Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47
47. országos Ülés deezember 1. 1875. p Mi az a nép? Hiszen ez a nép mi vagyunk. A nép az állam. A nép nem abstraet fogalom, hanem organicus egész. A t képviselő ur mindig ugy beszélt, hogy a nép vállaira ilyen és olyan terheket rakunk. Nagyon könnyű volna azt hinni, hogy mi, a kik másokra deeretálunk terheket: magunkra nem deeretáljuk; mert mi nem tartozunk azokhoz, kik az adót fizetni kötelesek. Pedig belölünk áll a nép. És én sokkal democratikusabbnak hiszem a t. képviselő urat, semhogy magát aristokratának és a népet különadva tekintené. Azt mondja a t, képviselő ur, hogy azért sem szavazza meg ez adót; mert n»m hiszi, hogy ilyen utón az egyensúly helyreállíttass ék ; továbbá azt mondja, hogy azt hiszi, hogy ily utón haladva a kormány, majd egy vagy két év múlva, vagy három év múlva uj adónemnek megszavazását fogja indítványozni. És hogy én is egy deák eitatiót idézzek, a mi most szokás, azt mondom: ultra posse nemo obligatur. Ha pedig t. képviselő ur azt hiszi, hogy még 3 év múlva is elbírhatunk ujabb adóemelést: ugyan hogy sokalhatja a mostanit? Megvallom, én nem vagyok oly szerencsés, mint egy előttem szólott t képviselőtársam, hogy azt mondhassam, hogy könnyű szívvel szavazom meg ezen adóemelést ; (Derültség.) mert én inkább kijelentem, hogy én nem csak adóemelésért, de egyátalában semmiféle adó mellett nem tudok lelkesülni ; hanem az adót olyan szükséges eszköznek tartom, a melynek alkalmazása nélkül az állam fen nem állhat. Egy másik előttem szólott képviselőtársam, a ki magát, mint monda, szabadelvűnek decretálja és csakis lelkiismeretének megnyugtatására szólalt fel, kijelentette, ,.bogy nem fogadja el ezen törvényjavaslatot. Én nem hallottam, hogy azon előttem szólott képviselő ur akkor, midőn azon helyzet megíeremtetett, melyben most vagyunk, csak egyszer is ellenezte volna, hogy azon dolgok közül, melyek megtörténtek, sok ne történjék ugy mint a mint megtörtént, és nagyon csodálkozom, hogy most, midőn arról van szó, hogy a bajon segítsünk: most a segítségre az eszközt megtagadja. Mert ha az tagadja meg a segítség eszközét, ki nem viseltetik bizalommal a kormány iránt: azt még értem ; de a ki bizalommal viseltetik a kormány iránt, és mégis megtagadja az eszközt, melyei a czél el lenne érhető: annak logikáját megvallom nem értem. Én időt akarok a kormánynak adni arra, hogy elérje azon nagy czélt, melynek elérésére vállalkozott. Mivel én bízom benne és én eszközt akarok a kormánynak adni, mely által czéljait elérhesse, — mert azt követelni, nogy ne vegye igénybe az eszközöket, de a nélkül érje el a czélt, az annyi, mint lehetetlent kívánni — én nem csak várom, hanem követelem is a kormánytól Magyarországnak összes közgazdasági reorganisatióját; de mert tudom, hogy biztos jövőnek csak igy vetheti meg alapját és kellő eszközök nélkül a közgazdaság felvirágozására még az első lépést sem teheti egy állam sem: ón erkölcsi kötelességemnek tartom. mint képviselő tiszta nyugodt öntudattal magamra venni azon felelősséget, mely e teher elvállalásával reám esik, s a legtisztább meggyőződéssel ós a fönebb kifejezett várakozással, hogy a kormány az adókópessóg emelésére mindent meg fog tenni, a mit tehet és a mit neki megtenni kötelessége, — mondom, ezen reményben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Mihajlovits Dragutin: T. ház! Én részemről az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el és pedig nem fogadom el azért: mert én azt hiszem, hogy ezen összeg, melynek bevétele itt czélba vétetik, nem fog bejönni. Én nem vagyok hivatva t. ház! felszólalni, azon átalános tekintetből, mint a melyből a magyarországi képviselő ekérdést alaposan fejtegetheti; hanem csak egyszerűen Horvát ós főkép Szlavónország helyzetéről fogok a t. háznak e tekintetben némi felvilágosító adatokat adni, a miből ki fog tűnni, hogy ha talán lehetséges is az, hogy ezen remény valósuland, miszerint ezen adó Magyarország részéről be fog folyni; de Horvát-Szlavonországból meg vagyok győződve, nem fog befolyni. A pénzügyi bizottság t előadója a fősúlyt arra fektette, hogy a jövedelmi adó által az aránytalanság helyre lesz' állítva. Az én szerény felfogásom szerint, az aránytalanság főkép akkor lett volna hangsúlyozandó, midőn a t. ház a földadó szabályozást, a katasteri törvényjavaslatot tárgyalta, midőn azon aránytalanságok megszüntetésére uj becslés volt kilátásba helyezve. Felfogásom szerint csak az által lehetséges ezen aránytalanságot helyrehozni, hogy azon tiszta jövedelmet, a mely az akkori provisorium alatt fel volt állítva: kiigazítjuk, s a szerint újra becsüljük. Hogy minálunk ezen aránytalanság továbbá is fel fog maradni s hogy Magyarországon azáltal csak nőni fog: azt nem szükséges tovább bebizonyítani. Mert, hogy ha ugyanaz a föld, a mely ma fizet 10 frtot, az uj adó következtében néhány krajezárral többet fog fizetni: azáltal az aránytalanság hogyan legyen helyreállítva, azt nem birom felfogni. Továbbá, igen értem, hogy a mai viszonyok közt szükséges ezen áldozatokat az állam fentartására és főkép az egyensúly helyreállítására meghozni. De merem állítani, ámbár paradoxnak fog látszani, hogy ezen áldozatokat mi Szlavonországban, épen ezen aránytalanság következtében már régen meghoztuk. Miért hoztuk meg? Azért mert, midőn az akkori földadó provisorium megállapit2*