Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47
Vt. országos ülés deczember 7. 1S7S. ! háztartás rendeztessék. Kifejezte azon meggyőződésót, hogy az államháztartás rendezésére elkerülhetetlen szükségnek tartja, hogy az 1876. évi hiány egy része, mintegy fele az állam fokozott jövedelmeiből adóemelés utján fedeztessék. Miután e törvényjavaslat ugyanazon czélt tűzi ki: a pénzügyi bizottság hivatkozva az átalános jelentésében előadottakra, a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta. A törvényjavaslat átyal kitűzött módokra nézve a pénzügyi bizottság szintén azon helyzetben van, hogy e törvényjavaslathoz beleegyezését nyilváníthatja ; mert azon módon kivül, a mely a törvényjavaslatban ajánlásba hozatik, más módot ez úttal nem hozhat ajánlásba a t. háznak, a mely módon az adó emeltessék. Nem hozhatja javaslatba, hogy a fogyasztási adók emeltessenek, hogy uj fogyasztási adók hozassanak be, miután ettől a jövő évre sikert nem várhat. Annálfogva tehát miután e részben a tárgyalások hosszabb időt kivannak : nem hozhatja javaslatba, hogy az egyenes adók pótlék által emeltessenek; mert köztudomású lévén azon aránytalanságok, melyek egyenes adóinkat még terhesebbekké teszik, egyenes, adóinknak pótlók általi emelése ezen aránytalanságokat még inkább növelné. Ennélfogva nem lát más módot, mint azt, melyet e törvényjavaslat kimond, t. i. a jövedelmi pótadó behozatalát. A jövedelmi pótadó a mellett, hogy átalános, hogy kiterjed oly területekre, oly tárgyakra is, melyekre egyenes adóink pótlék által való emelése folytán ki nem terjednek : módot nyújt arra. hogy azon aránytalanságok, melyekben egyenes adóink szenvednek, némileg a lehetőséghez képest kiegyenlítessenek; e fölött kivetési módja nem nehezebb, épen oly gyorsan történhetik, mint az egyenes adóknak pótlék által való emelése. Ajánlom tehát a t. háznak ezen törvényjavaslatot elfogadásra. Csak azon kérést vagyok bátor még hozzá tenni, hogy méltóztassék elhatározni, hogy ezen törvényjavaslatnak a pénzügyi bizottság által benyujtoát szövegezése vétessék alapul a részletes tárgyalásnál. (Helyeslés) Gr. Berényi Ferencz: T. ház! A pénzügyminister ur september 20-án tartott előadásában azt jelezte, hogy ő az egyensúly helyreállítását oly eszközökkel ézélozza, melyek az állam vitális érdekeit nem sértik. Azt hittem, hogy ezen pénzügyi eljárást a létező viszonyok és az állóképesség tekintetbe vételével fogja inaugurálni. Igen helyesen mondotta a pénzügyminister ur, hogy ezen nagy feladatot csakis a kiadások apasztása. a jövedelmek szaporítása, a hátralékok törlesztése és az anyagi érdekek és az adókópesség emelése által érhetjük el Elismeréssel constatálom, hogy a pénzügyminister urnák 8 ] | 2 millió megtakarítást sikerült kimutatnia. A múlt évben megszavazott adók által a jövedelem szaporodott. Nem volt ily szerencsés a hátralékok behajtásával, az anyagi érdekek és az adókópesség emelésével. Ezeket már csak a jövőtől kell várnunk. Mindennek daczára, mint a pénzügyminister ur maga monda, egy 28 milliós deíiczittel állunk szemben, melynek eltávolítása, ha államhitelünket fentaríani kívánjuk: elkerülhetetlen, és mivel hozzáteszi azt, hogy az adóképességet nem sérti és olyannak jelzi, melytől el nem állhat, ezt okvetlenül meg kell szavazni. Engedje meg azonban a t. ház kijelentenem* hogy ehhez mégis fér szó. Visszatérek előadásának azon részére, melyben a különféle adókból 4 millió forintnyi szaporodást vár. Ez nézetem szerint vérmes reményeken alapszik. Ha továbbá jót áll azon hátralékokért, melyek 4 millióra mennek s 1874 —1875-ben elővoítak ugyan irányozva, de be nem folytak; ha továbbá azon bizonytalan jövedelmet, mely a 8 milliónyi emelésben áll, mint az állampénztárba befolytat, felvesszük: azon örvendetes eredményre jutunk, hogy 1877-re csakis 8 milliónyi deficitünk lesz. Indokolnom kell, miért kétkedem én a pénzügyminister ur által tervbe vett adóemelés sikerében. Tudjuk, hogy az adóképessóg az adózók vagyonosságától és azon aránytól feltételeztetik, melylyel az állani adótérheihez hozzájárulnak. Ezen arány és százalék a különféle államokban 10 egészen 28%-közt váriái. Csak mi bírunk oly rendkívüli áldozatkészséggel, hogy az állam tiszta jövedelmeihez 5l°| 0-al hozzájárulni nem sokaljuk. Így tehát, midőn azt tartom, hogy ily terhet még a leggazdagabb ország sem bír meg, következőleg beáll nálunk is azon állapot, mely az adóhátralékok nagyszerű növekedését az indireet adók jövedelmének ijesztő módon való apadását és igy az elszegényedést jelzi, ily körülmények közt többé nem az akarat, hanem a fizetési lehetőség hiányzik. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) És hogy ha a pénzügyminister tir az 1877diki budget elkészítésénél körüLbelül 20 millió deficittel fog meglepni és tán meglepetni: kérdeni, folytathat)uk-e tovább ezen pénzügyi politikát, mely az'állam pénzügyi állapotainak ezen utón helyreállítását ézélozza ? Arról fog-e meggyőződni Európa, hogy bajainkon akarunk segíteni? Azt hiszem, hogy nem. Mig a ministerek előirányzataikban optimistikus és nem tényleges viszonyokkal számolnak: (Halljuk! HalljukVj akkor mindig mélyebben sülyédünk. Illustrálom egy példával. (Halljuk!) Ha a most fennálló 30°i o adóhoz még a jövedelmi adót hozzászámítjuk: a birtokos jövedelmének körülbelül felét fizeti. Tegyük hozzá, hogy vagyonához aránylag nem épen túlságos, könnyen elviselhető terhe van, egy mostoha óv beáltával, miután ezen ter-
