Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46f

410 *'•• országos ülés Mert azon nemzet, a mely önerejéből nem képes megvédeni hazája határait: az nem nemzet, az csak függeléke egy másiknak És én ezen függelékes állapotot nem tartom kívánatosnak, nem tartom olyannak, á melyet Magyarországban elfogadni lehetne. Az mondatik, hogy a közös hadsereg iránt a rokonszenvet ébreszteni kell. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy a magyar nemzet rokonszenvvel kiséri fiait mindenütt, a hol vannak. Igaz, a magyar nemzet rokonszenvvel kiséri fiait; hanem méltóztassanak megengedni, de áll szintén az is, hogy ezen rokonszenvet, ha szükség van rá: éleszteni kell; mert az jelenleg nem létezik. Hogy mi az oka annak, hogy nem létezik valóságos rokonszenv a közös hadsereg iránt"? azt én hosszasan fejtegetni nem akarom; de tény az, hogy nem létezik és talán ennek megfejtésére, nem is annyira megfejtésére, mint inkább megérthetésére képes volnék a t háznak egy rövid adomával szolgálni. 1866-ban én Berlinben voltam és az akkori hadjárat fordultával egyszerre azt vettük észre, hogy Berlin utezáit igen sok közös hadseregbeli vitéz népesiti, nem ugy jöttek mint hódítók, hanem behozattak önkénytelenül mint foglyok. Egynéhányat láttam közülök, — elég szép számmal voltak, — a kinek öltözete azt mutatta, hogy magyar. Megszólítottuk, beszéltünk velük; beszéd közben az egyik azt mondja: „hanem az igaz uraim, hogy ez a német ugyancsak megverte a mi németünket". „A német megverte a mi németünket". Tehát ő nem számította magát abba a közös hadseregbe valónak és nem tekintette azt, hogy őt is megverték, midőn megverték az ő németjét. Az uraim, hogy ez a magyar katona, — mert az nem volt valami nagy politikus, egyszerű ember volt — hogy ez a magyar katona nem tekintette magát a közös hadsereg egyik elemének, a kit ép ugy megvertek, mint a többit: ez eléggé magyarázza, hogy nincs rokonszenv a közös hadsereg iránt és idegennek tekintik azt Ez az egyszerű megfejtése. Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy a védtörvényeknek revisiója alkalmával lesz idő ezen rendszer megváltoztatásáról beszélni. Én azt hiszem t. ház, hogy erről beszélni, még pedig komolyan és tüzetesen beszélni, az idő már itt van. Mert mindnyájan érezzük azt, hogy a jelenlegi rendszer súlyát a nemzet vállai meg nem bírják, és érezzük azt, hogy a jelen rendszer nem alkalmas arra, hogy a honvédelem czéljának megfeleljen. Akkor mikor a törvény revisiója kerülend napirendre: akkor ideje lesz e fölött határozni; de beszélni, átgondolni és megbeszélni a dolgot jól, tüzetesen: ugy hiszem most van ideje és azon időközben, a mely mostantól fogva le fog folyni, midőn a törvény revisiója napirendre jön. Azt mondja Pulszky képviselő ur, liogy a mi államiságunk honvédségünkben teljes kifejezést deczember 6. 1875. nyer. No ugy a mint ő azt képzeli, hogy ezen honvédség egyik szárnyát képezi a közös hadseregnek : csakugyan kifejezést nyer a mi közös ügyes államiságunk benne; mert mi is ugy vagyunk, hogy mi egy közös testnek egy appendixét, egyik szárnyát képezzük; de ezen állapot és ezen államiság nem kívánatos és minél előbb fogunk ezen állapotból szabadulni, annál jobb lesz és kívánatosabb ránk nézve. Protestál azután Pulszky képviselő ur az ellen, hogy az o álláspontját kérdésnek nevezte Ürményi képviselő ur; s azt válaszolja nem ködös ez állapot, hanem tiszta. Hát igaz, annyira tiszta/

7 hogy mindenki belátja, hogy ezen állapot ugy, a mint van, tarthatatlan En nem mondom, hogy ez állapot ködös, amely jelenleg van, hanem az álláspont, melyen a kormánypárt áll: annyiból mindenesetre ködös, hogy midőn az egész ország belátja, hogy ezen állapot fenn nem tartható, a kormány még eddig nincs tájékozva arról, hogy mi módon lehetne ezen állapotból kibontakozni, mily irányban kellene ezen állapotot változtatni, Ha Pulszky képviselő ur erre adott volna felvilágosítást: akkor azt mondanám, nem ködös az állapot. De midőn ezt oly kételyben hagyta, mint volt annak előtte: akkor — méltóztassék megengedni — a ködös állapotot nem deritefte fel semmivel. T. ház! Nem akarom becses figyelmét továbbra is igénybe venni, én egyszerűen azon kijelentéssel zárom be szavaimat, hogy én ugy látom, hogy ezen kérdés épen ugy mint a vám- ós kereskedelmi szerződós kérdése, mint a bankkórdés és más némely kérdések, tökéletesen érettek a megoldásra. Tökéletesen tisztába van a közvélemény arra nézve, hogy azon állapot, a melyben ezek jelenleg vannak: hosszú időre fenn nem tartható, s ennélfogva én ezeknek mihamarább és gyökeres átváltoztatását óhajtom; miután azonban megegyezem tökéletesen abban, hogy ezt incidentaliter a budgetnél megoldani nem lehet, én megelégszem azzal, hogyha eszmecsere utján tisztáztatnak a nézetek, hogyha minden párt. mindenki, a ki külön eszmét és elméletet formál erre nézve, annak kifejezést ad, hogy így azután megbírálva egyiket és a másikat is, összehasonlítva az előnyöket és hátrányokat: képesek legyünk a dolgot elhatározni. A mi magát a költségvetést illeti, arra a részleteknél, a mint azok elő fognak jönni, elő fogom adni nézeteimet, a különvélemény értelmében eltérő nézeteimet. Elnök: T. ház! Szólásra senki nincsen följegyezve. Szó illeti még az előadót, ki e jogával élni nem kivan: s szó illeti az indítvány előterjesztőjét, miután indítványát 9-nél többen írták alá. Ürményi Miksa: A t. ház kegyes engedelmével jogommal élni fogok; de visszaélni nem. Megtámadtattak az érvek, melyekkel támogatni