Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

€0 E5. országos ülés november 24. 1875. bői aztán levon a pénzügyminister ur annyit, & mennyit a jelen körülményekben levonható­nak gondol De mások, — én nem vagyok szak­értő az erdők dolgában és nem hozok javaslatba semmit; hanem azok, a kik szakértőknek tart­ják magukat és annak tartatnak a világ által: azt mondják, hogy a megtakarításban még nem mentek el elég messze. Lássa a minister ur, hogy végzi el velők a dolgot; én e tekintetben nem teszek semmi positiv javaslatot. Azt mondja azonban a minister ur ugyan­azon pontnak a végén, hogy az adó kezelése nálunk kevesebbe kerül, mint Ausztriában és mint Németországban, kevesebbe holdszám és kevesebbe forint szerint; de nem, ha az 1874. évet veszszük, a melynek zárszámadásai előttünk feküsznek; .hanem ha az 1867. év óta veszszük az átlagot. Ezt én meghiszem, 1867—68, sőt még 69-ben is, ha nem is sokat, de mégis jö­vedelmeztek az állami erdők; de önök rontot­ták azokat meg. Azon politika, a melyet önök melyet a pénzügyminister ajánlott, azon poli­tika tette tönkre a magyar államerdők jövedel­mét Ha azon átlagot veszszük jelenleg: akkor jobb lesz az eredmény mint Ausztriában s mint Németországban; de ha az 1874-dikivel hason­litjuk össze amazokat: akkor ezek ki nem állják a versenyt. Azt mondja továbbá a minister ur felelve Mocsáry képviselőtársamnak, hogy nem 20 mil­lióval emelték az adót; hanem — s ezt egész positiviiássál mondja: 8 millióval követelünk többet, mint a mennyit 1874-re fizetett az or­szág. Méltóztassék megengedni, 1874-ben az or­szág egyenes adó fejében 68 millió forintot fizetett. Széll Kálmán pénzügyminister: (Közbe­szbl). Nem azt mondtam. Simonyi Ernő: Ezt mutatják a zárszá­madások, és nekem ezen számot okvetlenül hi­telesnek kell felvennem. Önök követelnek most egyenes adó fejében 78.993,000 frtot, éa azon hozzátétellel, a mivel a pénzügyminister ur megszaporította, kerekszámban 80 milliót. Már méltóztassék megbocsátani 68-tól 80 millióig 12 millió különbség van. Es követelték ezen 8 millió uj adóemelést, melyre nézve a törvényja­vaslat a ház előtt van és melyre nézve a pénz­ügyminister ur november 8-diki beszédében azt monda, hogy ha önök elfogadják ezen költség­vetést: elfogadták az adóemelést is. Tehát nem 8 millióval, hanem 20 millióval kérnek önök többet, — ha ugyan a számoknak hinni lehet, — mint a mennyit az ország 1874-ben fizetett. Ily álli­tások egy minister szájából nem komoly állitá­sok ; ez ámítása a törvényhozásnak és a nem­zetnek. (Felkiáltás a szélső jobbon: ügy van!) \ Szóba jöttek a törlések, különösen a hiva­talnokok törlése, és itt hivatkozás történt a 9-es bizottság működésére és javaslataira. Mél­tóztassanak megengedni, én a 9-es bizottság ja­vaslatait tisztelettel fogadtam és figyelemmel ol­vastam ; de azokat döntőknek és oly auctoritás­nak, melyek előtt meghajolnunk kell : soha sem fogadtam el. Nem fogadtam el pedig azért, mert azokban igen sokat találtam, ami a közgazdá­szat átalános elveivel ellentétben áll. De bizo­nyos gyanúval is éltem, mert láttam, hogy a bi­zottságnak majdnem kivétel nélkül minden tagja olyan volt, aki vagy volt már minister, vagy akart minister lenni. {Derültség.) Ministeri szempontból máskép látja az em­ber a pi'otectio osztogatását, azon hatalmat, mely abban rejlik; mint látja független állásban. Mivolt nálunk oka annak, hogy a hivatalnokok száma ennyire emeltetett, arról most vitatkozni nem akarok. Én a főhibát abban találom és találtam mindig, hogy midőn az ország egészen reorgani­sáltatott, midőn alapjaiban átalakíttatott az or­szág minden intézménye: akkor minden hivata­lokat egyetlenegy párt zsákmányolt ki. A mely országban minden hivatal ugyanazon egy párt­ból van betöltve: ott a közigazgatás és igazság­szolgáltatás nem mehet jól soha ; mert ily körül­mények között egy clique képződik, mely párt­szempontból tesz meg mindent és mely párt érdekek által ural tátik. Én ezt több ízben meg­mondtam. Válogassák ki a legbecsületesebb em­bereket ; de legyenek mindannyian egy pártból: és előbb-utóbb cliquekké fognak válni és előbb­utóbb töükre fogják tenni az országot. Uraim, daczára annak, hogy valamennyi hivatalnok, valamennyi biró, valamennyi tiszt­viselő mind egy pártból neveztetett ki: még akkor sem volt elegendő hivatal a kormány dispositiójára, hogy valamennyit kielégíthette vol­na. Ez sajnos és fájdalmas, de köszönhetik önök ezt azon szellemnek, melyet azáltal terjesztettek, hogy a Deák-párt egész kormányzata alatt másra nem gondolt, más törvényhozási intézkedéseket nem vitt keresztül, mint olyanokat, melyek uj hivatalok felállítására vezettek. Azt mondta itt valaki, hogy a Deák-párt a történelmi párt. Igenis, azon történelemé, mely meg fog róluk emlékezni, mint a zsidók és iz­maeliták koráról András idejében. Hanem mikor a hivatalok reductiójáról van szó: nem abban áll a dolog, hogy nem lehet reducálni a hivatalokat, mivel a munka teljesí­tésére szükségesek; hanem a súlypont abban van, a mit Somssich Pál képviselő ur mondott, hogy száz meg száz családot nem lehet egyszerre ki­dobni, a kik bona fide állottak az ország szol­gálatában. Biz az fáj: ha ki kell ezeket dobni. Tehát miért ámították el őket? Mert az valósá­gos ámítás, ha hivatalba fogadnak olyanokat, kik fölöslegesek és kiket meg nem bir az ország. Már most nincs más mód, mint az, hogy azok

Next

/
Thumbnails
Contents