Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

76 35. országos ülés november 24. 1875. Sokszor hallottam a panaszt, hogy a mi népünk és közönségünk nem viseltetik elegendő tisztelettel a törvény iránt. Nem engedhetem meg, hogy ez átalában igy van; de ha így lenne is, rósz példával ép azok járnak elő, kik hivatva lennének a törvény iránti tiszteletet a népben felkelteni. • A mikor a polgár a biró elé idéztetik egy bizonyos órára, s azután látja a polgár, hogy a bíró a legelső, ki kötelességét nem teljesiti, s ott várakoznia kell, idejét pazarolni órákon át: természetes, hogy más alkalommal ő mulasztja el kötelességét, idézik és nem jön. Igen, de a különbség az, hogyha e polgár nem jő, megbírságolják; de a birót nem birságolja meg senki. Átalában mi nálunk az a hiba a mi hivatalnokainknál, hogy ők nincsenek áthatva kötelességeik érzetétől s nem fogják fel azon magasztos missiót, a melytt nekik be kell tölteni. Kariernek, kenyér keresésnek tekintik s a mely perczben ki van nevezve, azt mondja, hogy ur vagyok, és csakugyan az urat játsza a közönséggel szemben. E tekintetet vagyok bátor t. minister urnák figyelmébe ajánlani, hogy hivatalnokok legelőször is hivatalokban pontosan jelenjenek meg, és iparkodjnnak annyit dolgozni, a mennyit dolgozhatnak. Ezzel tartozik a hivatalnok az államnak és tartozik a közönségnek, melynek szolgája és nem ura. Ennyit akartam kijelenteni, mert hiszen ebben kell keresni azt, a miért jelenleg oly nagy hivatal-sereget kell tartani. Azt hiszem, ha azokhoz, a miket a különvéleményben felhoztunk, hozzátesszük ezen gyökeres rendszerváltoztatást : akkor igenis lehet Magyarországot nagyon jól administrálni, sokkal csekélyebb hivatalnoki személyzettel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság a különvéleményhez nem járulhat. A pénzügyi bizottság eszközölte mindazon megtakarításokat is, a melyeket szükségesnek és elkerülhetetleneknek tartott. De a pénzügyi bizottságnak tekintettel kellett lenni az illető minister véleményére is, vajon lehetséges-e a megtakarításban tovább menni vagy nem. A pénzügyi bizottság nem administrál, a pénzügyi bizottság nem mellőzhette szem előtt tartani azt, hogy a ministernek tovább menni ez úttal és ezen rendszer szerint ma nem lehetséges. Ennélfogva el nem fogadhatom a különvéleményben foglalt javaslatokat. Elnök: Felteszem a kérdést szavazásra. A központi igazgatás rendes szükséglete, személyes járandóságok czimén a pénzügyi bizottság 581,875 irtot hoz javaslatba. Ennek ellenében Simonyi Ernő képviselő ur adott be egy módosítást különvéleményében, t. i. a ministerium teendője tizenhat osztályba osztatván be, összesen 120,043 forint töröltessék. A kik a pénzügyi bizottság javaslatát elfogad ják, azokat kérem méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) E szerint e czimen 581,875 forint szavaztatott meg. W

ächter Frigyes jegyző: (olvassa) dologi kiadások 180,354 frt. Ordódy Pál előadó : Csak a vég-összegre van a pénzügyi bizottságnak észrevétele t. i. az, hogy az osztrák kezelőség 20,844 frt téritménye a központi igazgatás költségeihez mint fedezet a különféle bevételek czimébe tétessék át. Simonyi Ernő: T. ház! A dologi kiadásokra nézve a különvélemény szintén javaslatba hoz 4,848 frt levonást. Ezen levonás az általunk javaslatba hozott személy-apasztáshoz volt ará* nyitva: de miután a t. ház nem fogadta el a személyi kiadásoknál a levonást: nem fogja elfogadni a dologi kiadásoknál sem; mert ez utóbbi levonásnak alapja, a személyes kiadások apasztásában van. Én tehát tovább magam sem sürgetem a levonást. Elnök : Dologi kiadások czimén tehát elfogadtatott 180,354 frt. W

ächter Frigyes jegyző: (olvas) II. czim. Központi állampénztár 60,626 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság ajánlja változatlanul elfogadásra. Simonyi Ernő: T. ház! A központi állampénztárnál a különvélemény szintén indítványba hoz a személyi járandóságok és dologi kiadásoknál leszállítást. Mit. ház! azt vesszük alapul, a központi állampénztár két osztályba van beosztva; nem mi csináljuk ezen két osztályt, hanem ugy találjuk, hogy az létezik magában a pénzügyminister költségvetésében. Ott az mondatik, hogy van egy igazgató, két osztályvezető, két ellenőr, két segéd-ellenőr, tehát kettenként vannak a főtisztviselők elosztva és ezért két osztálynak kell lenni, mert nézetem szerint különben nem látom annak semmi ratióját, miért legyen két osztályvezető, két ellenőr, kél segédellenőr. Én tehát ezen felosztást, melyet a pénzügyminister ur maga tett, elfogadom, 8 azt mondom, hogy az igazgató lehet egyszersmind vezetője az egyik osztálynak s azért az egyik osztályvezetőt törlöm. Azután legyen két ellenőr; de nem látom szükségét, hogy segéd-ellenőr is legyen, mert ha minden hivatalnok mellé póthivatalnokot állitunk : megkettőzzük a hivatalnokok számát, arra pedig pénzünk nincs. Pénzkezelő van öt, ötöt két osztályba nehéz volna beosztani, tehát egyet törlünk s marad minden osztályban kettő. (Derültség a középen.) Én azt hiszem, hogy a mostani pénzviszonyok közt ez mindenesetre jobban van indokolva, mintha hatot hoztunk volna javaslatba. (Helyeslés a szélső'baloldalon.) Azután van 25 pénztári tiszt. 25-öt nehéz beosztani kettőbe. Tehát mi törültünk ötöt, s azt mondottuk,