Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-50
50. orszégos Illés deczember 10. 1875. 97 dig nem lehet megvenni 5000 frton, azt perczenttel nem lehet kiszámítani, hogy mennyi hasznot hajt, s én ismétlem, nagyon sajnálnám: ha a t. ház engem nem értene meg és a pénzügyi bizottság ajánlatát fogadná el, mely egy ilyen csekélység miatt igen rósz sensatiót kelteni képes A pénzügyi bizottság ajánlatát, még ha akarná is: a görög-keleti egyház nem fogadhatná el alaptörvényénél fogva. A görög-keleti egyház mint hierarchikus szerkezetű egyház oly alaptörvénynyel bir, a mely ő Felségének a szentesítését igényli és nem olyan, mint például a református egyház, ahol nincsen hierarchia és ahol ilyen megerősítés nem szükséges, a melyre nézve elegendő az átalános törvény. A görög-keleti román egyház semmiféle változást ez irányban nem tehet, azt csak á törvényes képviselet, a congressus teheti, és az a változás is, mely a congressus által tétetik: csak akkor léphet életbe, ha az újból a kormány utján ő Felsége elé terjesztetik s az által helybenhagyatik. Ez oly dolog, a mit rövid idő alatt tenni ugy sem lehetne; de nem is kívánatos, hogy az autonomikus egyházak ne legyenek saját autonómiájukkal szemben conservativek. En nem kívánnám t. ház, egy autonomikus egyháznak sem, hogy saját autonomikus jogain csorbát ejtetni engedjen semmiféle körülménynél fogva s nem kívánnám ezt még magyar szempontból sem. Mert méltóztassék csak a múltba visszamenni és elképzelni: vajon ha az azelőtti alkotmányos kormányok által lett volna csak egy ily kibúvó ajtó nyújtva az. autonomikus egyházaknál, a melyen a kormány — legyen az akármelyik — a kezét azok autonómiájának keblébe nyújtsa : vajon lett volna-e képes a protestáns autonóm egyház oly sikeres harczot vívni az absolutistikus kormány veszedelmes kísérlete ellen ? vajon lett volna-e joga a közvéleménynek oly községeket, melyek ily utón fogadtak volna segélyezést, szakadásoknak nevezni és a közvélemény előtt bélyegezni? Nem kívánatos ez uraim, mert minden államférfiunak, de minden komolyan gondolkozó embernek nem csak a jelent kell tekinteni, hanem minden eshetőségre biztosítva kell magát tartani a jövőre nézve is. A mi volt: az addig, mig emberek vagyunk, mindig megtörténhetik. Ha most rést engedünk töretni az autonómia erős vedbástyáin: nem vagyunk biztosak, hogy valamikor miféle érdekek fognak e résen keresztül érvényesülni épen azon érdekek ellen, melyeket a pénzügyi bizottság ápolni vél. Örvendjünk és örvendjen a kormány és a ház, hogy van az ország lakosságában még vallásosság és van valami, a mihez mereven ragaszkodik és nem ignoráns; mert mindaddig, mig lesz valami, akár autonomikus jog vagy más valami, a mihez meKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 III. KÖTET. revén ragaszkodnak az állampolgárok, az olyan nép mindig kész alkotmányos jogaiért küzdeni. (Felkiáltások! Elég már\) En ugy tudom és hiszem, hogy a t. ház is ugy tudja, hogy a protestáns egyháznak harcza saját autonomikus jogai mellett és merev ragaszkodása igen elősegítette az alkotmányos szabadság visszaállítását. T ház! En tisztelettel meghajlok bölcs határozata előtt, döntsön a mint akar; én azzal fejeztem be a beszédemet a múltkor is, hogy csak igazságot kérek. Egyre azonban kérem, hogy a törvényeknél a külső decorumra igen nagy súlyt kell fektetnünk: mert az kölcsönzi a törvénynek a morális erőt, mely nélkül az nem ér semmit. Én kimutattam, hogy igenis a törvény megengedi ezt a segélyezést; kimutattam, hogy igenis van jelenleg is confessionális intézet, mely segélyeztetik. Hogy már most ezen indokolása a pénzügyi bizottságnak vajon megczáfolja-e a közvélemény előtt, azok előtt, kik a tényekben keresik a lényeget? hogy igazságos lesz-e a határozat vagy igazságtalan? ha máskép intézkednék a ház most, mint a hogy intézkedett a nagyszebeni főreáltanodánál: azt a t. ház bölcs belátására bízom. Csak egyre kérem: azt a mit magunknál erénynek tartunk, azt másnál ne tartsuk hibának. En ugyan biztosítani merem, s ezt büszkeséggel mondom, hogy a görög-keleti román egyház autonomikus jogait nem fogja feladni, s azok keretében belől teljesíteni fogja mindazt, mit a törvény megenged cultuxális czéljai elérése tekintetében. De-ne kívánjanak tőle többet, mint mennyit a maga erejéből tehet. Annak hívei, amint jól tudják, a legnagyobb szegénységben vannak. A görög-keleti egyháznak nincsenek az államtól terjedelmes dominiumai, annak hivei s különösen az erdélyiek az ország legterméketlenebb helyeit lakják és a többi állampolgárok fölött igen nagy adónak vetik magukat alá a culturális és egyházi téren. A súlyos közadókon kivül maguk tartják tanítóikat, papjukat, esperesüket, consistoriumukat, a püspököt és metropolitát. A maguk költségén állítják fel és tartják fenn az egyházat is, Egy előnyük azonban van: megszokván a nélkülözést szerénységükben, meghúzzák magukat, visszavonulnak s kevéssel is tudnak szegényesen élni. Csak többet ne követeljen tőle senki. Ajánlom indítványomat. Molnár Aladár: T. ház! Azon helyzetben vagyok, hogy sem a pénzügyi bizottságnak, sem az előttem szólott képviselő társamnak véleményét minden részletében nem fogadhatnám el, illetőleg a pénzügyi bizottság jelentésében felhozott azon indokot, s azon véleményt, a mely szerint egyáltalán nem lenne helyeselhető, hogy az állam a felekezeti és különösen a közép iskolai tanintéze13