Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-56
202 56. országos ülés deczember 16. 1875. vőnef ne praeju dukáljon, az az érdek*politika további helyes felfogásától és alkalmazásától függ. A szerződés létrejött egy oly állammal, mely nemzetgazdasági viszonyainál fogva nekünk természetes piaczunk és ha mégis mi csak másodsorban következünk a romániai kereskedelemben; azt Anglia ipari fejlettségének, a tengeri szállítás olcsóságának és a mi hanyagságunknak tulajdonítsuk, a melyek elsőséget adának ugy a ki, — mint bevitelben Angliának, de utána monarchiánk következik, melynek 1865. óta csaknem állandóan 16 milliónyi kiviteli és 33—8 milliónyi behozatali forgalma volt Eumániával, melyből csak az 1809-iki év tett kivételt, midőn kivitelünk 12'| 2 millióra szállott le és behozatalunk 255 millióra emelkedett; de már 1872-ben újra 17 milliónyi árut vittünk és 36 milliónyit hoztunk be Bumániából. És hogy e forgalomban hazánk jelentékeny részt vett, bizonyítja az, hogy Magyarország közvetlen áruforgalma a külfölddel a transito kereskedéssel együtt 1872-ben 57 l ; 2 , 1873-ban 38 l j, millió behozatalt és 1872-ben 23 millió, 1873-ban 20'Jg millió értékű kivitelt mutat fel és ennek legnagyobb része Szerbiával és Törökországgal sokkal jelentéktelenebb levén, forgalmunkból jő és Eomániába megy; bizonyítja továbbá az, hogy az összes kivitel az erdélyi vámokon át 1872-ben volt 118,597 vámmázsa, 1873-ban 115,611 vámmázsa. A behozatal pedig 1872-ben 1.062,944 vámmázsa, és 1873-ban 73,628 vámmázsa. Természetes, hogy a behozatalt túlnyomó nagy részben gabna és állatok képezik, míg a kivitel Magyarország és Erdélyből fa, bőr, len, posztó, üveg, agyag árukból a monarchia többi részeiből ruha készítményekből , czukorból, rövid árukból és más finomabb gyártmányokból áll. De azért szesz ós bor kivitetünk sem volt jelentéktelen, a mig nagyobb akadályokra, s főleg a szesz legutóbb valóságos tilalomba nem ütközött; sőt a konsulok jelentései szerint több magyarországi borkereskedő, egy gyufagyár, továbbá a brassói áruk és a székely házi gyártmányok több nevezetes romániai piaczon becsben állanak. És a székely nép fuvarozási üzletét a legutóbbi idők sekaturái mellett is élénken tartja fen. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de a fenebbiek igazolásául és általában tisztán hazánknak Eumániával való forgalmának jellemzésére kénytelen vagyok még egy néhány adatot felhozni. Eománia körülbelő] 20 — 21 millió mázsa gabonát visz ki évenkint; de ennek túlnyomó nagy része az olcsó tengeri útra tér. Ugy, hogy 1872-ben felénk Eomániából csak 2.120,150 vámmázsa gabona hozatott be, melyből 1.225,000 esik a magyarországi és 894,779 mázsa az erdélyi vonalokra. Az egész monarchiában bejött Eomániából 1873-ban 2.600,000,1874-ben2.100,000 mázsa. Ezt meg kell jegyeznünk azért, hogy tájékozva legyünk azon verseny felől, melytől sokan és elismerem nem egészen ok nélkül, annyira félnek, hogy az összes vámvonalunkon fekvő 220 ezer darabnyi juh behozatalból Eomániából 125 és fél ezer jő Erdélybe, az összes behozatalt tevő 786 ezernyi sertésből Eomániából 13 ezer Magyarországra és 140,000 jő Erdélybe, az 1 millió köblábnyi tűzifából Eomániából csak két ezer jő Magyarországra és 385 és fél ezer jő Erdélybe, az a dolog természetéből foly, lévén ezek oly czikkek, melyekben behozatalunk Eomániából jelentékeny nem lehet. Ez adatok alapján jellemezhetjük a romániai szerződés azon részét, mely a behozatali vámokra vonatkozik. A gabna vámmentességet nyer, az állatok pedig a legtöbb kedvezményben részesülő nemzetek tariffája, most tehát a németországi vámtótelek szerint hozatnak be, a mi ökrökre és borjukra nem csekély, de sertésekre csak 5 kr vám leszállítással jár, továbbá ló, bárány és juh behozatal lesz vámmentes ós a romániai bőr tartja meg előbbi várnát. De amannak mi veszszük hasznát, ez pedig nem nagy hátrányunkra van : mert 1871-ben negyedfél, 1872-ben harmadfél ezer mázsát nem haladt meg, és 1873-ban sem volt több 4 ezer mázsánál a romániai bőr behozatal, ez is csak Erdélybe jött. Van azonban egy nagy vitás kérdés itt, mely a gabna vámmentességében lévő áldozatunk nagyságára vonatkozik. Ezt kell megvizsgálni az adatok világánál, higgadtan, tárgyilagosan. Fenébb jelzem, hogy a romániai gabnának azon részéből, mely a kiviteli forgalomnak van átadva, hazánk felé csak l | 18 része jő. Versenyt képez nekünk külföldön: a tengeri utón és Galiczia felé menő román gabna; de e versenynyel minden körülmények közt találkozunk. A gabna-vám fentartása, vagy megszüntetése arra befolyással nincs. Mert a transito áruk seholsem vámoltatnak. És ha szabad a franezia echelle mobile „30 éves tapasztalataira, vagy az angol gabna vámok történetére hivatkozni: lehetne tagadnom azt is, hogy főleg a közlekedési eszközök és árviszonyok mai fejlettsége mellett, melyek localis árviszonyokat úgyszólván nem is engednek már, a vám a belföldi piaczokra hatással lehetne. De hazai viszonyainktól eltekintve okoskodni nem akarok ós igy az adatokhoz folyamodom. Tudjuk, hogy 1873 Octobertól, 1874 Octoberig a gabnavámok határunkon felfüggesztve voltak. Ez idő alatt 1 millió mázsával hozatott be hozzánk több román gabna, mint a megelőző évben. Érdekes a piaczi árviszonyokat tanulmányozni, hogy a közel ós távol piaczokra mily hatással voltak,
