Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-50

100 50. országos tüés deezember 10. 1875. lyesebben mondva Erdélyben kedvezőtlen hangulat nem fog támadni. Mellesleg jegyzem meg, hogy az Erdélyor­szág elnevezést nem szeretem; nem szeretem mert vannak, a kik nagyon szeretik. Nem szeretem: mert a törvény kimondotta, hogy Erdélyország nem létezik, hanem van Magyarország. Megjegyzem itt szintén mellékesen, hogy az igazságügyministerium költségvetésében az egyik lapon az van, hogy „Magyarországi és erdélyi te­lekkönyvi kirendeltségek". Én ezen „és" szót szin­tén nem tartom helyesnek. Visszatérve a tárgyhoz, a mi t. képviselő társam aggodalmát illeti, én nem csak hogy nem félek kedvezőtlen hangulattól; sőt félek attól, hogy ha az egyik felekezeti gymnasiumnak megszava­zuk az 5000 frtot: azt fogják mondani, hogy a magyar kormány nem mér igazságos mértékkel; holott én azt akarnám, hogy az országgyűlés min­denben egyenlő igazságos mértékkel mórjen. Csak egy példát idézek. A csiksomlyói felekezeti főgym­nasium a csik-széki községek és egyes áldozatra kész polgárok filléreiből építtetett és tartatik fenn, és az állam segélyében egy fillérrel sem részesül. Vajon hogyan lenne igazolható az, hogy mig azon felekezeti iskolának, mely még 500 írttal fizeti tanárait: az államtól egy krajczár sem jut, a bras­sóinak jutna 5000 frt. (Helyeslés.) Ne féljen t. képviselőtársam és ne a t. ház sem attól, hogy a legközvetlenebbül érdekelteken kivül ezen összeg megtagadása bárkiben kedvezőtlen hangulatot idéz­zen elő. Ezért a pénzügyi bizottság javaslatát, mint a mely az igazságnak megfelel és igazságos mértékkel mér, elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én részem­ről azt kérem, hogy a t. ház a nélkül, hogy egy­átalában ezen indokolásra kiterjeszkednék, valamint a nélkül, hogy egyátalában azon térre menjünk, hogy lehet-e egy felekezeti iskolának segélyt adni ugy, a nélkül hogy a többi valamennyi segé­lyeztessék: egyszerűen méltóztassék a pénzügyi bizottság véleményét, vagyis azon határozatot, me­lyet az javasolt, elfogadni. Én csak azért akarok még pár szót szólani, hogy Kozma Parthén képviselő urnák tegyek egy pár megjegyzést azokra vonatkozólag, melyeket 1871-ből nevemmel kapcsolatosan felhozott. A t. képviselő ur felolvasván az akkori indítványt, ab­ból magából kiderül, hogy tétetett ugyan indít­vány, hogy kivételképen ideiglenesen adassék az a segély és tétetett azon feltevésben, mikóp remény van, hogy az állam azon helyzetbe jut, hogy maga állithat tisztán állami intézetet, mikor azután az oly segély szüksége elesik. Akkor az ily kivételes, ideig­lenes, rövid ideig tartó segélyre lehetett reménység; de ma, mikor tudjuk, hogy az állam nincs oly helyzetben, hogy állami intezeteket egyhamar a maga költségén felállíthasson: egészen más az eset. Oda lehet ugyan tenni e szavakat, hogy „ideig­lenes és „kivételes"; de mindenki tudja, hogy ha egyszer megszavaztuk rá az összeget, ha csak az intézetet tönkre tenni nem akarjuk: attól a segélyt többé megvonni nem lehet. Már pedig az én meg­győződésem az, hogy az állam nem nyújthat se­gélyt a nélkül, hogy a segély arányának megfelelő befolyást is magának biztositana. És méltóztassék megengedni még azt is, hogy 1871. óta történt az a körülmény, hogy épen a szóban levő brassói gymnásium visszautasította a segélyt, azt mondván, hogy nem kell az állam­segély : mihelyt az állam is befolyást akar gyako­rolni a mi intézetünkre. Már pedig, ha mielőtt ez szóba jött, hajlandó is lettem volna minden fel­tétel nélkül adni a segélyt: azon perczben megta­gadtam volna, midőn a magyar állam kormánya irányában, egy intézet, mely a pénzt el akarja fo­gadni, ily ellenszenvet tanusit. Én t. képviselőház nem is akarom a kérdést tovább vitatni, nem akarok speciáliter a brassói gymnásiumról és annak ügyeiről értekezni, bár sok érdekeset el lehetne arról mondani; hanem egyszerűen visszatérek arra, hogy miután igen helyesen mindenütt a világon szokásos azon elv, hogy az állam, ha valamely intézetre segélyt ad, annak arányában befolyást kiköt magának: mél­tóztassék a t. ház a pénzügyi bizottság javas­latát elfogadni. (Helyeslés a középen.) Ordódy Pál előadó: Sajnálattal veszem igénybe a képviselőháznak becses idejét, mégis bocsánatot kérek, ha azokra, a miket Kozma Par­thén képviselő ur felhozott, és a melyekben a pénzügyi bizottságot felületességgel vádolni mél­tóztatott : kénytelen vagyok néhány szóval reflec­tálni. A t. képviselő ur azt monda, hogy a brassói görög-keleti román gymnásiumra nézve az állam­segély megadásánál csak 1871-ben tétetett azon feltétel, melyre itt a pénzügyi bizottság hivatkozik. Bocsánatot kérek ; de nem méltóztatik tökéletesen emlékezni képviselő ur. Először is a pénzügyi bizottságban több oly képviselő ur ül, ki 1868-tól fogva a pénzügyi bi­zottságnak tagja volt és a kik emlékeznek jól mind­azon tárgyalásokra, melyek épen a brassói görög­keleti román gymnásium segélyezése tárgyában törtetek; de másrészt mondhatom, hogy átnéztem a költségvetéseket 18Ö8-tól fogva 1874-ig mind ma­gam, átnéztem a pénzügyi bizottság jelentését és azt találtam, hogy a segélyezésre nézve a feltétel 1869-ben tétetett a görög-keleti brassói gymnásium részére. Ez az 1869-iki jelentésből vétetett az 1873-iki költségvetésbe és abból van mostani jelentésünk is szórói-szóra átvéve. Annálfogva méltóztassék megengedni, a pénzügyi bizottság nem felületesen, hanem az ügynek teljes ismeretével tárgyalta az

Next

/
Thumbnails
Contents