Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-45

45, országos illés deczember 5 1875 375 tett 1856-ban, előterjesztetett 1866-ban, előterjesztetett egy változott alakban 1869-ben. Két éve, sokan tudjuk, Bareau a nagy tehetségű genialis minister, azzal lépett elő, hogy a ház asztalán levő javaslatot a bíróságok szervezetéről kénytelen viszszavonni. Ezzel azt akarom mondani, hogy nagy kérdés a bíróságok szervezése. Mint Minerva-Jupiter fejéből vértezetten sisakosán teljes készen, egy bírósági szervezet sem jött eddig létre Ez az idő, a tapasztalások eredménye. Helyes legyen az elv, a részleteken az élet mindig változtat. Álig, hogy a legkitűnőbb tehetségek által kidolgozott javaslat a belga képviselőház asztalán hevert: a kritika csaknem lehetetlenné tette annak előterjesztését; évtizedeken át húzódik a munka és Belgiumban még ma sincs uj bírósági szervezet. Mit mutat ez? Mi nem hevertethettük évtizedeken át; Belgium várhat, mert jelenleg is van neki bírósági szervezete, habár nem tökéletes: de nekünk okvetlenül röglön kellett életbeléptetnünk, nekünk nem lehetett évtizedeken át várni: inig az egyes részletek kiigazittatnak, míg a kritika az egyes hiányokat kitünteti, míg a kidolgozás a legtökéletesebben elkészülhet. Igenis képviselő ur, nekünk rögtön és minden ágban kellett szerveznünk. Hibák, hiányok becsúsztak, az idő orvosolni fogja azokat. Nem hiba; ha módosittatik egy rendelet, hiba az, ha rendelet nélkül hagyatik a dolog. (Helyeslés). Nem irtózom én, hogy ha netalán az élet, a tapasztalás kimutatja, hogy valamely intézkedés czéltalan, azon intézkedés megváltoztatásától. Epén az a rendeletnek jótékony hatása, hogy nagy apparátus nélkül a helytelen rendelet helyes rendeletté váltó ztathatik. íme elmondottam nézetemet a rendszer, a szervezés tekintetében. Ismétlem, tudom én is, hogy hiányosak intézményeink, tudom, hogy nemcsak törvénykezésünkben vannak hibák, egész igazságügyi rendszerünkön végig vonulnak egyes hiányok. Folytonos munkában, tevékenységben van az igazságügyministerium, a legkitűnőbb bírói erő felkarolásával és működésbe vonásával arra nézve, hogy a hiányok pótoltassanak, a hibák orvosoltassanak. De méltóztassék megengedni, ez nem rögtönözhető. Az előkészület, munkát, fáradságot, időt igényel; elő fognak terjesztetni a javaslatok és a háznak módja, alkalma lesz nyilatkozni fölöttük. De a mit az igazságügyminister ur már eddig is jelzett: mutatja képét, alakulását annak, hová az irány törekszik, hová a működés irányul. Be fog fejeztetni szervezetünk ; de. nem bevégeztetni. Én t. ház, beszédemet az uj kor egy nagy bölcsének szavával zárom be. {Halljuk!) Kérem méltóztassanak e néhány szót komoly figyelemre méltatni, mind akkor, midőn a hiányok pótlásáról, mind akkor, a midőn a hibák orvoslásáról van szó: „In rebus difficilioribus non est expectandum. ut quis simul et serat et metat, sed praeparatione opus est, ut per gradus maturescant." {Elénk helyeslés a középen). Kajuch József: Pár megjegyzésem van az előttem szóló igen t. államtitkár ur s képviselő társam előadására. T. előttem szólott államtitkár ur hosszasan beszélt arról, hogy sokkal szükségesebb a büntető törvénykönyv, mint a polgári. Megengedem, hogy ugy van, de nem akarom taglalni ezen kérdést. Hiszen tényleg ugy áll a dolog előttünk, hogy szívesen vesszük a büntető törvénykönyvet, melynek tervezetét már tavaly nagy figyelemmel olvastam. Polgári törvénykönyv nem lévén, annak tárgyalása szóba nem jöhet. Mindazonáltal szívesen vettem volna, ha a t. ádarntitkár' képviselő ur legalább azon stádiumot jelezte volna, melyben a polgári törvénykönyv készítése jelenleg van. A másik, a mire megjegyzést kívánok tenni : az, hogy a bírósági kinevezéseknél a törvényszékek és a felsőbb bíróságok elnökei, valamint alelnökei meghallgattatnak. A törvényszékeket illetőleg nincs észrevételem; mert az helyes, de a felsőbb bíróságokat illetőleg nem elegendő, ha csak az elnökök és alelnökök hallgattatnak ki. Szükséges volna itt is mennél nagyobb kijelölő tanácsot alakítani: mert a felsőbb bíróságok előadóinak leginkább van tudomásuk az alsó bírák képzettségéről ós alkalmazhatóságáról. Ugy tudom, hogy ezen eszme az igazságügyministeriumban már akkor vettetett fel, mikor az átalános bírói szervezetről volt szó, és szerettem volna, ha ezen eszmét akkor fel is karolták volna. Látjuk, hogy az akkori áramlattal szemben érvényre nem jutott ezen eszme. Örömmel hallottam azt is, a mit a t. képviselő ur a szóbeliségről mondott. Magam is barátja vagyok a szóbeliségnek ós nem tartok azokkal, a kik féltik tőle igazságszolgáltatásunkat. Én a szóbeliséget épen a mi körülményeink közt minél előbb behozandónak tartom. Azt hiszem, hogy az igazság főtételei oly egyszerűek, hogy azokat minden józan eszű ember felfoghatja, s ha képzett bíráink belejönnek a szóbeliségbe : tovább jutunk vele, mint az írásbeliséggel. Egyébiránt azokra nézve, a miket tegnap és ma hallottam, nem teszek ezúttal megjegyzéseket, mert elveket kellene fejtegetnem, és azt hiszem, hogy az igazságügyministeri buclget részletes tárgyalására nézve practicus haszonnal nem jár az elvek és rendszerek fejtegetése. Megnyugvással vettem a t. minister ur azon nyilatkozatát, hogy a központi igazgatás rendszerének megváltoztatása mégis megvalósul, a számvevőség decentralisátiója a pénzügyi bizottság óhajtásával szemben sem késhetik soká s reménylem, hogy a törvénykezési rendtartás módosítása