Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46f

46. országos Illés deezember 6. 1875. 415 fentartandó: akkor méltóztassék megengedni, cadre-nek ez igen drága. Azt mondja a t. képviselő ur, a honvédség t. i. a magyar honvédség és az osztrák honvédség képezze ezen hadseregnek két szárnyát. Ugyan kérem, midőn Pulszky képviselő ur azt mondja, hogy. nem kell a nemzeti jellemet, a nemzeti szokásokat szem elől téveszteni: hogyan képzeli akkor, hogy egy oly hadsereggel fog hatásosan küzdeni, a melynek derék hadát egy mindenféle nemzetiségből összeál itott egyveleg, két szárnyát pedig, két különböző nemzetiségből álló hadsereg képezi, melyek mindenikének különböző nemzeti hadviselési módja van. melynek mindenike külön lobogó alatt vezéreltetik, a melyek mindenikének küíön jelszava van. melyre lelkesül. Én t. ház! nem fogom hosszasan fejtegetni azon tervet, a melyet már alkalmam volt röviden az átalános vitánál e házban jelezni; én a kérdés megoldását oly nemzeti hadsereg szervezésében látom, a mely midőn az összes honpolgárok egyetemét felkarolja, azokat harozképesekké teszi, és a nélkül, hogy őket a termelő mezei munkától el vonja: őket valamennyit, mint harczképes egyéneket egy hadsereg alkatrészévé teszi. Ennek módja, — mint már volt szerencsém előbb jelezni. — az, hogy kössük össze a katonai oktatást a népneveléssel, és tanittassók az a nevelés minden fokozatán át; ugy a magasabl), mint az alsóbb fokú nevelésnél vigyük át a katonai oktatást s pedig ugy, hogy az elemi iskolákban az tanittassék, a mi közkatonának szükséges, a -magasabb iskolában pedig az tanittassék. a mi a tisztnek szükséges. Nem szükség hosszasabban magyaráznom, hogy az ily módon iskolákban nyert első oktatás a folytonosan fentartott gyakorlatok által, a melyek vasárnapokon és ünnepeken volnának tartandók, igen jól fejleszthető volna. Nem szükséges mondanom, hogy a nagyobb hadtestekben való mozgások megtanulására szükséges volna évenként a munkaszünet idején az ország különböző részein, hadgyakorlatokat tartani. Nem szükséges említenem még azt sem, hogy a bei-béke fentartására, hogy a meglepetések ellenében, végre nagyobb mozgósítás esetére keretül mintegy cadre-ül szükséges volna egy kisebb 50,000 főből álló sereg fölállítása. Ennyiből állna azon véderő, mely sokkal inkább és sokkal hathatósabb volna képes elérni azon czélt, t. i. az ország megvédését minden megtámadások ellen, mint azt a jelen védrendszer elérni képes. Méltóztassanak megengedni — bármennyire becsüljem is én a közös hadseregnek harezképességét, bátorságát és minden egyéb jó tulajdonait: mégis a nélkül, hogy elfogult Jegyek, nem tehetem fel azt, hogy ez a hadsereg jobban, legalább sokkal jobban legyen képesítve a háborúra, mint más szomszéd államok hadserege. Nekünk pedig olyan szomszédaink vannak, északról az egyik, nyugotról a másik, melyek mindegyikének a miénknél sokkal nagyobb számú hadserege van; ha föltenném is azt, hogy e hadseregnek mindegyike egyformán volna képesítve a háborúban: annyi bizonyos, hogy mégis nagyobb előnyük van a mi hadseregünk kis száma fölött; és ha más tekintetnél fogva nem is, de ezen tekintetnél fogva áll ez, minthogy a velünk szomszédos államok seregei nagyobbak a mi hadseregünknél és igy a mi hadseregünk nem számithat bizonyos győzelemre már számbeli kisebbségénél fogva sem. Az ily rendszer tehát nézetem szerint nem felel meg a czólnak. Ha azonban azt a rendszert fogadjuk el, melyet én bátor vagyok ajánlani: akkor Magyország önmagában önállóan is kétannyi harczképes katonát lesz képes a megtámadás esetében a harcztérre szállítani, mint a mennyit most a két monarchia együttesen képes a síkra állítani. A mi pedig azt illeti, hogy a két hadsereg luxus Magyarországra nézve, ha a kettő közül a közös hadsereg és a honvédség közül az egyiket föl kell adnom: akkor ón nem foghatom meg, hogy hogyan lehet a kettő közt habozni a választásra nézve, hogyan lehet feladni akarni azt, mely egészen nemzeti hadsereg, mely egészen mi tőlünk függ, mely egészen magyar nemzeti jellegű, magyar nemzeti genius szerint van alakítva, szervezve, (Helyeslés.) mely egészen ösztönszerűleg kifejti mindazon erőt a háborúban, melyet a magyar nemzet valaha kifejteni képes volt. (Élénk helyeslés.) Mondom, nem értem, hogy mikép lehet habozni és hogy lehet inkább a közös hadsereget változtatni, mely sem nem a miénk, sem nem a szomszéd tartományoké, szóval közös, se az övék, se a miénk, mely nem áll sem magyarokból, sem osztrákokból ; hanem áll mindenféle vegyes elemekből, mely nem a maga nemzetisége nyelvén vezéreltetik: mert hiszen ha kivesszük is a magyar részt, azután nem mind németek, a kik ott maradnak ; tehát az a német vezénylet, az a német szellem, mely vezérli őket, melynek lelkesíteni kellene: igen csekély részét lelkesítheti a hadseregnek. Ha tehát azon rendszerek közt választanom kell: én határozottan a honvédséget választom. (Ilelyedés.) Hanem ha a honvédséget oly mérvben kívánjuk fejleszteni, mint azt a jelenlegi európai állapot megkívánná: ismét oda fognánk jutni, hogy financziánk azt nem fogná megbírni. Mert "én részemről nem elégszem meg azzal, hogy nekünk 3—-400,000 honvédségünk legyen ; hanem azt kívánom, hogy mi Magyarországban önmagunkban is képesek legyünk szükség esetében a védelemre, nem mondom, én, támadó hadjáratokra külföldre kimenni, hanem itt benn a honvédelemre oly hadsereggel kell birni, a mely képesítve legyen megállani, a mely önmagában is képes legyen a haza határait megvédeni.