Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46f

*B 46. országos ülés deoasember 6. 187&. 40Í szitő része: annak politikai és tárgyilagos jogosult­ságát el nem ismerem. Én azt hiszem, hogy az állami létnek kiegé­szítő része a honvédelmi szervezkedés a maga egész terjedelmében és ezt minél inkább megerő­síteni, financiális helyzetünkkel összhangzásba hozni, hogy azt béke idején kellőleg begyakarolni a had és védelem idején erélyesen használni lehessen: ez igenis az alkotmányos élet, az állami lét egyik lényeges postulatuma és ehhez komoly megvita­tással hozzájárulni a törvényhozás feladata. Én nem hiszem, hogy az előttem szóló t. képviselő ur és azon t. tagtársunk nézete közt, kinek a házon kivül tett mdlatkozatára történt utalás: bárminő sarkalatos eltérés lenne és pedig sem a végczélra, sem pedig az eszközökre nézve; de én azt hiszem, hogy ezen tárgyalásnak termé­szete, feladata nem az, hogy oonerét szervezkedési javaslatokat nyújtsunk be; hanem igen is az, hogy honvédelmi intézményünkön a jelenkor igényelte színvonalon azon javítások ós újítások — melyeket ezen a téren a mi helyzetünk, a dolog komoly érdeke és kivált financiális érdekünk megkövetel: — mielőbb foganatosíttassanak. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Én ennek következtében Ürményi Miksa t. képviselő társam nézetében teljes mértékben osztozom ós az általa beterjesztett határozati ja­vaslat elfogadását ajánlom. (Helyeslés a szélső jobb­oldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Ha a tárgyalás jelen stádiumában, azok után, a miket Hollán Ernő t. barátom a szóban forgó kérdésre vonatkozólag megjegyzett, még felszólalok: nem azért bátorko­dom ezt tenni, mintha vitatkozni akarnék; mert azt hiszem, hogy vannak kérdések, melyeknél az egyes érvek összeállítása, szorosabb körülírása és az azokban tapasztalható hibák fürkészése hasznos lehet; de azt hiszem, hogy oly nagy kérdés, mint az, mely előttünk fekszik: egyáltalában nem alkal­mas arra, hogy ugy szólván felelős vitatkozás tár­gyát képezze. Ily kérdésben, meggyőződésem sze­rint mindenek fölött az szükséges, hogy a nézetek nagy csoportjai a maguk összeköttetésében és a maguk következményeivel a nemzet elé állíttassa­nak világosan azon rendszerek, a melyekre nézve a választás lehetősége fenn forog és a melyek között a választás mindenesetre döntő. És épen ezért én csupán annyiban kívánok az előttem szólott képviselő ur felszólalására észrevé­teleket tenni, és észrevételeket tenni azokra, a mi­ket Ürményi képviselő ur előterjesztett: a mennyi­ben ő és nézettársaik honvédségi intézményünket a rendszer tekintetéből megtámadták és a mennyi­ben azzal szemközt más "elven alapuló teljes véd­rendszert kivánnának megállapítani. " Meggyőződésem e kérdésre vonatkozólag any­nyival inkább a dolog ezen felfogására vezet, mert KÉPV. H. NAPLÓ 1876-78. II. KÖTET. azt hiszem, hogy ha valamiben: ugy a hadszerve­zet nagy kérdéseiben van a conservatismusnak helye. Ha valamiben, ugy ezekben kell óvakodni attól, hogy szerves megállapodásokon gyorsan változtassunk; ugy ezekben kell arra ügyelni, hogy egy traditión alapuló nagy érzelem, nagy nemzeti öntudat fejlesztessék ki; mert minden, bármi töké­letes katonai szervezet hiábavaló lesz : ha hosszas gyakorlat, ha a nemzet szokásainak ahhoz való alkalmazkodása a szükség pillanatában képessé nem teszi a nemzetet arra, hogy minden részletekben, a háború pillanatában, kiki a maga helyét megtalálja, s hogy hosszabb utasítások s bonyodalmak nélkül odamenjen, a hol a haza védelmének szempontjá­ból állania kell. (Helyeslés a középen) Épen azért, valamint nagy dolog, igen nagy dolog volt a katonai törvények megalkotása 1868-ban, oly kérdés, a mely méltán foglalkoztatta az ország közvéleményét: hosszas ideig és tüzetesen ugy annak megváltoztatása kell, hogy épen ily megfontolás mellett történjék csak, s hogy az egyszer megállapított szabályokon semmi módosítás ne történjék ; a mi van, az okvetlen kény­szerűség nyomása alatt keletkezik. Már pedig arra, hogy honvédségi rendszerünket oly gyökeresen meg­változtassuk, hogy az egész vódrendszer szellemét annyira átalakítsuk, mint Ürményi képviselő ur javasolja: arra — azt hiszem — a kényszer nem forog fen; nem forog fenn ennek nyomán, mit az intézmény fenállása körül, fenállása óta tapasztal­tunk ; nem forog fenn azon financziális szempon­toknál fogva, a melyeket a képviselő ur ugyan előtérbe állított, de a melyek tekintetbe vételét saját tervezetei alapján egyáltalán ki nem mutatta. Mert t. ház, az iránt nem lehet kétség, hogy az egész rendszer, mely Ürményi képviselő ur szeme előtt lebeg: lényegesen eltér attól és egé­szen más elven alapszik, mint az, a mely vód­törvényeink jelenlegi keretében van megállapítva; mert arra vonatkozólag nem lehet kétség, hogy minden állam csak ugy birja magát hatályosan megvédeni: ha az összes, rendelkezésére álló erő­ket felhasználja; ezen felhasználás módjára nézve két ut közt kell választania. — Vagy egy nagy kiképzett tömeghez kell nyúlnia, melyben mindenki egyenlően vesz részt, mely a katonai kiképzésnek bizonyos átlagával bir, s a mely tömege által egy­szerűen sújt, mely tömege által nyer nyomatékot, mivel ily nagy tömegnek különös kiképzése oly financziális áldozatok nélkül lehetetlen, melyeket nem csak a mi, de bár mely nemzet ereje meg­bírjon. Vagy van egy más ut: egy kisebb mag teremtése, teremtése egy kisebb testnek, mely a központot képezze és a többi erőkkel sokkal lazáb­ban összefüggő szerkezethez ölelje fel aként, hogy az első veszedelem pillanatában amaz mindég ké­szen álljon, a másik perczben már ez teljesen fel­használható legyen, ez teljes támogatásban része­sítse amazt. Ezt látjuk minden államban Német­országban ; mert Németország katonai erejét ma

Next

/
Thumbnails
Contents