Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-50
98 50. országos Illés deczember 10. 1875. tekét segélyezze. Ezt a véleményt nem szeretném elfogadni, mert ez nem csak a ház eddigi eljárásával ellenkezik; hanem ellenkezik azt hiszem, a ezólszerüséggel is. (Helyeslés a középen.) Épen mivel nem vagyunk azon helyzetben, hogy az 1848-iki törvény értelmében, minden nyilvános tanintézetet az állam állítson és tartson fel; s másfelől mivel az egyes corporatiók. például egyházi testületek, hitfelekezetek sincsenek azon helyzetben, hogy minden egyes tanintézeteikéi; azon színvonalra emeljék, melyen a oultura igényeinek megfelelhessen, és hogy e testületek azon kötelességeket teljesíthessék, a melyeket nyilvános tanintézetek felállítása által magukra vállalnak: ezen két oknál fogva igenis szükségesnek, s ezélszerünek látom, hogy bizonyos esetekben, egyes ily nem állami tanintézetek, az állam által segélyeztessenek. (Helyedé* a középen.) Ezt középiskolai tanintézeteknél, hol több tanár van alkalmazva, igenis meg lehet tenni. Nem szeretném, hogy a segély nagyon bőkezűen osztogattassék; de ott, a hol egyes tanintézetek fönmaradását a kultúrai igények szükségessé teszik, hol ily intézeteknek van alapjok, de nem elegendő; nehogy az ily tanodáknál meglevő, és nagyrészt helyhez kötött alapok is felemésztessenek: ozéiszerünek tartom, hogy ezek jövedelmét az állam egészítse ki oly mennyiségre, melylyel az illető tanintézet feladatának megfelelőleg tartható fenn. Ezen szempontból kiindulva, örülnék, ha a brassói görög-keleti román gymnasium kimutatván és indokolván, hogy szüksége van anyagi gyámolitásra: az állam által segélyeztetnék és gyámolittatnék. De egyátalában czélszerütlennek és sok tekintetben helytelennek találnám azt, hogy az állam akár ezen, akár más nem állami tanintézetet feltótlenül segélyezzen, helytelennek látnám hogy az állam pénze oda adassék más testületek vagy egyesek kezébe, hogy tetszésök szerint használhassák azt fel a hogy akarják. (Helyeslés.) Ez az a) pont, a melynél az előttem szólott képviselő úrétól eltérő véleményem van. A képviselő ur azt mondja, hogy a hitfelekezeti tanintézeteknek adott ily feltételes segélyezés csorbítaná a felekezeti önkormányzatot, s megrontaná az autonómiát, melyet ő sértetlenül fenntartatni kivan, Hivatkozott itt más felekezetek eljárására is, különösen a protestáns egyháznak a múltban folytatott küzdelmeire, és azt mondja, hogy ha ily módon a protestáns egyház autonómiáján csorbát engedett volna ejteni: nem lett volna képes ama küzdelmeket győzedelmesen keresztül vinni. Engedelmet kérek, a protestáns egyház nem ugy járt el, hogy egyik kezét kinyújtotta a segély után, mig a másikkal harczolt, ép az ellen, kitől a segélyt kérte; hanem egyátalán semmi segélyt nem fogadott el, és épen ezen áron volt képes önkormányzati jogát tanintézetei tekintetében is fentartani. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy az; önkormányzatnak egyik leglényegesebb alapja épen az, hogy saját erejéből tartja fenn az illető testület önmagát, és minden institutióját saját szellemi és saját anyagi erejéből, és ha azon helyzetbe jut, hogy kénytelen erejének ki nem elégítő volta ' miatt mások segélyét igénybe venni: bizony kénytelen a jogokban és befolyásban a segélyt-adóval osztozni. (Helyeslés) Volt szerencsém már más alkalommal kifejezni azon véleményemet, hogy a dolog természetéből folyó eme körülmény egyik oka annak : miért volna például lehetetlen a népiskolai tanintézeteket az állam által segélyezni. Mert a dolog természeténél fogva, a hova az állani pénzt ad: ott viszonzásul annak megfelelő befolyást is kíván gyakorolni, a népiskolai tanintézeteknél pedig, hogy egyéb körülményt ne említsek, a legtöbb helyütt egy tanító van, s így ha az állam segélyt ad: nem látok módot arra, hogy a segélyező államkormány a segélyezés fejében szükséges befolyását coliissiók nélkül gyakorolhatná. De másként áll a dolog a középiskolai tanintézeteknél, hol rendesen egy-egy tanintézetben több tanár van s a körülmények által indokolt segély következtében kívánatos befolyás nagyon szépen megóvható, ugy, hogy a mely tanszéket az állam fizeti: arra a tanerőt az állam nevezi ki; valamint másfelől a tanterv megállapítására is megfelelő befolyást gyakorol. A t. előttem szólott azt méltóztatott mondani, hogy didactikai tekintetben helytelen volna, hogy más testület, vagy hatalom is befolyást gyakoroljon a tanintézetekre, ós két helyről jöjjön egy bizonyos tanintézetre a befolyás. Én pedig azt vagyok bátor állítani, hogy ugy paedagogiai, mint didactikai tekintetből is helytelen volna, hogy az állam adjon —• most nem a brassói gymnasiumról szólok, hanem ha itt megkezdenők a feltétel nélküli segély-adását, folytatnunk kellene azt másutt is, — hogy az állam pénzt adjon tanintézetekre a nélkül, hogy megnézze, hogy ezen tanintézetekben minő tanterv szerint mit tanítanak, milyen ós hány tanár van ott alkalmazásban? Ha az állam segélyt, ad: joga, és kötelessége az államkormánynak azt is megnézni, hogy azon segély által azon czél, melyre a segély adatott, eléretik-e ? hogy a didactikai tekintetben helyes tanterv szerint tanitanak-e ottan ? hogy kellőleg képesített tanerők tanitanak-e, olyanok, kik munkásságuk iránt az államnak kellő garantiát tudnak nyújtani *? Egyátalában nem csorbítja az illető egyházi testületnek mint olyannak önkormányzatát az, ha egyes tanintézetnek, melyek magukat saját erejökből fentartani nem bírják, az állam segélyt ad, s ezen segély fejében a kellő befolyást igénybe veszi.
