Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

85. országos ülés november 24. 1875. 61 csalódjanak. Vagy azok csalódjanak; vagy az ország megy tönkre. Ha orvosolni akarunk, kell fájdalmat is okoznunk. A közönséges közmondás azt mondja, hogy nem lehet rántottát csinálni a nélkül, hogy a tojások el ne törettessenek. Hiába itt is eltörik sok tojás ; ezt tulajdonítsák azoknak, kik az illetőket akkor tették hivatalokba, mikor arra szükség nem volt. Azt mondja Csernatony képviselő ur, hjah, de ki fog ezután az elégedetlenek élére állani? Én nem tudom; de én részemről nem vállalkozom ezek vezérletére; hanem azt tudom, hogy sokkal nagyobb lesz a baj: ha az ország összes népe lesz elégedetlen [Elénk helyeslés a balközépen és szélső baloldalon.) mintha azon hivatalnokok lesznek elégedetlenek, kiket ma az ország fizetni nem tud. Ezek az igazi okok, t. ház! és nem az, hogy a fennálló hivatalok hivatalnokainak száma nem elegendő a munka teljesítésére. Ezen szempontból indulva ki, tettem én és t. barátom Helfy azon javaslatokat, a melyek a különvéleményben foglaltatnak; e szempontból indulva ki, tettük a törléseket és megvallom őszintén, hogy nem merném elmondani a^t távolról sem, hogy elmentünk a lehetőség legszélsőbb határáig; még mindig hagytunk többet, mint a mennyire okvetlenül szükség van, hogy az administratió fennakadása nélkül az országot kormányozni lehessen. Azt mondják, és tegnap a ministerelnök ur is azt monda, hogyha én azt mondom, nem lehet : akkor nem lehet. Természetesen én a többség határozatát előre tudom, s meg is hajlóm határozata előtt; de az által megczáfoltnak, hogy a többség így határozott, nem érzem magamat. Emlékszem jól, hogy egy alkalommal az angol parlamentben, midőn lord Palmerston volt a külügyi minister, a költségvetés tárgyalása alkalmával, az Angliából küldendő chinai követnek fizetése volt kérdésben, és az 4000 font sterlingbe volt előirányozva, sir Borlington, — kiről azt a hizelgő mondást hallottuk, hogy jól tud beszélni magyarul, pedig egy szót sem tud,— fölkel és azt mondja, hogy tökéletesen elég a chinai követségnek 2000 font sterling. Erre lord Palmerston azt kérdi: elmegy ön annyiért ? Elmegyek, válaszolá Borlington és lord Palmerston a követség költségvetését reducálta. Ha tehát önök nem biznak magukban, ha nem képesek kormányozni az országot ennyivel: méltóztassanak nekünk átengedni az ország kormányzását és mi képesek leszünk azt ennyivel kormányozni. (Hagy derültség.) T. képviselőház! Nem fogom becses figyelmét tovább igénybe venni; a részleteknél minden egyes alkalommal el fogom mondani észrevételeimet azon reduktiókra és indítványokra nézve, melyeket a különvéleményben javaslatba hoztunk; most csak még egyszer kérem a t. házat, méltóztassanak iól megfontolni azon következéseket, melyek a képviselőháznak e tárczára vonatkozó határozataihoz vannak fűzve. En addig is, mig a részletekbe jövünk: ajánlom a t. háznak a különvéleményben foglalt indítványokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán pénzfigyminister: T. ház! AZ előttem szólott t. képviselő ur azzal kezdi beszédét, hogy nem szándékozik azon két előadásra, melyeknek egyikét én a házban költségvetésem előterjesztésekor septemberben és a másikat az átalános költségvetési vita befejezésekor a múlt napokban tartottam, hosszasan reflektálni; mert, mint mondja, ily hosszú, ily részletes beszédekre nem lehet egy beszéd keretében válaszolni ; majd megteszi a t. képviselő ur más utón, bírálni fogja más alkalommal, És mégis t. ház, mit tesz a képviselő ur ? Előveszi azokat a beszédeket, legalább azoknak azon részeit, a melyek által különösen érintve látta magát, és belebocsátkozik azoknak czáfolatába, belebocsátkozik ellenvetéseinek, kifogásainak, észrevételeinek előadásába. Mit tesz ez egyebet, mint azt, hogy itt a részletes tárgyalásnál a költségvetés tárgyalásának ezen stádiumában, a pénzügyi tárczánál egv második átalános vitát kezd meg, » melynek én sem czéliát, sem értelmét, sem horderejét a magam részéről nem látom át. (Helyeslés a középen.) Sokkal komolyabbnak tartom a helyzetet, a melyben vagyunk, sokkal drágábbnak épen e miatt az időt, a melyben élünk: minthogy azt hinném, hogy a t. képviselő ur szolgálatot teljesített ezzel akár az ügynek, a melynek érdekében felszólalt, akár saját álláspontjának azzal, hogy ismét átalános vitát idéz elő. En erre a térre a t. képviselő urat nem követem; (Helyeslés a középen!) mert arról vagyok meggyőződve, hogy a. költségvetésnek beható, minél részletesebb tárgyalása szükséges ugyan a házban; de hogy egy befejezett általános vitát azután újra megindítsunk minden egyes tárczánál; azután mikor azt befejeztük, akkor megint egy átalános vitát kezdjünk a költségvetési törvényjavaslatnál, és végezzük az appropriatiónál: ezt nem tartom komoly vitának és nem tartom oly perezekben, mint a maiak, egyébnek mint jogosulatlan időpazarlásnak. [Helyeslés a középen.) Az átalános vitát befejeztük; itt van a részletes tárgyalás. Méltóztassék a lehető leghosszasabban beszélni, a lehető legrészletesebben, ha szükségesnek tartják, minden egyes tételnél észrevételeiket elmondani; de általános dolgokkal előállani a mai napirenden nincs, a mai napnak nem feladata, és én a t. képviselő urat válaszomban nem is követném [Helyeslés a középen), de gondolom, hogy azon komoly vádak után, a melyeket t. képviselő ur mondott, a nélkül, hegy a tárgyalást húzni akarnám, a nélkül, hogy fele-