Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-50

50. orszégos Illés deczember 10. 1875. 97 dig nem lehet megvenni 5000 frton, azt per­czenttel nem lehet kiszámítani, hogy mennyi hasz­not hajt, s én ismétlem, nagyon sajnálnám: ha a t. ház engem nem értene meg és a pénzügyi bi­zottság ajánlatát fogadná el, mely egy ilyen cse­kélység miatt igen rósz sensatiót kelteni képes A pénzügyi bizottság ajánlatát, még ha akarná is: a görög-keleti egyház nem fogadhatná el alap­törvényénél fogva. A görög-keleti egyház mint hierarchikus szerkezetű egyház oly alaptörvény­nyel bir, a mely ő Felségének a szentesítését igényli és nem olyan, mint például a református egyház, ahol nincsen hierarchia és ahol ilyen megerősítés nem szükséges, a melyre nézve ele­gendő az átalános törvény. A görög-keleti román egyház semmiféle vál­tozást ez irányban nem tehet, azt csak á törvé­nyes képviselet, a congressus teheti, és az a vál­tozás is, mely a congressus által tétetik: csak ak­kor léphet életbe, ha az újból a kormány utján ő Felsége elé terjesztetik s az által helybenhagyatik. Ez oly dolog, a mit rövid idő alatt tenni ugy sem lehetne; de nem is kívánatos, hogy az auto­nomikus egyházak ne legyenek saját autonómiájuk­kal szemben conservativek. En nem kívánnám t. ház, egy autonomikus egyháznak sem, hogy saját autonomikus jogain csorbát ejtetni engedjen sem­miféle körülménynél fogva s nem kívánnám ezt még magyar szempontból sem. Mert méltóztassék csak a múltba visszamenni és elképzelni: vajon ha az azelőtti alkotmányos kormányok által lett volna csak egy ily kibúvó ajtó nyújtva az. auto­nomikus egyházaknál, a melyen a kormány — le­gyen az akármelyik — a kezét azok autonómiájá­nak keblébe nyújtsa : vajon lett volna-e képes a protestáns autonóm egyház oly sikeres harczot vívni az absolutistikus kormány veszedelmes kí­sérlete ellen ? vajon lett volna-e joga a közvéle­ménynek oly községeket, melyek ily utón fogad­tak volna segélyezést, szakadásoknak nevezni és a közvélemény előtt bélyegezni? Nem kívánatos ez uraim, mert minden államférfiunak, de minden komolyan gondolkozó embernek nem csak a je­lent kell tekinteni, hanem minden eshetőségre biz­tosítva kell magát tartani a jövőre nézve is. A mi volt: az addig, mig emberek vagyunk, mindig megtörténhetik. Ha most rést engedünk töretni az autonómia erős vedbástyáin: nem vagyunk biztosak, hogy valamikor miféle érdekek fognak e résen keresz­tül érvényesülni épen azon érdekek ellen, melye­ket a pénzügyi bizottság ápolni vél. Örvendjünk és örvendjen a kormány és a ház, hogy van az ország lakosságában még vallásosság és van va­lami, a mihez mereven ragaszkodik és nem igno­ráns; mert mindaddig, mig lesz valami, akár autonomikus jog vagy más valami, a mihez me­KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 III. KÖTET. revén ragaszkodnak az állampolgárok, az olyan nép mindig kész alkotmányos jogaiért küzdeni. (Felkiáltások! Elég már\) En ugy tudom és hiszem, hogy a t. ház is ugy tudja, hogy a protestáns egyháznak harcza saját autonomikus jogai mellett és merev ragasz­kodása igen elősegítette az alkotmányos szabad­ság visszaállítását. T ház! En tisztelettel meghajlok bölcs hatá­rozata előtt, döntsön a mint akar; én azzal fejez­tem be a beszédemet a múltkor is, hogy csak igazságot kérek. Egyre azonban kérem, hogy a törvényeknél a külső decorumra igen nagy súlyt kell fektetnünk: mert az kölcsönzi a törvénynek a morális erőt, mely nélkül az nem ér semmit. Én kimutattam, hogy igenis a törvény meg­engedi ezt a segélyezést; kimutattam, hogy igenis van jelenleg is confessionális intézet, mely segé­lyeztetik. Hogy már most ezen indokolása a pénz­ügyi bizottságnak vajon megczáfolja-e a közvéle­mény előtt, azok előtt, kik a tényekben keresik a lényeget? hogy igazságos lesz-e a határozat vagy igazságtalan? ha máskép intézkednék a ház most, mint a hogy intézkedett a nagyszebeni főreálta­nodánál: azt a t. ház bölcs belátására bízom. Csak egyre kérem: azt a mit magunknál erénynek tar­tunk, azt másnál ne tartsuk hibának. En ugyan biztosítani merem, s ezt büszke­séggel mondom, hogy a görög-keleti román egyház autonomikus jogait nem fogja feladni, s azok ke­retében belől teljesíteni fogja mindazt, mit a tör­vény megenged cultuxális czéljai elérése tekinte­tében. De-ne kívánjanak tőle többet, mint mennyit a maga erejéből tehet. Annak hívei, amint jól tudják, a legnagyobb szegénységben vannak. A görög-keleti egyháznak nincsenek az állam­tól terjedelmes dominiumai, annak hivei s külö­nösen az erdélyiek az ország legterméketlenebb helyeit lakják és a többi állampolgárok fölött igen nagy adónak vetik magukat alá a culturális és egyházi téren. A súlyos közadókon kivül maguk tartják ta­nítóikat, papjukat, esperesüket, consistoriumukat, a püspököt és metropolitát. A maguk költségén ál­lítják fel és tartják fenn az egyházat is, Egy elő­nyük azonban van: megszokván a nélkülözést sze­rénységükben, meghúzzák magukat, visszavonulnak s kevéssel is tudnak szegényesen élni. Csak többet ne követeljen tőle senki. Ajánlom indítványomat. Molnár Aladár: T. ház! Azon helyzetben vagyok, hogy sem a pénzügyi bizottságnak, sem az előttem szólott képviselő társamnak véleményét minden részletében nem fogadhatnám el, illetőleg a pénzügyi bizottság jelentésében felhozott azon indokot, s azon véleményt, a mely szerint egy­általán nem lenne helyeselhető, hogy az állam a felekezeti és különösen a közép iskolai tanintéze­13

Next

/
Thumbnails
Contents