Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-52
62. országos ülés deezember 12. 1S"5. ^29 nak s pénzügyminister urnák csak pár szóból álló kijelentést kell tennie, hogy annak felkölcsönzését én is készségesen s teljes örömmel megszavazzam s megszavazza velem e ház minden tagja és ez az, hogy ezen 80 millió arany forintot azért veszi fel, hogy az rögtön felállítandó magyar önálló jegybank érez alapjául szolgáljon. (Élénk helyeslés a szélső bal felöl) Kisértse meg ezt pénzügyminister ur s biztosítom, hogy még soha propositió parlamentben oly lelkesedést és oly egyhangú helyeslést elő nem idézett 1 : soha még intézkedés nem történt, mely a nemzet hálaérzetét és elismerését oly nagy mérv ben felköltötte volna Nem kell ide semmi más, mint egy kis vélemény-változtatás s a nemzet a pénzügyér ur nevét örökre áldani, a magyar történelem dicsőitni fogja. Ez oly szép, oly hazafias, oly dicső dolog azonban, hogy létesítését nem várhatom a jelen viszonyok között, másként pedig e kölesönt meg nem szavazhatom s igy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső hal felől) Bujanovics Sándor: Az igen t, pénzügyminister ur által 80 millió osztrák értékű forintnyi járadék-kölcsön fölvételéről előterjesztett törvényjavaslat, tekintve a megkötendő hitelmüvelet természetét, tekinve a fölveendő kölcsön föltételeit, a legközelebbi múlthoz képest kétségtelenül haladást, állami hitelünk tagadhatatlan javulását tanúsítja. És itt nem érthetek egyet igen t. Simonyi Ernő képviselő társam véleményévé!, a ki ezen megkötendő kölcsönt a 153 milliós kölcsönnél drágábbnak jelentette ki. Igenis, ha tisztán az árfolyamot tekinti: a kölcsön drágábbnak mutatkozik: csakhogy t. képviselő társain felejti az 5 éves teljes névszerinti értékben való visszafizetés kötelezettségét, és felejti főleg az államjószágok lekötését, a mely azon kölcsönt Magyarország állam hitelére nézve az eddigi kölcsönök közt, mindenesetre legterhesebbé tette. Hasonlóképen kedvezőbb helyzetben van a magyar törvényhozás ezen kölcsönnel szemben a legközelebbi múlthoz képest, midőn a kölcsön föltételeinek, lettek légyen azok bármily terhesek — elfogadása, vagy az állam fizetésképtelenségének kimondása közt kellett választani. Igaz, a kölcsön megkötésének indoka ma is a parancsoló szükség; csakhogy az utolsó kölcsön maradék részletének segélyével ezen kényszer helyzet ma nem oly kirívó, és ez megkönnyíti e házban a kölcsön feletti discussiót. Én t. ház, a kölcsön-müveletet azon indoknál fogva, a melyeket az igen t. pénzügyminister ur legalább egy részére, a tartalék-készlet beszerzésére vonatkozólag september 29-én tartott beszédében bőven, és kimerítően előadott: én mondom KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. 111. KÖTET. a kölcsön-müveletet, a melynek szükséges voltát a pénzügyi bizottság is elösmerte, mint pénzügyi helyzetünk elutasithatlan következményét, mint okvetlenül s mellőzhetlenül szükséges hitelmüveietet magam részéről elfogadom. Én elfogadom annál is inkább t. ház, mert — a miképen azt a költségvetés tárgyalása alkalmával is kijelenteni szerencsés voltam, — komolyan tartok attól, hogy az 1876-iki költségvetésben fedezetül beállított összeget az 1876-iki tényleges jövedelmek nem fogják elérni, és számolnunk kell azon eshetőséggel, hogy a mostan megkötendő kölcsön egy része az 1876, évi előre nem látott hiány fedezésére fog törvényhozási intézkedés utján fordittatni; s én ezen helyzetet mindenesetre előnyösebbnek tartom, mintha akkor, midőn a fizetés-képtelenség küszöbén állunk : a hiány fedezésére uj, a jelenleginél mindenesetre drágább kölcsön-müveletről kell gondoskodni. Elfogadom tehát a kölcsönt mint pénzügyi helyzetünk elutasithatatlan követelményét, ós midőn ezt teszem, szabadságot veszek magamnak arra nézve, hogy a kölcsön részleteire vonatkozólag néhány észrevételt tegyek, illetőleg némelyekre vonatkozólag a t pénzügyminister úrtól felvilágositást kérjek. (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy az igen t. pénzügyminister ur kölcsönmüvelete alapjául a járadék-kölcsönt választotta : én a magam részéről csak helyeslem. Az állani hitelének, az állam méltóságának mindenesetre megfelelőbb a kölcsön ezen módja, mint a hosszabb vagy rövidebb lejáratú különféle hypothekákkal biztosított kölcsön. Tudom, hogy a járadék-kölesönnek nagy szerepe van pénzügyeink rendezése körül, s e tekintetben osztozom Simonyi Ernő képvise'ő társam véleményében a kamatlábra nézve, mely ö°!„-ban megállapítva, a mivelt európai államok hason természetű járadék-kölcsöneinél 5 p |„-ban megállapított maximumot még egy százalékkal felülhaladja. Tudom, hogy a kölcsön kamatlábának leszállítása az árfolyam leszállítását vonta volna maga után. De én kisebb bajnak és Magyarország állami hitelére nézve kevésbé terhesnek tartottam volna az alacsonyabb árfolyamú 5°j 0-os járadék bevezetését, — mindig tekintettel arra, hogy ezen járadék-kölcsönöknek a jövőben nagy hivatásuk van pénzügyeink rendezésére, — mint a szokatlan, a maximumot meghaladó 6Vos járadékot. És erre vonatkozólag szabadságot veszek magamnak az igen t. pénzügyminister úrtól felvilágositást kérni. A törvényjavaslat 1-ső g-a pénztári tartalékkészlet beszerzését az 1875. évi 41. törvényezikk 2-ik §-a értelmében a vasut-társulatok beruházásainak fedezését és a 153 milliós kölcsön conversiójának megkezdését tűzi ki a mivelet czóljául. A mi a tartalék-készlet beszerzését illeti, ón a
