Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

B5. országos ülés november 24. 1875. a pénzügyi bizottság 2 — 3 ezer forintot törölt, nem motiválta ugyan egyébbel, mint hogy tényleg ennyi adatott ki minden évben; hanem ott, a hol többet törölt: igenis motiválta törlését és megmondotta például hogy mért lehet két pénzügyi igazgatóságot beszüntetni, miért lehet a catasteri kiadásokat lejebb szállítani, miért redukálandók az üzelmi költségek ? és ha határozottan nem mondotta is meg, hogy minő helyeken redukálandók e költségek: kimondotta mégis, miként kell e körül eljáimi, hogy az erdőknél, az államjószágoknál egy pár igazgatóság feloszlatandó, hogy a bányászatnál az üzemet megszüntetni kell és a termelést kevesebbre kell szorítani. De ezen felül egészen más az, ha a pénzügyi bizottság proponál valamit, mely meg hányja-veti a ministerrel azon kérdést : vajon itt vagy ott lehet-e, és mennyit lehet megtakarítani. A pénzügyi bizottság javaslata hosszú vitának az eredménye szokott lenni; az önök különvéleményének eredménye pedig nem oly vitának a szüleménye; mert Önök különvéleménytik szerkesztése előtt mindezen dolgokról meg sem kérdeztek, és hogyha Helfy képviselő ur azt mondotta a múltkor, hogy azért nem tették, mert én előre kijelentettem, hogy költségvetésemből nincs mit törölni : ezt az érvelését nem fogadhatom el. Én azt jelentettem ki — és a pénzügyi bizottság tagjai emlékezni fognak rá,—azt jelentettem ki,hogy költségvetésem rendes kiadásainál 3 és fél milliót meghaladó összeget töröltem, hog,y annyira mentem a megszorításokban hogy a magam részéről tovább menni nem tudok ; mert ha tudtam volna : előre megtettem volna: kijelentettem, hogy a pénzügyi tárcza költségvetése, mely 1873-tól fogva leszállittatott 53 millióról 40 millióra, hacsak a pénzügyi érdekek legfontosabbjait, a helyes rendes pénzügyi administratiót nem akarjuk a hajóból kidobni : további megtakarítást 1876-ra nem tür meg. Ez volt kijelentésem, s a pénzügyi bizottság részletes megvizsgálás folytán azon meggyőződésre jutott, hogy igazam van: mert e tárczánál egyetlenegy krajczárt, egyetlenegy fillért sem törölt. A t. képviselő ur azonban tovább megy, részletezi és megmutatja, hogy hogyan számított. Egy példát hoz fel, a pénzügyi felügyelőséget és azt mondja, ugy számított, hogy fölvette, a mi 1874-ben kiadatott, azután hozzávette, a mit a pénzügyi bizottság 1875-re nézve törölt és azután még valamivel megtoldotta az összeget. Ha a t. képviselő ur megkérdezte volna tőlem, hogy miért adatott ki 1874-ben kevesebb, mint a mennyit most kérek: megmondottam volna az okát. Megmondottam volna, hogy azért, mert 1874-ben bizonyos reorganisatio folytán a pénzügyi felügyelőségek létszáma nem volegészen betöltve, de praeliminálva sokkal nagyobb összeg volt, mint a mennyi kiadatott. És nézze meg a képviselő ur, hogyan áll a dolog 1875-re nézve, a mikor az előirányzott összeg ki fog adatni. De kérdések nélkül a zárszámadásokon nem lehet elindulni t. ház, és alaposan csak akkor lehet ítéletet mondani: ha azok minden egyes részletét megvizsgáljuk. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy a bányáknál és államerdőségeknél azzal dicsekedtem, hogy 25 illetőleg 50°|o-kal leszállittattak a kiadások az 1873-dikiakkal szemben ; de hogy ez nem az én érdemem. Legyen szabad megjegyeznem a t. képviselő urnák, hogy én ezzel sohasem dicsekedtem; én csak azt mondtam: hogy nézze meg bárki, mielőtt az államerdők és a bányák előirányzata fölött pálczát tör, s mielőtt azt mondja, hogy ott milliókat lehet megtakarítani, nézze meg bárki, hogy a múlt években e czimeken mennyi adatott ki, akkor, midőn a termelési kiadások még az évi eladási, értékesítési összegekkel nem voltak öszhangba hozva, akkor, midőn még nagy lendületre számítottak: és azt fogja találni, hogy azt mutatják azon költségtételek, hogy az idén jelentékenyül kevesebb van felvéve e czimeken az előirányzatba. Nem dicsekvésből mondtam ezt, de annak bizonyítására, hogy az, a mit a képviselő urak akarnak: a termelés megszorítása már megtörtént ; mert akkor, mikor a termelés még nem volt megszorítva 1873—1874-ben: sok millióval több adatott ki, mint most, de lejebb menni semmiesetre sem lehet. Egyébiránt méltóztassék a t. képviselő ur minden egyes bányaműnek, méltóztassék minden egyes erdészeti hivatalnak előirányzati tételét a legrészletesebben megvizsgálni, és ha a részletes tárgyalás alkalmával meg fog győzni arról, hogy lejebb is lehet menni: el fogom ismerni szavai jogosultságát, de addig nem. De mig az ellenkezője be nem bizonyittatik annak, a mit én mondottam : nem lehet állítani azt, hogy az én álláspontom jogosulatlan, a képviselő uré pedig a helyes. (Tetszés a középen.) Higyje meg a t. képviselő ur, hogy ilyforma természetűek többi állításai is. Azt mondja pl. hogy én azt állítottam volna, hogy 8 millióval kérek többet, mint a mennyit eddig fizetett az ország és nem 20 millióval; holott pedig 1874-ben 68 millió jött be, és én e szerint 18 millióval kérek többet. Én t. ház, — hivatkozom a gyorsirói jegyzetekre,— nem azt mondottam, azt nem mondhattam soha, hogy 8 millióval kérek nagyobb öszszeget, mint a mennyit, az 1874. évi zárszámadások fölmutatnak; én csak azt mondottam, üo

gT 8 milliónyi adóemelést hozok javaslatba, mert azon összegek , melyekkel emeltettek 1874-ben az egyenes adók, a szállítási, a ház-, a