Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-56
5 2Q(5 & 6. országos üle> érdekeire nézve egyedül biztos s csak ezen az utón , lehet Magyarország vitális érdekeit biztosan megoldani. Ezeknek a t. ház, kegyes engedelmével előrebocsátása után áttérek azon indokokra, melyeket előterjesztendő határozati javaslatom támogatására felhozni kívánok. Előre kijelentem, hogy mint a dolog természetéből folyik, pártállomásomnál fogva az önálló vámterület hive vagyok. És így mint az Önálló vámterület hive, nem fogom bírálat alá venni az egyezménynek előnyös, vagy hátrányos oldalait; hanem csak azt óhajtom és arra vagyok bátor felkérni a t. kormányt és a tisztelt többséget, hogy ezt most vita tárgyává ne is tegyük addig: inig a vám- ós kereskedelmi szerződés iránti alkudozás Ausztriával, mely most folyamatban van, vég@ leg befejezve nem lesz. Engem egy aggodalom tölt el s ez az, hogy nem ugy, mint a t. ministerelnök ur a napokban Helfy t. képviselő társammal szemben megjegyezte, hogy t i Ausztriában nem gondolnak arra, hogy praejudicáljanak a közös vámterület irányában : hanem én azt állítom, hogy igenis gondolnak arra, mert minden állam gondoskodik és kell is, hogy gondoskodjék saját czóljának valósításáról és az arra: szükséges eszközöknek megszerzéséről. Ha pedig tény az, hogy mint a ministerelnök ur többszöri nyilatkozatával kijelenteni méltóztatott, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség illetőleg szerződós körüli alkudozások nemcsak az önálló vámterület felállítását, hanem a vámközösség fentartását is eredményezhetik, — igaz, hogy a t. ministerelnök ur hozzá tette, hogy ő azt sajnálná, ha az előbbi, t. i az önálló vámterület felállítása fogadtatnék el, nekem t. ház, mindegy, akár sajnálná a t. ministerelnök ur, akár nem, — miután én az önálló vámterület hive vagyok, nekem mindenesetre azt kell tekintetbe vennem, és nem szeretném, hogy bármi ujabb egyesség praejudicálna ennek, s igy Magyarország azon kényszerhelyzetbe jöjjön, hogy akár a közös vámterületet fogadja el, akár az * önálló vámterület fogadtassók el: az Magyarországra nem lehetne oly előnyös, mintha ezen egyezmény el nem fogad. tatnék; mert t. képviselőház, a t. előadó ur maga is nem nagy előnyöket mutatott és bizonyított be nekünk ezen közös váinszerződósben és a miket elmondott, a miket felhozott; < azok egyáltalában nem oszlathatták el az én hazafiúi aggodalmamat, hanem inkább nevelte,, különösen mit ő elhallgatott. Elhallgatta nevezetesen azt, hogy Magyarország ezen közös vámszerződésben, — mert ez is közös szerződés, miután Ausztria és Magyarország közösen köti Eomániával, — tehát ezen közös vámszerződésben nem annyira Magyarország érdeke, mint inkább Ausztria érdeke volt irányadó ós épen ez volt az, amit a tisztelt*előadó ur elhallgatott. Megemlített több tárgyat, tudniillik deczember 16. 187á. a vasúti forgalmat, kőszenet és épületfát, hogy ezek Magyarország előnyére vannak. De feltéve, hogy előnyére is volnának mindezek: azt még ő sem merte állítani, hogy azon hátrányokat, melyek a gabnavám eltörléséből származnak, ellensúlyoznák ; hanem csak azt mondta, hogyha ez meg ez fog történni, hogyha ezt meg ezt fogja tenni a kormány: az kizsákmányolható. T. képviselőház, ha practicus politikát követünk. — ámbár egy t. képviselőtársunk, itt a házban bennünket azzal vádolt, hogy mi elméleti politikát követünk, — akkor azon előnyök kizsákmányolásához nagy reményeket kötnünk épen nem szabad; mert nem tudjuk: vajon lehetünk-e abban a helyzetben, hogy azon intézkedéseket, melyek ennek kizsákmányolására szükségesek, foganasithatjuk. De van még ennek egy másik igen veszélyes oldala is, épen az önálló vámterület híveire nézve és ez az, hogy felemlittetett t. ház, itt e házban, hogy ha az önálló vámterület felállíttatnék Magyarország,részéről: Ausztria repressáliákhoz fog nyúlni. Én azonban — s mások is •— ezen lehetőséget kétségbe vontain. De ezen közös egyezmény folytán ez igenis lehetővé tétetik, mert Ausztriával közösen köttetvén meg ezen egyezmény : a gabnavám eltörléséből nem nekünk, hanem annak származik előnye, és nekünk oly hátrányunk származik, melyet — mint mondám — az iparczikkek, melyeket bevitetnénk, korántsem ellensúlyoznának; mert a legfőbb iparczikk Ausztriából vitetik be, és ez megkönnyítené azt is, hogy ha mi arra nézve az önálló vámterület felállításakor vámot vetnénk : Eománián keresztül hozhatná be hozzánk vám nélkül. Ez mindenesetre oly aggodalom, melynek, hogy épen ezen alkalommal kifejezést ne adjak, lehetetlen. Én tehát t. képviselőház nem fogok továbbra ezen közös egyezmény helyességének és czélszerüségónek, avagy hátrányának fejtegetésébe bocsátkozni, csupán csak azt óhajtom és ezt a t. kormány is elfogadhatja, hogy ezen egyezmény tárgyalása halasztassók el. Hiszen, ha a t. kormánynak mindegy, vagy legalább nem ellenzi, hogy önálló vámterület is lehessen: akkor én azt hiszem, hogy nem szabad, nem lehet neki azon aggodalmat keltenie az önálló vámterület hivei közt, hogy azon esetre, ha az önálló vámterület netalán még sem létesülne, már ezen egyezmény is annak mintegy indokául szolgáljon. A t. ministerelnök ur ugyan a napokban azt mondta, hogy nem zárhatjuk el magunkat a világ előtt, az által hogy ily egyezményt el nem fogadunk; de én azt hiszem, hogy mi Romániával eddig is érintkeztünk, azon rövid időig pedig, a mely még hátra van a vám és kereskedelmi szerződés iránti alkudozások lefolyásáig, azon előnyökért s azon aggodalom lecsillapításáért bizony elvárhatunk, s azon helyzet, mely most fenáll közöttünk, legkevésbé sem genirozhat.
