Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-35
35. orizágoB ülés mmmfeer 24. 1S76. 59 karitásokat hoz még javaslatba, részint az előbbi évek zárszámadásainak alapján, részint pedig egyéb okokból, melyek a nagyobb megtakarításokat lehetségessé teszik." Ha a pónzügyminister csak azt kívánja, én utóvégre módosításként hozzátehetem minden indítványhoz, hogy azt „még egyéb indokokból" is javaslom. (Derültség.) Akkor tökéletesen ugy lesz indokolva, a mint a pénz ügyminister indokolta. Azt mondja a jelentés a 7. czimnél: ,.A bizottság az előirányzott öszszegekre vonatkozólag következő tőrléseket hoz javaslatba: a második rovatnál 2000 frt; a 3-iknál 2900 frt; a 9-iknél 2602 frt, összesen tehát 7602 irtot, mely tekintet nélkül azon 65,000 frtra rugó összegre, melylyel az adóhivatalok szükséglete még apadni fog* stb. Tehát hol van itt az indokolás? Ennél jobban vannak indokolva azon számok, melyeket mi hozunk fel, mi kifejtjük azt, hogy mit kivánunk elérni, hogy a központi igazgatást 16 osztályba akarjuk beosztani, hogy az országot adó tekintetében 12 kerületre akarjuk, a fővárost kivéve, felosztani. Ezt a beosztást különben nem mi hozzuk be, ezt megtaláljuk a budgetben és ahhoz alkalmaztuk magunkat. Tehát elegendő indokolásnak találom, ha mi ezen — 12 és a fővárost is hozzá véve 13 — kerületben akarjuk beosztani mindazon tisztviselőket, melyeket a pónzügyminister ur előirányzott. A hányszor a tisztviselők száma a 18-ban bennfoglalta tik: meghagyjuk őket, a melyek ezen felül vannak, azokat kihagyjuk; mert nem látjuk át, hogy egy kerületben több hivatalnok, a másikban kevesebb legyen, ép ugy, mint a ministeri osztályokban nem látjuk ezt át. És én a magam részéről soha nem fogom belátni, ha ezerszer mondja is a ministerelnök, mint tegnap monda, hogy egy osztályban több osztályfőnöknek kell lennie. Mint nem látom be itt is: miért legyen egyik kerületben több hivatalnok, mint a másik adókerületben. Oszszák fel az adókerületeket egyenlően és akkor alkalmazzák a hivatalnokokat egyenlően. Mondom fölsorolhatnék többet is itt, például a vám- és adóőrség költségeit. Az indokolás ezen ezimnél jelentékeny megtakarításokat tart lehetségesnek, miután az előző évek zárszámadásai tanúságaként sokkal kevesebb adatik ki évenként az előirányzott összegnél, a minek oka az, hogy a rendszeresített létszám sohasem volt betöltve. Ha önök hivatkoznak a zárszámadásokra: mi is azokra hivatkozunk; de a inig ez önöknél indok, a különvéleményben már nem indok; ezen okból azután azt mondja a bizottság: személyes járandóságok végösszegéből 140,000, a dologi kiadásokból 10,000 frt levonatik, tehát összesen 150,000 frt; de már hogy micsoda alapon nyugszik ez, arról egy szót sem mond. Hiszen a pénzügyminister ur, a ki oly irtózatos eszmeszegénységgel vádolt bennünket, — a miért különben nem is fogom magamat mentegetni, nem fogom megtorolni, — ítéljen e fölött más ; mert ha valaki engem eszmeszegénynek, tudatlannak mond : sohasem haragszom meg érte, mert e fölött itél a világ; — de mondom: nem-e a pénzügyminister ur volt-e nagymestere a pausalis levonásoknak a pénzügyi bizottságban; nem ón voltam-e az, ki ezt ellenezte, nem én mondtam-e a pénzügyi bizottságban, hogy nem szabad pausalis rendszert hozni be; hanem minden levonást, melyet tesznek, indokoljanak, minden levonás mellett indokának kell lenni a pénzügyi bizottságnak ? Most is azt mondja a pónzügyminister ur: legyen pausalis a levonás, s levont 150,000 frtot, s ez volt az indok. Van a pónzügyminister ur beszédében egy pont, melyben arról van szó, hogy mit takarítottak meg az erdőknél és a bányáknál, és szemrehányásokat tesz a t. jobboldal egyik szónokának. Azt mondja a minister ur: ne azt nézzék mi van most, vagy mit takarítunk meg a múlt évhez képest; hanem menjenek vissza 1873-ra és nézzék meg, hogy ahoz képest mennyivel kevesebb a kiadás. Engedelmet kérek, az nem a pónzügyminister ur érdeme, hogy 1873-hoz képest mi a különbség; a pónzügyminister urnák egyedül az az érdeme, a mi 1875-re szól. A 73—74-ik évek voltak azon bünévek, melyek okozták és hozták ránk ezen nyomort. Hiszen a pónzügyminister ur volt a pénzügyi bizottságnak előadója, a ki ékesszólásának egész erejével ajánlotta azon pénzügyi politikát; hiszen a pónzügyminister ur biztató szavára szavazta meg a ház 1873-ban, ugy mint 1874-ben a budgetet; most pedig oda állítja ezen éveket, mint bűnbakokat, melyek okozták a mi költségvetési nyomoruságainkat. (Igazi ugy van: a szélső balfelöl!) Nem az a kérdés, hogy mi volt 1873-ban az erdők, vagy bányák kiadása? a 73-iki költségvetés beadatott Í872-ben, s készült, s megszavaztatott talán 1873. első hónapjaiban. Ez volt a szédelgésnek fénykora; itt volt a szédelgés tetőponton. Akkor megszavaztak oly dolgokat, melyeket hiszem és reménylem, hogy ma már megszavazni nem fognának. Hanem erre a mostani viszonyok közt ne méltóztassék hivatkozni : mert a közt és a mostani viszonyok közt nincs hasonlatosság és nem szabad, hogy hasonlatosság legyen. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a bányáknál a kiadások leszállittattak 50 perczenttel, az erdőknél pedig 25 <I A. -tel, s ez annyit tesz , hogy a pónzügyministerium elmehet a megtakarítások legvégső határáig. Engedelmet kérek, ez csak azt mutatja, hogy mily magaslatra vitte fel a szédelgő izmaeliták és zsidók igazgatása Magyarország költségvetését; és eb8*
