Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47
\Q 47 országos ülés deczember 7. 1875. Mit jelent ez ? nem egyebet, mint azt, hogy ha, — a miben kételkedni alig lehet, — a jövő év ismét tetemes deficittel fog záródni: akkor ismét ujabb adóemeléshez folyamodunk; és ha 1877-ben sem sikerül a deficit megszüntetése, talán ismét egy másik 8 millió forint adóemeléshez kell folyamodni. Ez a mi helyzetünk t. ház, és ezzel szemben fájdalom, azt kell tapasztalnunk, hogy a kikre az ország sorsa bizva van: még most sem állnak ezen súlyos pénzügyi helyzetnek színvonalán; nincs rá kilátás, hogy belássák azt, hogy hazánk azon roppant kiadásokat, melyeket az ország az 1867-iki kiegyezés alkalmával magára vállalt, elviselni képtelen. Nem csak, hogy a hadügyi költségek apasztására nem tettek lényeges törvényjavaslatot; egyenesen beleegyeztek abba, hogy az összes kiadásoknak ezen legfőbb legsúlyosabb rovata az idén a delegatiónál még tetemesen emeltetett. A másik nagyfontosságú kérdésnél, a vámszövetség kérdésénél, a kormány olyan álláspontot foglal el, a mely szerint ha ezen álláspont mellett fog létrejönni a vámszövetség kérdésének elintézése : az ország jövedelmeinek szaporítására alig lehet valami, — adóképességünk emelésére pedig — egyátalában nem lehet semmi kilátás. A mi illeti a bel reformok (erét, illetőleg azon megtakarításokat, mélyeket e téren netalán tenni lehetne, ismerjük most már, — körvonalozva legalább, — a kormánynak ide vonatkozó terveit ós bármi véleménnyel legyen valaki ezen reformok minőségéről: annyi kétségtelen és azoknak megtekintéséből is azonnal lehet látni, hogy azoknak a bérreformoknak létesítése utján, költségek megtakarítására egyátalában kilátásunk nincs. Ilyen körülmények között t. ház, nem volna egyéb, mint hasztalan erőlködés : az, hogy ha a nemzet kész volna magára vállalni azon ujabb terheket, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslatban ránk mérve vannak. Én azt hiszem, elérkezett annak ideje, hogy a nemzet, hogy a törvényhozás kimondja ezt, hogy ne tovább; ki mondja azt, hogy legyen valahára vége azon hasztalan kísérleteknek, ós hogy szavazatával, mely szerint nem fogadja el az előttünk fekvő törvényjavaslatot, késztesse és utasítsa oda határozottan a kormányt, hogy valahára igyekezzék a helyzetnek színvonalára emelkedni, hogy valahára fogadja el azon eszközöket, igyekezzék azon eszközöket alkalmazni, melyektől egyedül lehet várni hazánk pénzügyeinek helyre állítását. Ezek a szempontok azok, t, ház, röviden előadva ; mert mint mondám hosszasan ismételni azokat, melyek e tárgyban, már minden oldalról elmondattak, nem akarom, melyeknél fogva az adónak czélba vett emeléséhez nem járulhatok; ennélfogva az előttünk levő törvényjavaslatot részletet* tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy György: T. ház 1 Az előttem szólt i képviselőtársam azzal végezte beszédét, hogy azon indokok egyike, melyek őt arra késztik, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatot el ne fogadja, az: hogy ilyen utón mintegy kényszerítse a kormányt arra, hogy a helyzet színvonalára emelkedjék, ismerje fel valahára azon eszközöket, melyek felhasználásával lehet egyedül elérni azon őzéit, melyet reménylem, a t. képviselő ur velünk együtt végczéljának tart, t. i. államháztartásunk rendezését. De ha a t. képviselő ur ezen czélt velünk együtt, mint monda, elérni akarja: nem foghatom meg szükkeblüségét. Az adózó nép véres verejtékét méltóztatott emlegetni. Ezen népen sokkal jobban segített volna a t. képviselő ur, ha azon argumentumot, mely által ezen helyzetből kisegíteni vél, el nem hallgatja. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy hosszas vitatkozásba bocsátkozni nem akar. Nagyon helyes. Mindazon argumentumok, melyeket tőle hallottam, már felhozattak a felirati vita és a költségvetés tárgyalása alkalmával, és én nem voltam szerencsés azok között egyetlen ujat sem fölfedezhetni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a direcadók nálunk egész Európában legsúlyosabbak. Ezt ő természetesen statistikai kimutatásokból tudhatja ; egyébként nem. De méltóztassék figyelembe venni azt, hogy Magyarország mint épen ő hangsúlyozni méltóztatott, par excellence földmivelő ország levén, az állam legtöbb jövedelmét azon foglalkozási ágból veszi, melylyel polgárainak legnagyobb része foglalkozik ; minthogy pedig itt a polgárok legnagyobb része földmiveléssel foglalkozik: nagyon természetes, hogy az állam jövedelmeinek legnagyobb részét a földmivelósből veszi. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy milyen aránytalan nálunk az adó: 50 krtól egész 2 frtig változik. Tökéletesen igaz. De épen ezen aránytalanság megszüntetésére kellett nálunk a catasteri törvény, és ezen aránytalanság megszüntetése után azt hiszem, nem fogja a t. képviselő ur azt mondhatni, hogy az adó aránytalan; de épen ezen czól elérésére szükséges nálunk azon költség, melynek egy része a catasterre is fordittatik. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az áldozatkészségnek csak rendkívüli esetekben van helye. Ha nem méltóztatik rendkívüli esetnek tartani azon állapotot, melyben most pénzügyileg vagyunk: akkor ha ez állapotot rendesnek tartja, megvallom, nem tudom irigylem felfogását. Azt méltóztatik mondani, hogy ez nem használ semmit. Sárba dobjuk a nép véres verejtékét.
