Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-45

iT>. országos ülés általunk ez országtól kivan igénybe venni: tették és teszik ezt nézetem szerint nem azért, mert tehetik ; hanem mert belátták és belátják ezúttal is, hogy az egyes államok hitelét, hogy ugyanezen államok ipar és kereskedelmét első sorban a jó igazságszolgáltatás alapítja meg. (Helyedé*.) Azon a helyes kereten tehát, a melyet a többi rendezett államok példájára a lefolyt évek törvényhozása mi nálunk is elfogadott, változtatni, tapasztalatból merített belső meggyőződésem szerint, annyit tenne, mint a földbirtokosság már is alig viselhető adózási állapotát még elviseihetlenebbó tenni. Ezeu indokokból fogadom el mindenekelőtt az igazságügyi költségvetést a részletes tárgyalás alapjául A felhozott átalános megjegyzéseim után. meg fogja még a t. ház kegyesen engedni, hogy azon kérdésre terjeszszem elő feleletképen egyéni nézetemet: vajon megfelel-e igazságszolgáltatásunk az előttünk fekvő, bár szerény, de anyagi viszonyaink között mégis nyomasztó költségvetésnek? En a felhozott kérdésre határozottan nemmel felelek Nem fele] meg pedig a reá fordított és fordítandó költségvetésnek sem belső, vagyis szellemi működésére, sem külszerkezetére nézve A mi igazságszolgáltatásunk belső állapotát, vagy jobban mondva, szellemi működését illeti, az megfelelő eredményt nem mutathat fel: mert törvényeink nincsenek, ós nem is fog gyökeres változás nélkül kellő eredményt éveken át felmutatni, mert a codificatió terén, eltekintve a kísérletek hosszú sorától, a rendszeretlenség rendszere állott fen és tart a mai napig is. (Helyeslés.) Avagy rendszernek ismerjem el, királyi polgári bírákat tetemes áldozattal állítani fel és nem adni nekik polgári törvénykönyvet, a mely szerint ítéljenek? (Helyeslés.) Vagy azt nevezzem rendszernek, az osztrák polgári könyv felett pálczát törni, a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatos, de közelebbről meg nem határozott részét azonban mindamellett is meghagyni, a jogi tanodákban ezen törvénykönyvet tanítani, sőt egy és ugyanazon országban és illetőleg annak egy részében az egész törvénykönyvet ideiglenesen alkalmazni ? Avagy azt nevezzem rendszernek: egy országban, a mely első sorban hivatva van az ipar és kereskedelem emeléséről gondoskodni, a codificatiót a büntető törvénynyel kezdeni és a polgári pereket a biró belátására bízni? (Helyeslés.) Vagy abban keressük a rendszert, a létező habár is hiányos törvényeket előbb helyettesíteni ujakkal, mint a végképen nem létezőket: Vagy abban találjam fel a rendszert, miután 7 éven át a codificatió terén alig hogy valami decseinber 5.1875. 3(55 történt: jelenleg az uj s igy ismeretlen törvények halmazát rohamosan hozni be s azt kívánni, hogy a birák s a nép e törvényekben egyszerre s azonnal jártasak legyenek? A t. képviselőház kegyes lesz megengedni, hogy mindezekben rendszer nincs, ez nem volt az igazságszolgáltatás gyakorlati öszszükségleteinek állami ismerete ós átnézete; hanem az ismertebb egyes részek körüli kedvencz intézkedés az egésznek tetemes hátrányára s állami hitelünk, valamint ipar- és kereskedelmünk gyengítésére, és ha csodálkozni lehet igazságszolgáltatásunk gyarló voltán, a csodálkozás csak annyiban jogos, a menynyiben azt a létezőnél gyarlóbbnak nem találjuk. A mondottakból következtetve, a codificatió kezdendő volt, egyéni nézetem szerint, a polgári és büntető törvénykönyv s mindkettőnél az eljárás behozatalával; ezek között pedig a kevésbé nélkülözhető vei s tekintve az osztrák polgári törvénykönyv nem csak átalánoságban ismert voltát, hanem telekkönyvi intézményünkkel szoros és jogerőben meghagyott kapcsolatát: a codificatió kez-; dendő volt ezen törvénykönyv alapján, figyelemmel titérő örökösödési viszonyainkra, a mi sem nehézséggel, sem valami nagy időveszteséggel nem járt, az igazszágszolgáltatás menetére s ezzel kapcsolatban állami hitelünk, ipar- és kereskedelmükre pedig a legüdvösebb hatással birt volna. Első sorban is felkérem tehát az igen tisztelt igazságügyi ministert, hogy az igazságszolgáltatás bizonytalan voltának a polgári magánügyekben legyen kegyes véget vetni, a magyar polgári magántörvénykönyv haladéknélküli életbeléptetésével s ezen polgári törvénykönyv összeállításánál ne engedjen helyet a discussiónak a fölött, hány ujabb törvénykönyvből állíttassák az össze, a személyi vagy dologi joggal kezdődjék-e: mert az első csak káros eredményhez vezetend; (Helyeslés.) az utóbbi pedig a gyakorlatra közönyös; hanem legyen figyelemmel a jelenlegi tettleges viszonyokra, a jogi világ ismeretére ós a gyakorlati szükségletre. De ne bigyjen azon merész theoriának sem, hogy valamely rendezett államban a polgári törvénykönyv nem is szükséges, ez mint theoria felállítható; de gyakorlatban legalább az én tudtommal egyik államban sem alkalmaztatott. A mi igazságszolgáltatásunk külső voltát s illetőleg külső szerkezetét illeti, az még nyomasztóbb s annyival megrovandóbb hiányokban szenved : mert míg a codificatió terén észlelt téves eljárásért, az igazságügyi központi tisztelt közeget kizárólag felelőssé tenni nem merném, addig a külszerkezet rendszeretlenségének egész felelőssége csakis a központra nehezedik. A külszerkezet, sajnálom, hogy szelídebben nem nyilatkozhatok, kezdve a központi igazgatástól le egészen a legkisebb hatáskörű járásbíróságig mindenben és mindenütt téves ós hibás, ós miért ?