Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46

46. országos ülés ban a hadsereg béke-elhelyezésénél a divjsioualis vagy helyesebben a eantonalis rendszer következetesen alkalmaztassák; a minek alapján törekvésünknek oda kellene irányulnia, hogy a közös hadsereg magyarországi részénél a magyar szellem érvényesülhessen. Ha ez meglesz : mindenesetre hiszi, hogy a honvédséget a közös hadsereggel fenakadás nélkül kopcsolatba lehet hozni. De mert sem akkor, sem t. barátomnak más felszólalásában tisztán kifejtve nem volt a vezénylet és szolgálati nyelv kérdése, előttem a főkérdés az, hogy miképen érvényesülhessen a nemzeti szellem a hadseregnél és honvédségnél a történt egyesülés után? (Helyesli* a középen). Mert végre az ajánlott és tervezett rendszabálynak gyakorlati értókét csak az határozhatja meg : hogy mikép létesülhetnek az előfeltételek, a melyektől az applicatio függővé tétetik. (Helyeslés a középen). E tekintetben engedje meg t. barátom, hogy egy körülményre figyelmeztessen ós ez az, hogy a hadkiegészítés fennálló rendszere mellett a vederének elemei a rövidebb szolgálati idő mellett aránylag igen gyorsan váltják fel egymást a fegyverszolgálatban. Ennek természetes következtése abból áll, hogy a hadsereg nem ezektől, hanem ellenkezőleg azon elemektől kölcsönzi maradandó jellegét, a kik hivatás szerint állandóan annak kebeléhez tartoznak; tehát első sorban a tiszti kar, a generalitás és a hadi intézeteknél alkalmazott katonai hivatalnokok. Hogy már most a tervezett reformot az emiitett előfeltételek mellett sikeresen keresztül vinni lehessen : arra nézve fogalmaim szerint csak két ut választható. Vagy azzal kezdjük meg a dolgot, hogy a magyar csapatoknál és magyarországi hadi intézeteknél, a legalsó tiszti helyek azonnal és kivétel nélkül magyar elemekkel töltessenek be ós a honvédséget a közös hadsereggel mindaddig nem kapcsoljuk egybe: mig e processus minden fokozatokon át a legfelső parancsnoki állomásokig legalább nagyjában végre nem hajtatott, a mi meggyőződésem szerint nem lesz oly gyorsan keresztül vihető: miszerint ettől pénzügyi bajaink orvoslására való nagyobb hatást várni, vagy a tervezett adófelemeléstől eltekinteni lehessen. Maradna tehát a másik ut, a mi abból áll, hogy a honvédséget haladéktalanul a hadsereggel összekapcsoljuk s én kérdem: hiszi-e t. barátom, hogy az általam emiitett, mert kétségtelenül létező viszonyok között ezen egyesítést keresztül vinni lehessen, a nélkül, hogy lemondjunk -a nemzeties gondolatról, a melytől pedig ő sem akar megválni semmi áron ? Az én t. barátom meg fogja nekem hinni, ha mondom, hogy politikai meggyőződésből fentartani kívánom és fentarthatni vélem azon jó szellemet, mely a múlt példái szerint sem a török, sem a franczia háborúkban nem hiányzott, miszerint maEEPV. H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET detzeiuber <o. 1875. 4Q1 gyár ezredek s azoknak egyes kiváló tagjai, bálákkor kizárólag a császári hadsereg részei voltak: mégis a haza és trón védelmében a legkitűnőbb vitézség és önfeláldozás tiszteletre méltó példáit mutathassák fel a világnak. Ezen a magyar hadakat régóta kitüntető szellemet fentartani, sőt ébreszteni és magasabbra emelni, nézetem szerint olyan törekvés, a melyre nemcsak saját érdekünk, de a fennálló törvény szerint is kötelezve vagyunk. Senki sem kételkedik abban, hogy azon derék hadseregbeli tisztek, a kik jelenleg a magyar ezredekben szolgálnak, a monarchia védelmében kötelességüket minden körülmények közt teljesíteni fogják ugy, a mint azt a zászlóra tett eskü és saját beesületérzésök megkívánja. De hogy ezen kívül saját származásukat is megtagadva, — t. barátom kifejezésével élve — mintegy' belenevekedjenek a magyar nemzeties ideákba: azt már őszintén megvallva, felölök föltenni nem bírom. (Helyeslés a középen). Pedig ha ez elesik; — ugyan kérem : mi marad meg biztos alap gyanánt azon eszme kivitelére, a melyben Ürményi t. barátom a honvédség külön szervezetének feladásáért bőséges compensatiókat nyerhetni vélt? (Helyeslés a középen). A mi végre t. barátomnak azon észrevételeit illeti, a melyek jelenlegi administratió szempontjából esnek bírálat alá: azokra is volna sok megjegyezni valóm. (Halljuk!) De az idő igen előre haladt, egyébiránt nem kételkedem, hogy azokra a kívánt választ és felvilágosítást a legcompetensebb helyről fogja amúgy is megkapni, a minél fogva felmentve érzem magam attól, hogy a t. ház becses figyelmét még ez irányban is továbbra igénybe vegyem. Még csak egy végső észrevételt akarok koczkáztatni (Hllajakl) és ez az, hogy ón tökéletesen értem azt, ha valahol, midőn egészen uj intézménynek felállitásáról van szó, a mely legalább a tervezett formában még addig nem létezett: akkor a kivitelre nézve nagyon eltérhetnek a nézetek, az egyik ugy, a másik amúgy kívánván azt létesíteni ; de mikor egy intézmény valóságban, életben van, midőn azt tapasztaljuk, hogy a nemzet nagy többsége azt rokonszenvvel felkarolja, midőn azt tudjuk, hogy annak létezésébe és fentartásába belenyugodott; más részt midőn mint t. barátom maga is monda: bizonyosak lehetünk arról, hogy bármivel pótoljuk, bármi jót tegyünk annak helyére, minden esetre sok idő és fokozatos fejlődésbe kerül, mig azt keresztülvinni lehetne; ha a ez ugy van: — akkor nem értem azon időről-időre megújuló erős támadásokat, a melyeket t barátom a honvédség intézménye ellen eveken át ismétel. (Élénk helyeslés a középen) És ez még egy további ok arra nézve, hogy én a t. barátom által ajánlott megtakarítást magasabb érdekek koczkáztatásával elérni nem akarom. (Heliieslc?, a ku51