Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47

47. orsaágos Illés deczember 7. 1875 9 De hát a bizalom elégséges indok-e arra nézve, hogy önök, ha tehetnék, szavazatukkal végromlásba vezessék az országot? talán azt kí­vánják, hogy mi bízzunk önökben? és jelentősé­gűket — már bocsássanak meg — velünk szem­közt ily kérdésben bármennyire igényeljék nume­rusuk ponderálását, mégis furcsa aequilibriumul elfogadjuk? Bocsánatot kérek, hogy eddig is visz­szaélve a t. ház türelmével, én a törvényjavas­latot tekintettel arra, hogy a tervezett adó eme­lésnél jobb, alkalmasabb ós állithatom, a nem­zethez, az állam móltóságához illőbb módot nem találok pénzügyi viszonyaink rendezésére ; tekin­tettel arra, hogy ezen adó megtagadásával oda állítjuk ez égető kérdést, hogy ha nem mi — és ezt nyíltan kijelentem minden tartózkodás nélkül, — mások fogják a világ csúfjára levő' állami exis­tentiánk megsemmisítésével e kérdést megoldani; — tekintettel tovább arra t ház. hcfgy a mi már most a budgetvita és annak eredményével szoros kapcsolatban áll, a törvényjavaslatot meg kell szavaznunk; mert azt látjuk, hogy ezen adómeg­szavazásának kilátásával volt elérhető az. hogy a legújabban megkötött rente-kölcsönt ily előnyösen tudtuk létrehozni, mert a külföld látta, hogy nem csak mások bőrére akarunk élni, de mert a tör­vényjavaslat indokolásából látom, a mint ón e te­kintetben egyet értek tökéletesen azzal, hogy az adóemelést csak a szükség perczóben hozzuk ja­vaslatba, avagy csak addig akarjuk terhelni az állampolgárokat, míg a legnagyobb szükség paran­csolja : én t. ház, elfogadom e törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául, ós üdvözlöm a kor­mányt, mely menten minden népszerűség hajhá­szásától, bízik a nemzet józanságában, élet erejé­ben és meg vagyok győződve, hogy innét fogja leginkább meríthetni saját erejét. Ajánlom a tör­vényjavaslat elfogadását (Helyeslés a középen.) Mocsáry Lajos : T ház! Miután ugy a vá­lasz felirati vita, mint a költségvetés általános tárgyalása alkalmával az adóemelés képezte a vi­tának egyik legkiválóbb tárgyát, ugy szólván annak magvát, én ez alkalommal nem tartanám szüksé­gesnek, nem tartanám helyén levőnek azt, hogy ebben a kérdésben hosszas elvi vita fejlődjék ki a ház keblében. Miután azonban itt állunk először szemben azon kérdéssel concrét alakban és mi­után az előttünk fekvő törvényjavaslat átalános indokolásában fel vannak hozva azon indokok, a melyeket a pónzügyminister ur más alkalommal is bővebben kifejtett: engedje meg a t. ház, hogy csak igen röviden, mintegy egybefoglalva mondjam el azon indokokot, melyeknél fogva én ezen adó­felemeléshez és az előttünk fekvő' törvényjavaslat elfogadásához részemről nem járulhatok. Hogy ha­zánkban túlságos nagy az adó: az átalánosan két­ségbe vonhatian tény. El van az ismerve, hogy hazánk a direct adózás tekintetében a világnak leg­EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. Ili. KÖTET. súlyosabban megterhelt államai közé tartozik és ezen állapot kétszeresen súlyos épen Magyaror­szágon, miután itt a jövedelemnek főforrása, a mezőgazdaságnak jövedelme a climatikus viszo­nyoknál fogva egyátalán bizonytalan és kétséges : súlyos különösen annálfogva is, mivel adózási rend­szerünk, mint átalánosan el van ismerve, hibás, és különösen, a mi a földadót illeti, tudva van, hogy a föld igen aránytalanul van megróva, miután egy helyütt hasonló minőségű földért holdja után 2 frt, míg más helyütt ugyanazon minőségű föld­ért 50 kr. fizettetik. De hogy túlságos nagy az adó hazánkban : ezt bizonyítja azon gyakorlat, a mely az adó behajtásoknál már rendszerré válik. Itt az adónak kényszer utján való behajtása ós átalában az adóbehajtás oly kíméletlenül és oly kegyetlenséggel van egybekötve az adóbehajtása, hogy meg vagyok győződve, hogy kisértse ezt meg bármely kormány Európa más népénél, kisértse meg nevezetesen azon népnél, melynek a törvény iránti tiszteletét annyira mintaképül szoktak emlí­teni, az angolnál: ha ott hasonló alkalmaztatnék, az a köz- csend ós rend zavarásának egész lánczolatát fogná v felidézni. Áldozat készségről szólnak minduntalan, azt emlegette a pónzügyminister ur is. ezt hallottuk felhozatni ma is. Az áldozatkészségnek csakis rend­kívüli esetekben és csak is akkor van helye, akkor lehet attól biztos eredményt várni; de rendszeriteni az áldozatkészséget adó exeeutiókkal, az adóval való túlságos megterheltetés formájában : ez nem felel meg az áldozatkészség fogalmának. Erre nézve áll az t. ház, a mit a deák példa beszéd mond : „nisi utile quid feceris, stulta est glória." Mi az áldo­zatkészség örve alatt nem teszünk egyebet, mint egyenesen sárba dobjuk a nép véres verejtékét, mint sárba dobjuk azt, a mit az ország népe szá­jától elvon; sárba dobjuk azt. a mit az ország nemzeti fejlődésének szükségleteitől elvont. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Végig tárgyaltuk a budgetet és mit látok ? Azt, hogy daczára azon kétségtelen törekvésnek, mely a megtakarításokra nézve nyilván való, magá­ból a költségvetésből, a deficit eltávolítására egyátalá­ban nincs semmi kilátás, ugy hogy tekintetbe véve az előirányzatok jövedelmi fokozását, melyet most a pónzügyminister ur követ: tartani lehet attól, hogy a pénzügyi bizottság által előirányzott deliéit annnak kétszeres összegére fog az év vegén ismét felemelkedni. És mi kilátásunk van a jövőre ? Egyedül az, a mit a pónzügyminister ur exposé-beszédjében, mint későbben is, nyíltan kimondott, hogy t. i. igenis meg van győződve az államháztartás ren­dezéséről ; de csak azon esetben, hogy ha az or­szág azon utón, a melyre őt a pónzügyminister ur vezetni szándékozik t. i. az áldozatkészség utján, fog továbbra is haladni a jövőben, 2

Next

/
Thumbnails
Contents