Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-45

366 tó. országos ttléa deezeraber %. 187S, Mert gyakorlatba ment az igazságügyi ministerium életbeléptetésétől és tart a mai napig azon téves és általam minden hiba egyedüli kútfejének tartott intézkedés, mely szerint a külszerkezet a t. igazságügyi ministerium és néhány kedvencz tanácsadójának önkénye után intéztetik a nélkül, hogy a birói testületek, melyeket gyakorlati tapasztalat s helyi ismeretüknél fogva egyedül hivatott tanácsadóknak tartom: egyik vagy másik intézkedés czélszerüsége, egyik vagy a másik kinevezendő egyén szellemi és erkölcsi qualifíkatiójára nézve, előzetesen meghallgattatnának. Az igazságügyi ministerium és a birói testületek között semmi érintkezés, semmi összefüggésre sem akadunk; a központ jól vagy roszul intézkedik, a birói testületek pedig engedelmeskedni tartoznak. Ezen hibás központi gyakorlatnál fogva vagyunk elhalmozva a szükségletnél nagyobb számú törvényszékekkel, ezen gyakorlat árasztott el bennünket vajmi kevés képességű birák százaival s a gyakorlat özönlötte el biráinkat azon a budget átalános tárgyalásánál Ballegh tisztelt képviselőtársam által már is kifejtett bureaukratikus munkahalmazzal, melynek kellő feldolgozására és az igazságszolgáltatás alapos gyakorlására, évi költségvetésünk elegendő még akkor sem lenne: ha azt tetemesen felemelnők. Meg fogja engedni a t. képviselőház, hogy az emiitett központi önkény káros voltát az abból már is levont következtetésen kivül még néhány összehasonlító példával is igazoljam. Más államokban a központi kormány a birót csakis a felső törvényszék meghallgatása s illetőleg* előterjesztése alapján nevezi ki és kinevezi akkor, a midőn az illető egyén a birói eljárás minden szakmáiban, a milyenek a polgári és büntető, a váltó és kereskedelmi, a telek és úrbéri, magának alsóbb fokú alkalmazása idejében a megbízható gyakorlatot megszerezte. Más államokban albirák rendszerint a törvényszéki segédbirákból, járásbirák pedig a törvényszék jelesebb tanácsnokaiból neveztetnek ki. És ez szükséges. A járásbiró a kir. járásbíróság elnöke s felelős vezetője lévén, állása nagyobb képességet, biztosabb gyakorlatot igényel, — mint a törvényszéki tanácsosé; az aljárásbiró hasonlóképen olykor a legfontosabb ügyekben és a birói teendők majdnem minden szakmáiban egy maga ítélvén, ezen minőségében széles gyakorlati ismeretet nem nélkülözhet, azt pedig rövidebb idő alatt csakis a törvényszékeknél szerezheti meg magának. Minálunk a viszony fordítva van. Eltekintve a protectiótól, járásbirói tollnokokból albirák, ezekből a járásbirák s utóbbiakból a törvényszéki ülnökök kerülnek ki s rendszerint a váltó- ós kereskedelemügyi, a telekkönyv- ós büntetőügyi bíráskodásról a kir. járásbirák fogalommal sem birnak, (Helyeslés) s a mikor törvényszéki tanácsosok lesznek : akkor kezdik meg ez irányban a gyakorlatot. Már hogy ezen rendszer mellett sem a kir. járásbirák, sem a törvényszékek meg nem felelhetnek kötelességüknek: azt belátja mindenki. Más államokban a felső-törvényszékek decentralizálva és bizonyos kerületekre vannak felosztva és pedig a felosztásnak nem annyira a nép helyi és közlekedési, vagy az állampolitikai érdeke képezi az alapját: mint sajátképen a birói organismus áttekintése az alkalmazott egyének birói képességének megítélése s működésüknek szakképzett ellenőrzése. Ha valamely törvényszék elnöke érzi, hogy a közvetlen szomszédságban levő felső-törvényszék figyelemmel kiséri a törvényszék eljárását; ha a biró vagy a járásbiró tudja, hogy ítéletei nemcsak a jog és igazság, hanem egyéni képessége szempontjából is vizsgáltatnak a felső törvényszék által és ha ezen kisebb kerület összes birói személyzete előtt ismeretes, hogy előmenetele, vagy csak megmaradása is, ezen felső törvényszék véleménye és ajánlatától van függővé téve: akkor minden egyes biró, már csak a saját érdekénél fogva is, igyekezni fog, kötelességének lehető alaposan eleget tenni, a központi kormány pedig a felső törvényszékben oly tanácsadóval bir, mely mind a birói előléptetés alkalmával a valódi érdemet, valamint az administrationalis dologi intézkedéseknél is a gyakorlati szükségletet veszi alapul. Mi azonban, a kiknek a különböző nemzetiségi viszonyoknál jogos. — tehát politikai szempontból is erős, a törvény minden tekintetben való szigorú megtartására felügyelő kerületi főtörvényszékekre égető szükségünk van : centralizált királyi táblával birunk, mely nehézkes és igen gyarló összeállításánál fogva alig képes a központosított perek halmazát csak jogi szempontból is megítélni, nem hogy figyelmét az alsóbb birák egyéni képességére is kiterjeszthetné, a mire ügyelni különben sem köteles; mert hiszen itt van a souverain központ. Más államokban a legnagyobb gond fordittatik a kezelő személyzet elegendő voltára: minálunk a kezelő személyzetben a legnagyobb hiány, sőt még a kézbesítőknek is oly hiánya mutatkozik, hogy az összes igazságszolgáltatási gépezet rendes működése majdnem lehetetlen. Jól tudom a tisztelt igazságügyi minister ur ellenvetését, melyet a felhozottakra tenni méltóz* tatnék, azt t. i, hogy ezek mind jók és szépek; de mindezekhez pénz, igen sok pénz kell, nekünk pedig kevés pénzünk sincs. Ha ezen ellenvetés, daczára az előttünk fekvő szerény költségvetésnek, felhozható lenne: méltóztassék elhinni, ón lennék az első, a ki tartózkodtam volna a létező hiányokra reámutatni s ezáltal