Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

S&. ország&i Ülés november 24. 1875 67 kereset-, a luxus adók: 1875-ben már tényleg befolynak, azokat az országnak 1875-ben tény­leg fizetni kell, még pedig két adónemet illető­leg nem is ugyanazon, adózóknak, hanem má­soknak. Én nem ugy nyilatkoztam erre nézve, mint a t. képviselő ur hiszi ; hanem egészen máskép. Én azt mondtam, hogy 8 millió adóemelést ké­rek 1875-höz képest, mást én nem mondottam, nem is mondhattam, mert hisz ezt mutatják azon előterjesztések, melyeket a háznak benyúj­tottam. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mert nem lehst egyszerre kidobni a tisztviselőket, ez oka annak: miért nem reducáljuk a személyze­tet jobban, és utána teszi, hogy ő a maga ré­széről kész elvállalni azon összeggel is, a mit a különvélemény felmutat, az administratiót. A mi az elsőt illeti, válaszul csak azt adhatom : méltóztassék megolvasni a hivatalos lap leg­utóbbi számát és méltóztatik látni, hogy azon megtakarítások következtében , a melyeket a pénzügyi tárczánál tettem, tömérdek hivatalno­kot kell helyéből kizavarni; tegnap írtam alá 70—80 hivatalnok decretumát, a kik Buda­pesten voltak eddig, most szétszórattak az or­szág minden részébe. Én sajnálom emberi szempontból, hogy en­nek meg kell történnie; de meg kellett tennem, az ügy érdekében, a jobb administrátió és a takarékosság érdekében. Ily példa van nem egy, hanem több. Mit tesz az igazságügyminister ur? Mit tesznek a többi reductió alá eső kiadá­soknál, a többi ministerek? Tisztviselőket bo­csátunk el a szükség mérvéig. Ezentúl a t. kép­viselő ur kedveért nem mehetünk. De hogy ad­dig elmegyünk: ezt tények bizonyítják. Hogy azon experimentumot, miszerint a t. képviselő ur próbálja meg ezen költségvetéssel kormá­nyozni: az ország elfogadja-e vagy sem, még azon 1.300,000 frt árán? nem tudom. Csak azt vagyok bátor e tekintetben figyelmeztetésül mon­dani, hogy midőn a t. képviselő ur azzal vá­dolta az ország előbbi többségét, hogy ismaelita módon járt el az országban: ő maga is egy kissé ugyan azon ösvényre lépve tett nekünk propositiót, mert ö csekélyebb összeggel mi­nuendo Hezitálásként akarja az ország kormány­zatát elvállalni. (Élénk derültség és tetszés a kö­zépen.) Én nem fogadom el a képviselő ur okos­kodását. Ha meg volnék, ha meg lenne a ház győződve arról, hogy azon propositiók, melye­ket a képviselő urak tesznek, helyesek és indo­koltak : legyen meggyőződve, hogy örülnék azon, hogy akad ember, ki olcsóbban és jobban tud administrálni. De mivel erről nem vagyok meg­győződve és mivel ugy gondolom, hogy a ház sincs erről meggyőződve, egyhamar a t. kép­viselő ur reménységeiből nem lesz semmi. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Elnök: Az igen t. pénzügyminister urnák beszéde elején tett megjegyzésére szükségesnek tartom, nyilatkozni. (Halljukl Halljuk!) A meny­nyire visszaemlékezem az e házban eddig köve­tett gyakorlatra, kezdetben minden tárcza költ­ségvetésénél általános vita tartatott. Később nem volt ugyan általános vita; de midőn valaki az egész tárczára vonatkozó észrevételt kívánt a tárcza költségvetésének tárgyalása elején tenni : ha jól emlékszem, eddig mindig meghallgattatott. (Igaz! Ugy van!) Ez az oka annak, hogy mind­amellett, hogy magam is sokkal czélszerübbnek tartanám, ha nem átalánosságban, hanem a rész­leteknél mondatnának el azok, a mik a részle­teknél jobban is elmondhatók, mint általánosság­ban : mégsem éreztem magamat felhiva arra, hogy az eddig történt felszólalásokra közbeszóljak, ezt a t. ház előtt kijelenteni kötelességemnek tartot­tam. (Helyeslés. Szünetet kérünk.) (Szünet tdán.) Elnök : Az ülés tolytattatik, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Gr. Zichy Nándor: T. ház! Én részemről sohasem pártoltam a parlamenti vitatkozásnak azon módját, amely szerint a részletekben ujabban felsorolják azt, a mit az általános vitában már elmondtak, és a mely inkább az időnek töltésére, mint a tárgynak felvilágosítására irányul. Azért nem is volt szándékom ezen költségvetéshez álta­lánosságban hozzászólni, és ha teszem ezt : csakis azokra fogok szorítkozni, melyek a pénzügymi­nisteri tárczában foglaltatnak. Hogy pedig mégis türelmöket ez irányban egy rövid időre igénybe venni óhajtom, annak indoka az, hogy ezen tárcza kiváló jelentőséggel bir; abban foglaltatik ugyanis a fedezetnek legnagyobb része és azon fekszik a pénzügyi és adópolitikának alapja. Még egy körülmény menthetne fel attól, hogy ez irányban általánosságban szót emeljek; ezen kö­rülmény pedig az lett volna; ha az általános vita alkalmával a ministerium és az azt támo­gató párt a parlamenti tárgyalás természetének megfelelőleg tárgyilagos eljárást követett volna, ugy hogy állításaink vita tárgyává válhattak volna, hogy azon érvekre, a melyek ellenökbe felhozattak, ellenérvekkel, azoknak valódiságát fentartani, álláspontunkat igazolni lehetett volna Ez azonban nem így történt. Az ellenzék csaknem a vita végéig kibeszélte magát és azután feleltek egyesek, egyes állításaira és másokra nem is feleltek és a vita elejtetett. Ha helytelenítem azt, mit egy előttem szólott ellenzéki szónok a parlamenti tárgyalás kereté­ben elkövetett, nem követem őt ezen térre és 9*

Next

/
Thumbnails
Contents