Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47
g 47. országos ülés deezember 7. 1875. heket nem birja meg és azokat fizetni nem képes : mert élnie kell, tönkre megy. Fiatal koránál fogva a pónzügyminister ur, tán nem emlékszik a Bach korszakra, melyben midőn ennél sokkal kisebb adó elviselhetlonnek tartatott és találtatott, egy nagyobb birtokos birtoka és vagyona elárusitásának kényszerűségét adta elő a ministernek, mire a minister nyájasan azt válaszolta: hogy ha ön adóját nem fizetheti elkobzott vagyonát megveszi más és az majd megfizeti az adót. Az akkori kormány irányának ez tökéletesen megfelelt és correct volt De hogy mer egy magyar minister a ház elé oly törvényjavaslatot behozni, (Halljuk! Halljuk!) mely az átalános elszegényedést és tönkrejutást vonja maga után: azt egy közönséges állampolgár egyszerű esze fel nem fogja, (Mozgás aközépen: Felkiáltások a szélső padokon: ügy vanl) s csak azt érti, hogy koldusbotra jut és az ország jobbjai elvesznek. (Felkiáltások a szélső' padokról; ügy vanl) Hiába mondja azt a minister ur, hogy ez az állam érdeke; mert megengedem, hogy ezen pusztítás után ezen országban tán még valami állam féle fog létezni; de hogy az a magyar állam legyen, azt kereken tagadom. (Élénk tetszés a szélső padokon. Mozgás a középen) Ezt egy elveinél fogva szabadelvű önálló független egyénnek kimondani minden utógondolat nélkül kötelessége (Mozgás a középen: Helyeslés a jobb és baloldalon) teszem ezt saját megnyugtatásomra, mert van azon érzékem, hogy ma véleményemnek e házban többsége nincs; de az országban ez a közvélemény. (Élénk helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) Nem fogom tovább igénybe venni a t. ház figyelmét, csak constatálom, hogy a ministerium az általa kitűzött 10 pontnak meg nem felelt, meg nem oldott egy nagy horderejű kérdést eddigelé, (Felkiáltások a szélső padokon: Ugy vanl) az igazságszolgáltatás és közigazgatást nem javította és a pénzügyek vógveszélylyel fenyegetnek. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Miután ezen törvény által még azt sem hiszem elérve, hogy az egyensúly helyreállittassók : ennélfogva a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső bal- és szélső jobboldalon.) Marsovszky Jenő: A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat sorsát véleményem szerint eldöntötte azon tény, hogy a t. ház megszavazta az 1876-iki költségvetést. Qui vult finem, debet velle média. Alig képzelhető tehát, hogy e törvényjavaslat e ház többségénél ellenzésre találjon. Én részemről azt tartom, hogy e padokon most csak arról lehet szó, csak az lehet a kérdés: vajon könnyű szívvel szavazzuk-e meg (Nevetés a szélső baloldalon) az állampolgárok megadóztatását vagy nem. (Ujabb derültség és mozgás) Önök nevetése eléggé jelzi azt, hogy a kérdés csakugyan nagyon kényes, és én mégis lelkiismeretem teljes, és tiszta nyugodtságával állithatom, hogy én e kérdésre igennel válaszolok. (Helyeslés a középen.) Az orvos nem könnyű szívvel hajtja-e végre a reá nézve is aggasztó műtétet, akkor: ha látja, hogy a beteget megmenti a haláltól? Én is igy fogom fel a helyzetet teljes komolyságában. A gyógyszer keserű; de bizony hatásában nem kételkedem. A miért nem is habozom elhatározásomban. Történelmünk tanúskodik arról, hogy voltak már szomorú napjai e hazának. Ha tetterő, áldozatkészség, s erős akarat helyett, szűkkeblűség, kishitűség, vagy csüggedés szállta volna meg őseink lelkét: azt hiszem nem volna örökségünk e szép haza. És mit kívánt akkor az ország fiaitól? Talán pénzt, ós vagyont ? Nem! sokkal többet, verőket, ós életöket. Körül hordozták az országban a véres pallost, és száz ezren seregeltek össze, hogy életök árán mentsók meg a hazát Ma nem ellenséges hadak fenyegetik állami létünket; de veszélyezteti létét a legocsmányabb tönkre menéssel a pénzügyi bukás. S mit követel tőlünk ma az ország! Elküldi útnak ereszti pénzügyministerét üres tárczával, s mi látva a válságos viszonyokat, és áthatva polgári kötelesség érzetünktől, nem könnyű szívvel hozzuk-e meg a segélyt a szorongatott hazának ? Nem adakozunk könnyű szívvel tiszta jövedelmünkből, ha kell köztudomás szerint sokféle igényeink kielégítésének részbeni megszorításával? Én tisztán tudom és meg vagyok győződve róla, hogy a t. ellenzék mindkét árnyalata hazafiságánál fogva szintén igy gondolkozik, es ha ennek megfelelően cselekedni nem fog: én ezt csak annak tudnám tulajdonítani, mert egyrészről tudják, hogy mi nem engedjük elveszni a hazát; de más részről mert hiszen nem lehet a mostaninál alkalmasabb pillanat arra, hogy az adó emelés megtagadásából politikai tőkét ne csináljanak. Simonyi Ernő képviselő ur a budgetvita folyamában már pénzügyministernek is ajánlkozott; de mert egyúttal az uj adókat megszavazni nem akarja: nem hiszem, hogy ajánlata komoty lett volna; de nézetem szerint ő is mint pónzügyminister hazánk pénzügyi viszonyainak rendezésére okvetetlenül kénytelen lenne igénybe venni az ország áldozatkészségét, ha csak a vég bukás biztos kilátásával halomra nem dönti alkotmányunk sarkalatos törvényeit és fel nem bontja az országnak sokoldalú, bár terhes de minden esetre érvényben álló szerződési kötelezettségeit, ós meg nem vonja az államtól mindazt, a mi nélkül annak élni lehetetlen, A t. ellenzék másik árnyalata is jelezte már a budgetvita folyamában e törvényjavaslattal szemben álláspontját és több szónoka kifejtette, és elmondta, hogy hát nem fogadhatja azt el leginkább azért, mert nem bizik a kormányban.
