törvények alapján ! szerzett jo­gokat : sőt ki kell emelnem, hogy nem értem még a személyes kereseti adó IV. osztályába tartozó jövedelem ágaknál adott mentességet sem, mert annak ezen módon, ezen értelemben megadását nem helyeselhetem. De még ezentúl is tetemes adó­mentesség adatik e javaslat által, mi minden­esetre csupán a többi adózóknak kárával történ­hetik ; mert azon néhány 100 ezer frt, mely elen­gedtetik: vagy az állam czéljaira felhasználtathat­nék, vagy mindjárt kevesebb mértékben állapittat­hatnék meg a kivetendő százalék. Másik észrevételem a jövedelem kiszámítási módjára vonatkozik. Ezen adótörvény szerint, ha jól

Next

/
Thumbnails
Contents