Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

S4. országos ülés november 23. 1876. 29 gyazó és a méter-mérték ügyében Parisban kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről. Ez alkalommal ismétlem azon kérésemet, hogy holnap délután 5 órakor az osztályok összejönni méltóztassanak a végett, hogy a már korábban hozzájok utasított négy törvényjavaslat tárgyalása után, folytatólag azon törvényjavaslatok is tárgyalás alá vétethessenek, a melyek mai napon a ház tagjai közt kiosztattak. Ha tán nem untatom vele- a ház tagjait, fölsorolnám a törvényjavaslatokat, a melyek az osztályokhoz utasíttattak. (Halljuk.) Törvényjavaslat a nemzetközi távirda egyezményről, törvényjavaslat a hawaii szigetekkel kötött kereskedelmi szerződésről; törvényjavaslat a Spanyol királysággal kötött pót-egyezményről; törvényjavaslat a romániai fejedelemséggel kötött kereskedelmi szerződésről, és azon hét törvényjavaslat, melyet előadásom elején már megemlítettem, t. i, a méter-mértékről és a gyári- és kereskedelmi védjegyek kölcsönös oltalmazásáról szóló törvényjavaslatok. Kérem tehát ismételve az osztályokat, hogy holnap délután 5 órakor szokott helyiségükben összejönni méltóztassanak. Az osztályokban előadókká választandó t. képviselő urakat pedig arra vagyok bátor megkérni, hogy előadókká történt megválasztatásukat a ház irodájában e végett kiteendő ivekre jegyeztessék fel, hogy aztán a központi bizottságba, minden törvényjavaslat tárgyalásánál azon előadók hivassanak meg, kik az illető tárgyra nézve az osztályokban központi előadókká megválasztattak. Következik a napirend: a ministerelnökség költségvetésében foglalt második czim, a rendelkezési alap tegnap félbeszakadt tárgyalásának folytatása. Zay Adolf: Ha azon párt, melyhez tartozni szerencsés vagyok, kinyilatkoztatja, hogy a t. ministerelnök urnák a rendelkezési alapot azon mértékben meg nem szavazhatja, melyben azt a pénzügyi bizottság jelentésében javasolja: szükségesnek tartja, nehogy ismét alaptalan gyanúsításoknak és méltatlan támadásoknak kitéve legyen, ezennel nyomatékosan kijelenteni, hogy a mai szavazásának csak a dolog tárgyilagos megfontolása, és nem egyébnek szolgál alapul, s hogy ez alkalommal csak egy aránytalanul túlságos tételnek leszállítását, de nem a ministerelnök elleni demonstratiót vagy isten tudja miféle államellenes vagy államveszélyes merényletet szándékozunk. A rendelkezési alap megszavazása napirenden lévén, egy népképviselőnek a kormány ezen követelményével szemben kettős álláspontja van: úgymint egy elvi és egy gyakorlati. Midőn a t. ház engedelmével egyéni elvi nézetemet a napirenden levő kérdésről fejtegetni szándékozom, kérem a t. házat, hogy ez alkalommal használandó ezen kifejezéseim alatt: állam, kormány és nép: ne méltóztassanak egy concret államot vagy concret kormányt érteni, hanem ezen fogalmak általános kategóriáját. Minden alkotmányos állam jognak lényegesen és általánosan elismert alaptétele az, hogy a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalomnak t. i. a kormánynak nemcsak ama czélokat tűzze ki, a melyek elérésére törekedni kell; hanem az eszközöket is határozottan és szabatosan meghatározza, a melyekkel e czélok elérésére kell törekedni, és ez odáig terjed, hogy egy kormánynak a törvény által bár engedélyezett és parancsolt czélokra nem szabad más eszközökkel törekednie, mint azokkal, a miket a törvényhozó hatalom megengedett. Ez egyik legbecsesebb eredménye korunk fejlődési processusának, mely Európában a középkori iéudal — éj a márczius előtti rendőri, illetőleg katonai államot a mostani modern alkotmányos állammá átalakította, és ez leginkább van megtestesülve azon országban, melyben a népfenség legmagasabb fokra fejlődött, a meh

r országot nálunk az alkotmányosság mintaképe gyanánt szokták feltüntetni. Angliában 1826. óta minden pénzügyi törvényben az úgynevezett appropriationbilben azon általános alaptörvénynek tekintett zárzáradék fordul elő, hogy a törvényhozás által engedélyezett és megszavazott összegeket nem szabad más czélokra fordítani, mint azokra, melyekre megszavaztattak. Ez kiindulási pontja minden alkotmányos budgetjognak és ez elvből fejlődött ki az államköltségvetési előirányzat tárgyalásának azon jelentősége, melylyel az nálunk is bir, a mennyiben megteremtőjévé lett egy. az álíamélet minden ágát magában foglaló és a kormány minden igazgatási teendőit, minden tettét, czél és eszköz szerint szabályozó átalános államigazgatási törvénynek; átalában és egészben véve ezen elv nálunk is keresztül van vive alakilag. Az alkotmányos módon megszavazott államkiadások szervezetében csak egy *-és maradt, mely rés és sebhely az alkotmányos életünkben nem más, mint a rendelkezési alap, melynek sajátsága az, hogy a kormánynak megazavaztatik a nélkül, hogy annak mikénti felhasználása szabályozva, a nélkül, hogy az ezáltal elérni szándékolt igazgatási feladatok körvonalozva volnának: és minden számadási kötelezettség nélkül, a kormánynak csakis discretionalis használásra szavaztatik meg. Ha áll egyszer ez az elv: akkor a szabadelvű kormány korszakában is kell állnia, hogy az államkiadásokat csak akkor lehet alkotmányo- * soknak tekinteni, ha az eszközök a törvényhozó hatalom által szorosan és szabatosan kijelölt igazgatási czélok elérése: akkor a rendelkezési alapot, mint az alkotmányos háztartás princípiumával összeférhetlen állami kiadást, a priori elvet nem kellene ; de nehogy meddő dialectikát