Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47

\Q 47 országos ülés deczember 7. 1875. Mit jelent ez ? nem egyebet, mint azt, hogy ha, — a miben kételkedni alig lehet, — a jövő év ismét tetemes deficittel fog záródni: akkor ismét ujabb adóemeléshez folyamodunk; és ha 1877-ben sem sikerül a deficit megszüntetése, talán ismét egy másik 8 millió forint adóemeléshez kell folya­modni. Ez a mi helyzetünk t. ház, és ezzel szemben fájdalom, azt kell tapasztalnunk, hogy a kikre az ország sorsa bizva van: még most sem állnak ezen súlyos pénzügyi helyzetnek színvonalán; nincs rá kilátás, hogy belássák azt, hogy hazánk azon rop­pant kiadásokat, melyeket az ország az 1867-iki kiegyezés alkalmával magára vállalt, elviselni kép­telen. Nem csak, hogy a hadügyi költségek apasz­tására nem tettek lényeges törvényjavaslatot; egye­nesen beleegyeztek abba, hogy az összes kiadások­nak ezen legfőbb legsúlyosabb rovata az idén a delegatiónál még tetemesen emeltetett. A másik nagyfontosságú kérdésnél, a vámszö­vetség kérdésénél, a kormány olyan álláspontot foglal el, a mely szerint ha ezen álláspont mellett fog létrejönni a vámszövetség kérdésének elinté­zése : az ország jövedelmeinek szaporítására alig lehet valami, — adóképességünk emelésére pedig — egyátalában nem lehet semmi kilátás. A mi illeti a bel reformok (erét, illetőleg azon megtakarításokat, mélyeket e téren netalán tenni lehetne, ismerjük most már, — körvonalozva leg­alább, — a kormánynak ide vonatkozó terveit ós bármi véleménnyel legyen valaki ezen reformok minőségéről: annyi kétségtelen és azoknak meg­tekintéséből is azonnal lehet látni, hogy azoknak a bérreformoknak létesítése utján, költségek megta­karítására egyátalában kilátásunk nincs. Ilyen körülmények között t. ház, nem volna egyéb, mint hasztalan erőlködés : az, hogy ha a nemzet kész volna magára vállalni azon ujabb ter­heket, a melyek az előttünk fekvő törvényjavas­latban ránk mérve vannak. Én azt hiszem, elérkezett annak ideje, hogy a nemzet, hogy a törvényhozás kimondja ezt, hogy ne tovább; ki mondja azt, hogy legyen valahára vége azon hasztalan kísérleteknek, ós hogy sza­vazatával, mely szerint nem fogadja el az előttünk fekvő törvényjavaslatot, késztesse és utasítsa oda határozottan a kormányt, hogy valahára igyekez­zék a helyzetnek színvonalára emelkedni, hogy valahára fogadja el azon eszközöket, igyekezzék azon eszközöket alkalmazni, melyektől egyedül lehet várni hazánk pénzügyeinek helyre állítását. Ezek a szempontok azok, t, ház, röviden elő­adva ; mert mint mondám hosszasan ismételni azokat, melyek e tárgyban, már minden oldalról elmondattak, nem akarom, melyeknél fogva az adónak czélba vett emeléséhez nem járulhatok; ennélfogva az előttünk levő törvényjavaslatot rész­letet* tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy György: T. ház 1 Az előttem szólt i képviselőtársam azzal végezte beszédét, hogy azon indokok egyike, melyek őt arra késztik, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatot el ne fogadja, az: hogy ilyen utón mintegy kényszerítse a kormányt arra, hogy a helyzet színvonalára emelkedjék, is­merje fel valahára azon eszközöket, melyek fel­használásával lehet egyedül elérni azon őzéit, me­lyet reménylem, a t. képviselő ur velünk együtt végczéljának tart, t. i. államháztartásunk rende­zését. De ha a t. képviselő ur ezen czélt velünk együtt, mint monda, elérni akarja: nem foghatom meg szükkeblüségét. Az adózó nép véres verejté­két méltóztatott emlegetni. Ezen népen sokkal job­ban segített volna a t. képviselő ur, ha azon argumentumot, mely által ezen helyzetből kisegí­teni vél, el nem hallgatja. Azt mondta a t. kép­viselő ur, hogy hosszas vitatkozásba bocsátkozni nem akar. Nagyon helyes. Mindazon argumentumok, melyeket tőle hal­lottam, már felhozattak a felirati vita és a költ­ségvetés tárgyalása alkalmával, és én nem voltam szerencsés azok között egyetlen ujat sem fölfedez­hetni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a direc­adók nálunk egész Európában legsúlyosabbak. Ezt ő természetesen statistikai kimutatásokból tudhatja ; egyébként nem. De méltóztassék figyelembe venni azt, hogy Magyarország mint épen ő hangsúlyozni méltóz­tatott, par excellence földmivelő ország levén, az állam legtöbb jövedelmét azon foglalkozási ágból veszi, melylyel polgárainak legnagyobb része fog­lalkozik ; minthogy pedig itt a polgárok legnagyobb része földmiveléssel foglalkozik: nagyon természe­tes, hogy az állam jövedelmeinek legnagyobb ré­szét a földmivelósből veszi. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy milyen aránytalan nálunk az adó: 50 krtól egész 2 frtig változik. Tökéletesen igaz. De épen ezen arányta­lanság megszüntetésére kellett nálunk a catasteri törvény, és ezen aránytalanság megszüntetése után azt hiszem, nem fogja a t. képviselő ur azt mond­hatni, hogy az adó aránytalan; de épen ezen czól elérésére szükséges nálunk azon költség, melynek egy része a catasterre is fordittatik. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az áldo­zatkészségnek csak rendkívüli esetekben van helye. Ha nem méltóztatik rendkívüli esetnek tartani azon állapotot, melyben most pénzügyileg vagyunk: ak­kor ha ez állapotot rendesnek tartja, megvallom, nem tudom irigylem felfogását. Azt méltóztatik mondani, hogy ez nem hasz­nál semmit. Sárba dobjuk a nép véres verejtékét.

Next

/
Thumbnails
Contents