Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46

400 46. orszápoR ülés dcczember fi. 1876/ sünk. (Élénk tetszés a, középen.) És ha valóban a rósz hangulatnak-itt-ott nyomai mutatkoznának: ugy hiszem, sokkal több hasznot teszünk vele az országnak a közügynek, ha azt kölcsönös jóakarattal csirájában elfojtani törekszünk: mintha nagyítván a dolgot, belőle egy fönálló intézményünk elleni érvet kovácsolunk. (Helyeslés a közepett.) E részben meg vagyok arról győződve, sokkal több szerencsével intézhette volna támadását az ón t. barátom : ha megmaradt volna azon az utón, a melyet távollevő barátja választott és a melyre részben ő is lépett mai előadásában, midőn reformjavaslatainak támogatásnál a financiális momentumra fektette a fősúlyt. Ha valaki például azt mondja : ime a honvédség azért kerül aránylag több költségbe, mert a közös hadseregtől elválasztott külön szervezettel bir, tehát töröljük el a külön szervezetet; de mivel más részről a nemzeti gondolatról sem akarunk teljesen lemondani, azt sem akarjuk elejteni: gondoskodjunk tehát módokról, a melyeknél fogva a honvédséget nemzeti jellegének fentartása mellett a hadsereggel szervezési szorosabb kapcsolatba hozhatják: ez aztán olyan javaslat, melyhez igenis komolyan hozzá lehet szólni. A mi ezen propositiónak első részét illeti, minthogy tagadni nem lehet — én csak magyarázni kívánom. — Nálunk és a birodalom másik felében a honvédséget illetőleg egészen egyenlő elvek után készült törvény intézkedik, mindkét részről analóg módon, és parallell dimensiókban fejlesztették a honvédséget; a különbség mégis. melyre t. barátom is figyelmeztetett, és a melyet én is ki akarok emelni: az, hogy a míg a mi redukált honvédségi budgetünk ö milliót képvisel, a birodalom másik felében, melynek pedig 5 millióval több lakosa van, alig 5 milliót költenek hasonló czélokra. Már pedig, ha ez igy van: akkor csakugyan kell, hogy alaposan ismerjük az okokat, melyek a költségvetésekben mutatkozó aránytalanságot előidézték, s hogy felkutassuk a módokat, a melyeknél fogva talán nagyobb megtakarításokat tenni lehetne. E czólból bátor vagyok a t. ház ügyeimét két körülményre felhivni. Az egyik az, hogy. habár a honvédség szervezése nálunk és a birodalom másik felében egészen egyenlő alapon lett megindítva: a kivitelben mégis nem egészen egyenlő lépést tartott. Mi gyorsabban hozzáfogtunk a dologhoz és igy a fejlesztésben néhány évvel előbbre vagyunk. Ezenfelül lovasságot is állítottunk fel, szórlövegek beszerzéséről is gondoskodtunk, és igy költségeink gyorsabban felszaporodtak, mint a szomszéd társállamban. Ennélfogva én részemről egészen indokoltnak tartom, és helyeslem, hogy mi, kik előbbre vagyunk: most megállapodjunk és szomszédainknak a hátramaradásuk pótlására időt engedjünk. Az egyenlő s aránylagos teherviselés elvével nem volna, összeegyeztethető, hogy mi a tehernek e czimen nagyobb súlyát viseljük. Ennélfogva én is azt hiszem, hogy törvényhozásunknak gondja lesz intézkedni arról, hogy a jövőre nézve megállapittassók a hadi formatió és meghatároztassók, hogy mindegyik fél mennyi honvédet állítson a közös védelem czéljaira. Egyrészt a helyes hadi organisatió megkívánja, hogy a hadi formatió bizonyos stabilitással bírjon; másrészről az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy évi kiadásainkat ismeretlen határokon tul szaporítsuk. (Helyeslés a középen.) De van ezenkívül még egy másik, szerintem sokkal fontosabb körülmény, mely ha nem is oly nagy mérvben, mint az ép érintetett: mégis lén}

T

eges tényező a két állani honvédségének évi költségeiben mutatkozó aránytalanságnak előidézésében ; de mely különbözetet oly könnyen mint a másikat, nézetem szerint elütni vagy megszüntetni nem lehet. Ausztriában ugyanis a szolgálati és vezénynyelv azonosságánál fogva a hadi administrationak több fontos ágaiban, hadsereg és honvédség közt czélszerü egyesítést létesítettek, de a mely kapcsolat, vagy szolgálati könnyítés nálunk azon oknál fogva nem létesíthető: mert a magyar honvédségnél szolgálatban és vezényletben, az állam nyelve — tehát a magyar nyelv — van alkalmazásban. En sem kicsinylem azon financzialis előnyt, mely abból lenne várható, ha a honvédség a közös hadsereggel kapcsolatba hozatnék. Elmaradna például ez esetben a kerületi parancsnokságok, talán a dandártörzsek költségeinek eg}i része is, nem kellene annyi külön honvódintózményt fentartani és ez okból magából még nem volnék hajlandó kétségbe vonni azon loyalis törekvés jogosultságát, a mely a honvédség ós hadsereg egyesülését mielóbb létrehozni akarná. Pusztán katonai szempontból véve : ezen egyesülés czélszerü és kívánatos, azt nem tagadom, és azért tudok én magamnak oly állapotot képzelni, melynél fogva ezen egyesítést helyesléssel fogadnám ; de nem fogadhatom el föltétlenül, ós nem fogadhatom el azon modalitással, melyet t. barátom ajánl. (Helyeslés a középen.) Az ő nézete szerint ugyanis a honvédségnek külön szervezetét könnyen fel lehet adni: mert azt hiszi, hogy ezért a közös hadsereg magyarországi részénél lehessen bőséges compensatiót nyerni. Én ugy emlékszem, hogy a mint t. barátom csak általánosságban jelezte a módokat, melyek szerint volnának ezen compensatiók elérhetők, a túloldalnak egy másik, szintén jeles szónoka más alkalommal, különösen a 2l-es bizottságban érintette az eszmét, világosabban körülírva, midőn egyenesen arra mutatott, hogy ő nem akarja a nemzeties gondolatoí, a magyar államnak nemzeti szellemét feláldozni, ós annálfogva ő javaslatának keresztülvitelét azon feltételhez köti, hogy hazánk-