Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

35. országos ülés november 24. 1875. 57 1867. év végén volt adóhátralékok fejében befolyt összegek 63°|

0-a 47,243 frt ; a debreczeni Bárányiféle teleknek az ottani pénzügyi igazgatóság , posta és távírda ' elhelyezése czéljából leendő megvételére 21 ezer frt. Kopácsy József volt esztergomi primás tömegéből az állampénztárba befolyt 237,483 fr-tnak az örökösök részére még visszafizetendő .részlete fejében 30,000 frt. A Ferenez-csaíorna, építkezési költségeire 530,640 frt. Ez összesen tesz 1,488.848 frtott, a mi különben magától is megszűnik, és a mit a pénzügyminister ur nem is fizethetett volna ki: ha akarta volna is; a mi megszűnt volna, ha az egész ministerium aludt volna is, és a pénzügyminister ur ezt magának mint érdemet róvja föl. Ha van valami megtakarítás a rendkívüli költségekbea: az nem több mint 146,996 frt, a mi pedig ugy áll a pénzügyminister ur által mondott összeghez mint 1 a 10-hez. Már kérem, ha igy kell keresnünk a pénzügyminister ur állításait, és hogyha azokat a valósággal összehasonlítva, marad 1

|

10-ed rész: akkor engedje meg nekem a pénzügyminister ur, ha azt mondom, hugy nem őszintén adta elő az ország állapotát, hogy a pénzügyminister ur mistifikálni akarta a házat és az országot. {Helyedéi, a szélső baloldalon.') Múltkori, november 18-iki beszédében arról vádolt engem, és bizottsági tagtársamat Helfy Ignácz barátomat a pénzügyminister ur, hogy a mi véleményünk nem komoly, hogy azzal szóba sem lehet állani. Már engedelmet kérek, én hivatkozom a t. házra és az egész országra, hogy én ezen helyről igen komolyan intettem a házat akkor, midőn azon költségek megszavaztattak, melyek következményeit most sinli az ország. Én kiszámítottam már akkor, hogy mi vasúti garantiák fejében 20 milliót fogunk fizetni. Akkor a t. ház nagy része a kormány előterjesztésére hallgatott és engemet nagy hahotával fogadott. Én figyelmeztettem a t. házat, hogy vigyázzon a vasutak építésére, mert Olaszországot és Spanyolországot a vasutak szegényitették el. Ezt is nagy hahotával fogadta a t. ház. Nézzük meg az akkori naplót és megtaláljuk, hogy mindenütt ott áll „derültség*, majd ismét: „helyeslés a középen", „nagy derültség a középen", „taps és éljenzés a középen''. Adja Isten, hogy egészségére váljék ezen sok taps és derültség ugy a kormánynak, mint az országnak. (Derültség a szélső baloldalon.) Én, uraim, figyelmeztettem a törvényhozást akkor, mikor a" bíróságok rendezéséhez fogtak, az ebből eredő kiadási többletre és igyekeztem számokkal kimutatni, hogy Magyarország ezen költségeket megbírni nem fogja. Már most benne vagyunk, elismeri mindenki, hogy az igazságügyi budget megkétszereztetek KBPV H. NAPLÓ 1875—78. II. KÖTET. a kiadásokban és az igazságszolgáltatás nem lett jobb semmivel és mi most nem vagyunk képesek rajta segíteni, mert vissza menni oda, a honnan kiindultunk : nem lehet, s minden javítás, melyet az igazságszolgáltatáson akarunk tenni, csak nagyobb bonyolultságot, nagyobb költséget idéz elő. Ott vagyunk uraim mindezekben, hogy itt csakugyan megvalósul azon mondat: „Das eben ist der Finch der bősen That, dass sie fortzeugend Böses musa gebáren." Igenis, mindig roszabb és roszabb helyzetbe jövünk: míg ezen rendszerrel véglegesen szakítani nem fogunk. Hanem, engedelmet kérek, mi ezen padokról évek előtt megjövendeltük ezen állapotot; ne mondja tehát nekünk a minister ur. hogy nem vagyunk komolyak, midőn komolyan igyekezünk az ország bajain segíteni és csekély befolyásunkkal ugyan, de egész erőnkből adunk tanácsot, és igyekezünk érvényesíteni azt, a mit jónak és üdvösnek hiszünk az ország jólétére. Eltérő nézetben lehetünk; de én sohasem veszek magamnak bátorságot, hogy a minister urat azzal vádoljam, jhogy nem komoly, és nem engedem azt egyik ministernek sem, hogy azt a bátorságot vegye magának, hogy engem arról vádoljon, hogy én nem vagyok komoly akkor: midőn az ország ügyeinek rendezéséről van szó. {Elénk helyesléi a szélső baloldalon.) Bizonyítja multam, bizonyítják szavaim, melyek le vannak rakva iveken és iveken az országgyűlés naplóiban, hogy igenis komoly voltam, és hogy a mit komolyan mondtam, valósággal be is teljesült. Bizonyítják ugyancsak az országgyűlés naplói, hogy a minister ur volt az, a ki a házat mindig arra buzdította, hogy azt a pénzügyi politikát kövesse, mely az országot romlásba hozta. (Igaz! a szélső balon.) Ezeket nem szabad szem elöl téveszteni, midőn a pénzügyminister ur beszédét mérlegeljük, kivált oly válságos perczben, a minőben jelenleg vagyunk, midőn — mint a pénzügyminister ur mondja — önöknek szavazata és határozata Magyarország pénzügyi rendezésének lehetősége és jövője felett fog dönteni. A pénzügyminister ur igen kevés fáradságot vett magának az általam és Helty képviselő tá,r~ sam által beadott különvéleményben foglaltak megczáfolására; hanem átment rajta azzal, hogy ez nem érdemli meg, hogy ő azzal komolyan foglalkozzék. Hanem ittott mégis mond valamit. Lássuk tehát: mit ér az a kevés, a mit mondott. Azt mondta például egy helyen, kritizálván bennünket: harminczöt, negyven adóhivatalt feloszlatnak, az egész horvát osztály feloszlatják, a horvát osztályhoz tartozó pénzügyi felügyelőségi hivatalokat hol megnegyedelik, hol megharmadolják, hol megfelezik s igy járnak el az összes költségvetésen és mivel indokolják ebbeli javaslataikat? semmivel, egyetlen egy betű sem talál8