Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-35
70 35 országos ülés november 24. 187&. Átalában egészen elfelejteni méltóztatik, hogy egyenes adók fokozatos * emelésének nem lehet decretálni az egyenes adók azon összegét, mely a határőrvidékre esik és 1868-ban nem volt a zárszámadásban: pedig >ez több millió ; és másodszor nem lehet fokozatos adóemelésnek decretálni az 1876-ik évi előirányzatban a 4 millió adóhátralékot; ez csak nem uj adó, hanem a régi hátralékok egy részének törlesztése fejében van felvéve, tehát nem csigázzuk az egyenes adókat ezen 76 millió erejéig fel. Azután ott vannak az uj adók: 2.400,000 frt a szállítási adóból. Ez sem azon egyenes adók százalékos felemelése, hanem oly adó, mely az egyenes adók rovata kőzött van felvéve, hanem csak ugy tartozik az egyenes adók rovatába, mint sok fogyasztási adóról lehet mondani, hogy nem fogyasztási adó Ott van továbbá a Juxusadó és ott van a puskaadó. Igaz, hogy az ország fizeti; de mégis nagy különbség van abban, hogyha percentualiter emeltük volna az egyenes adót ezen összeg erejéig; vagy ha különböző czimeken hoztuk be ezen adókat, melyek leginkább azokat fogják terhelni, kik azokat könnyen fizethetik. Ezt voltam bátor saját számításaim és adataim helyességének bebizonyítására a t képviselő ur felszóllalása ellenében felhozni, és épen azért nem fogadhatom el argumentumnak a parifikntiót sem ezen a téren Austria és Magyarország között. Azt mondja a t. képviselő ur, leszállították Austriában az egyenes adót 1874-ről1875-re. Nem az egyenes adót szállították le ; csak a praeliminárét. Hogy én miért nem szállítottam le? azért: mert mi kénytelenek voltunk épen szomorú pénzügyi viszonyainknál fogva novelláris törvény utján emelni az egyenes adót, én tehát igen természetesen nem szállíthatom le. De azon princípiumból sem fogadhatom el az öszszehasonlitást, — ezen a téren nem, és így applikálva nem, mert bátor vagyok kijelenteni, hogy abból, hogy mi oly rósz viszonyok között vagyunk, hogy az egyenes adót kénytelenek vagyunk emelni, míg Austria nem: egy cseppet sem következik az, hogy nekünk ezt tenni nem szabad, ezt tenni nem szükséges; elég szerencsések ők, hogy nem kénytelenek tenni és elég szerencsétlenek vagyunk mi, hogy kénytelenek vagyunk tenni. Erről az a politika, a mely ezen javaslatot a t. háznak teszi, legkevesebbet tehet ; valamint nem tehet egyes tényező sem ezen az események által előidézett kényszerűség ellenében. Ők a szerencsések, kiknek ezt nem kell tenni, és mi a szerencsétlenek ; ezzel annak szükségtelenségét, vagy annak nélkülözhetőségét bebizonyítani absolute nem lehet. Ezt voltam bátor a t. képviselő ur okoskodása ellenében elmondani, és most még röviden egyet. A t. képviselő urnák ugy méltóztatik említeni a katasteri reformot, hogy én arra rámutattam: én nem tudom mily mértékben? Én arra nem mutattam rá; én csak bevettem a költségvetésbe azon összeget, a melyet belőle várok. A t. képviselő ur volt az, a ki rámutatott, a ki abból ki akarta magyarázni mint nagy tényt, hogy mi a kataszter reformja iránt oly felfogásban vagyunk, melynek folytán a t. képviselő ur irántunk bizalommal nem lehet. Én csak ennek ellenében rectificáltam a t. képviselő ur nézeteit, és azt mondtam, hogy a t. képviselő urnák az akkor mondottakra nézve nincsen igaza, nézetem szerint, — és ezt most is fentartom. — O nekem szememre veti, hogy mi késleltetjük a nagy, a gyökeres és az aránytalanságokat véglegesen kiegyenlitő kiigazítást a földadónál, az időközi területre és mivelési ágakra vonatkozó kiigazítások által, a melyből előirányoztam 1 milliót, de várok 2 J j 2 milliót. Ezt az okoskodást a t. képviselő ur, ha felhozta volna annak helyén a katasteri törvény ellenében: ennek meghozatalakor értettem volna, bár nem helyeseltem volna. De mit ér ezen ellenvetés? Én végrehajtom a törvényt, mely meghozatott, és nem késleltetem a végleges igazítást semmivel sem, csak a törvény 36. §-át foganatosítom, mely megmondja, hogy mielőtt az átalános' arányositá* bekövetkeznék: a terület és mivelési változások szerint kiigazítandó a kataszter. Mellesleg megjegyzem, hogy soha sem jeleztem a többletet, hol egy, hol két, hol három millióval; hanem azt mondtam, hogy az 2— 3 millió között fog mozogni; de csak egy milliót irányoztam elő, a mit épen a t. képviselő urak zajosan nem lobbanthatnak szememre, kik lépten-nyomon a fedezetet támadják meg. Ez volt az én álláspontom és ez ma la. Á törvényt hajtom végre és ha a 36. §. értelmében a kijavítás meg lesz: következik a földadékataster általános arányositása, melyet semmivel semj késleltetek; de erélyesen meg fogok inditani r mert ezen arányosítást tartom én is nemcsak elvileg helyesnek, jónak, szükségesnek, de a törvény főczéljának is. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: T. ház! A mi a jelen vita terjedelmére vonatkozólag mondatott, arra igen illetékesen és helyesen megfelelt a háznak igen t. elnöke; egy megjegyzést mindazáltal kell tennem, s ez az, hogy ha egy átalában kétségbe vonható az : vajon egyes tárczáknál lehet-e átalános vitát kelteni, meglehet, hogy . ez egyénh felfogás; de némely tárczáknál alkalmazható;: nem alkalmazható azonban a pénzügyi tárczánál, mely tulajdonképen reasuméje az egész: budgetnek. Hiszen a pénzügymlnlster kezeli tu~ híjdonképen az egész budgetet: igen természetes; tehát, hogy itt természetszerűleg kell, hogy a képviselők részben átalános kérdésekre is kiterjeszkedjenek. De különösen meglepett a t. pénzűgyminister ur részéről méltányossági szem-
