Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-55
190 bh. országos ülés deezember 15. 1S75. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik a 10. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjuk! Nemi). Méltóztassanak azok, kik elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A 10. §. a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadtatott. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a Hegyessy Márton által a 11. %-hoz beadott módosítást.) Elnök: A 11. §-hoz Hegyessy képviselő ur hasonlóképen adott be módosítást. Kérem azokat, kik a 11. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 11. §. a pénzügyi bizottság szövegezése szerint fegadtatik el. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 12. %-t.) Elnök: A 12. §. ellen nem lévén észrevétel, elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 13. %-t.) B. Orbán Balázs: T. ház! Ezen §-nak igen helyes intézkedése az, a mely a gyári- és ipari czélokra szükséges sónak kedvezményi ár mellett való kiszolgáltatását rendeli el. Fájdalom, alig megszülemlett gyári iparunknál ezen kedvezménynek nem sok hasznát veszik hazánk lakosai. Van azonban tér, a melyen igenis ily kedvezménynek hasznát vennénk hazánk lakosai, még pedig indokolt hasznát és ez a földmivelés tere. Örvendetes, hogy kezdenek hazánkban, ha nem is nagy mérvben, de itt-ott mégis oly szakértő belterjes gazdászatot létrehozni, mely eltér az addig folytatott gazdászati módtól, a mely, fájdalom, a földnek gyümölcsét nem adja eléggé vissza. Tudjuk azt, hogy a modern belterjesebb gazdaságoknál a trágyakészités, főleg a vegyészeti trágyakészitós, mily nagy szerepet játszik és azt is tudjuk, hogy ily vegyészeti trágya előállításának főkelléke a só; tehát azt hiszem, hogy igenis helyén lenne, hogy ezen kedvezményi árt, itt e 13. §-ban a vegyészeti trágya előállítására és kiterjesztenők és erre nézve vagyok bátor egy rövid módositványt beadni, mely így hangzik: ,,a 13-ik §. első sorában „gyári és ipari czélokra" szók után a közép „és" kihagyásával tótessék ,,és földmivelés (vegyészeti) trágyakészitésóre." Hegyessy Marion: T. ház! Nekem is van e §-hoz egy módositványom. Ezen §. azt mondja, hogy azon gyárosok és iparosok, kik a gyári só és ipari só kiszolgáltatását ezélozzák: a kiszolgáltatandó só 20°! 0-át tartoznak biztosítékul tenni. Ez, t. ház, az eddigi szabályoktól eltérést foglal magában. Az eddigi szabályok szerint nevezetesen a sójövedékről szóló pénzügyi szabályok 35. §-a szerint a biztosítéki összeg felét teszi azon összegnek, mely az évenkénti legmagasabb menynyiségben kiadatásra engedélyezett só árának egy negyedrészét képezi. E czifra styhishan kitett határozat azt tartalmazza, hogy a kiszolgáltatott sóárnak 8-ad részét kellett biztosítékul letenni, azaz 12 és fél százalékot* Ezt most emelni, midőn a pénzviszonyok oly súlyosan nehezülnek az iparosokra és kereskedőkre: a lehető legnagyobb méltánytalanság. Én tehát az eddigi szabályokat megtartani óhajtván, azon módosítást vagyok bátor benyújtani a t. háznak, hogy a 13-ik §. 3-ik bekezdésében „20 0 í 0-át" helyett az eddigi szabályoknak megfelelőleg „12 és I l a °| 0-át" tétessék. Széll Kálmán pénzügyminister: T ház! Méltóztatik tudni a törvényjavaslat 13. §-ban, a mely az imént két oldalról is kifogásoltatott, ón semmi uj intézkedést javaslatba nem hozok; én tisztán fen akarom tartani azon kedvezményt, a melyet a gyári és ipari sóval élők a sójövedéki szabályoknak mai világos rendeletei szerint élveznek ; de engedelmet kérek, akkor, mikor egy kedvezményt különösen a gyári iparnak akarok fentartani: ne méltóztassék megfosztani a kincstárt azon garantiáktól, hogy e kedvezménynyel visszaélés nem fog történni; mert a mit a t. képviselő urak csak tisztán adminístrativ kérdésnek tekintenek ott: az nem adminístrativ kérdés, hanem az tisztán garantiaszerzés az államkincstár részéről azok irányában, kiknek előnyt ad, azon czélból, hogy az előnyök csakugyan arra fordíttatnak, a mire adatnak. Mert mikor mi Máramarosban és Erdélyben a tiszta kősó árát 58 krra szabjuk, — tehát méltóztatnak látni, a kedvezményi árnak lO°j0-ára: •— már akkor csak megkövetelhetjük, hogy az ne csempészkedésre fordittassók, hanem csakugyan gyári és ipari czélokra; s mikor ily nagy jótéteményben részesül az az iparos: akkor méltányos, hogy ő viszont adjon a kincstár részére cautiót, mely azután biztositókul szolgál arra nézve, hogyha az illető visszaél azzal, a mit a törvény neki ad, ezért meg is bűnhődjék, mert a cautió oly magas, hogy azon cautióban a kincstár kárpótlást talál. Másért nincs fölvóve. csak azért, s mert ezt szükségesnek tartom: kérem a t. képviselő urat, hogy azon kedvezmények érdekében — mert akkor azokat meg kellene vonni — és a valóságosan böna fide eljáró iparosok érdekében a biztosítéknak letevését fen tartani méltóztassék. Hegyesy Márton: Csak pár r szóval refiectálok szavaim félreértése folytán. Én nem akartam megvonni a biztosítékot; egyátalában méltánylom azon érdekeket, melyek a gyárosok- és iparosokat oltalmazzák. Egyszerűen azt mondottam, hogy ezen biztosíték a mostani mennyiségben tartassák fenn 12 1 | 2 °j 0-ban. Én emelni nem akartam : de megszüntetéséről egy szót sem szóltam. Széll Kálmán pénzügyminister: Akkor engedelmet kérek t képviselő ur, nem érti a §-t. Nem emelésről van szó; hanem a mázsa 100 ki-