Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

€0 E5. országos ülés november 24. 1875. bői aztán levon a pénzügyminister ur annyit, & mennyit a jelen körülményekben levonhatónak gondol De mások, — én nem vagyok szakértő az erdők dolgában és nem hozok javaslatba semmit; hanem azok, a kik szakértőknek tartják magukat és annak tartatnak a világ által: azt mondják, hogy a megtakarításban még nem mentek el elég messze. Lássa a minister ur, hogy végzi el velők a dolgot; én e tekintetben nem teszek semmi positiv javaslatot. Azt mondja azonban a minister ur ugyanazon pontnak a végén, hogy az adó kezelése nálunk kevesebbe kerül, mint Ausztriában és mint Németországban, kevesebbe holdszám és kevesebbe forint szerint; de nem, ha az 1874. évet veszszük, a melynek zárszámadásai előttünk feküsznek; .hanem ha az 1867. év óta veszszük az átlagot. Ezt én meghiszem, 1867—68, sőt még 69-ben is, ha nem is sokat, de mégis jövedelmeztek az állami erdők; de önök rontották azokat meg. Azon politika, a melyet önök melyet a pénzügyminister ajánlott, azon politika tette tönkre a magyar államerdők jövedelmét Ha azon átlagot veszszük jelenleg: akkor jobb lesz az eredmény mint Ausztriában s mint Németországban; de ha az 1874-dikivel hasonlitjuk össze amazokat: akkor ezek ki nem állják a versenyt. Azt mondja továbbá a minister ur felelve Mocsáry képviselőtársamnak, hogy nem 20 millióval emelték az adót; hanem — s ezt egész positiviiássál mondja: 8 millióval követelünk többet, mint a mennyit 1874-re fizetett az ország. Méltóztassék megengedni, 1874-ben az ország egyenes adó fejében 68 millió forintot fizetett. Széll Kálmán pénzügyminister: (Közbeszbl). Nem azt mondtam. Simonyi Ernő: Ezt mutatják a zárszámadások, és nekem ezen számot okvetlenül hitelesnek kell felvennem. Önök követelnek most egyenes adó fejében 78.993,000 frtot, éa azon hozzátétellel, a mivel a pénzügyminister ur megszaporította, kerekszámban 80 milliót. Már méltóztassék megbocsátani 68-tól 80 millióig 12 millió különbség van. Es követelték ezen 8 millió uj adóemelést, melyre nézve a törvényjavaslat a ház előtt van és melyre nézve a pénzügyminister ur november 8-diki beszédében azt monda, hogy ha önök elfogadják ezen költségvetést: elfogadták az adóemelést is. Tehát nem 8 millióval, hanem 20 millióval kérnek önök többet, — ha ugyan a számoknak hinni lehet, — mint a mennyit az ország 1874-ben fizetett. Ily állitások egy minister szájából nem komoly állitások ; ez ámítása a törvényhozásnak és a nemzetnek. (Felkiáltás a szélső jobbon: ügy van!) \ Szóba jöttek a törlések, különösen a hivatalnokok törlése, és itt hivatkozás történt a 9-es bizottság működésére és javaslataira. Méltóztassanak megengedni, én a 9-es bizottság javaslatait tisztelettel fogadtam és figyelemmel olvastam ; de azokat döntőknek és oly auctoritásnak, melyek előtt meghajolnunk kell : soha sem fogadtam el. Nem fogadtam el pedig azért, mert azokban igen sokat találtam, ami a közgazdászat átalános elveivel ellentétben áll. De bizonyos gyanúval is éltem, mert láttam, hogy a bizottságnak majdnem kivétel nélkül minden tagja olyan volt, aki vagy volt már minister, vagy akart minister lenni. {Derültség.) Ministeri szempontból máskép látja az ember a pi'otectio osztogatását, azon hatalmat, mely abban rejlik; mint látja független állásban. Mivolt nálunk oka annak, hogy a hivatalnokok száma ennyire emeltetett, arról most vitatkozni nem akarok. Én a főhibát abban találom és találtam mindig, hogy midőn az ország egészen reorganisáltatott, midőn alapjaiban átalakíttatott az ország minden intézménye: akkor minden hivatalokat egyetlenegy párt zsákmányolt ki. A mely országban minden hivatal ugyanazon egy pártból van betöltve: ott a közigazgatás és igazságszolgáltatás nem mehet jól soha ; mert ily körülmények között egy clique képződik, mely pártszempontból tesz meg mindent és mely párt érdekek által ural tátik. Én ezt több ízben megmondtam. Válogassák ki a legbecsületesebb embereket ; de legyenek mindannyian egy pártból: és előbb-utóbb cliquekké fognak válni és előbbutóbb töükre fogják tenni az országot. Uraim, daczára annak, hogy valamennyi hivatalnok, valamennyi biró, valamennyi tisztviselő mind egy pártból neveztetett ki: még akkor sem volt elegendő hivatal a kormány dispositiójára, hogy valamennyit kielégíthette volna. Ez sajnos és fájdalmas, de köszönhetik önök ezt azon szellemnek, melyet azáltal terjesztettek, hogy a Deák-párt egész kormányzata alatt másra nem gondolt, más törvényhozási intézkedéseket nem vitt keresztül, mint olyanokat, melyek uj hivatalok felállítására vezettek. Azt mondta itt valaki, hogy a Deák-párt a történelmi párt. Igenis, azon történelemé, mely meg fog róluk emlékezni, mint a zsidók és izmaeliták koráról András idejében. Hanem mikor a hivatalok reductiójáról van szó: nem abban áll a dolog, hogy nem lehet reducálni a hivatalokat, mivel a munka teljesítésére szükségesek; hanem a súlypont abban van, a mit Somssich Pál képviselő ur mondott, hogy száz meg száz családot nem lehet egyszerre kidobni, a kik bona fide állottak az ország szolgálatában. Biz az fáj: ha ki kell ezeket dobni. Tehát miért ámították el őket? Mert az valóságos ámítás, ha hivatalba fogadnak olyanokat, kik fölöslegesek és kiket meg nem bir az ország. Már most nincs más mód, mint az, hogy azok