Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-44

44. országos ülés deczeml>er 4. 1875, 337 vös functiót magára vállalni, hogy azt maga moz­dítsa elő En hivatkozhatom mindazokra, kik ily intézeteket fölállítottak és hozzám fordultak, hogy én azokat budgettem keretében nemcsak eddig pártoltam, de ezentúl is fogom tenni, a mennyi­ben virement lévén: nem szorítkozom a 20,000 frtra és bátran merem állítani, hogy ezen évben is 30—40,000 irtot fogok kiadni ezen czélra. A mi a képviselő urnák másik javaslatát illeti, hogy a néptanodák segélye töröltessék ki budgetemből: azt hiszem, hogy ez, — az indítványozó ur a huma­nismusnak embere lévén, félreértésen alapszik e ja­vaslata s valószínűleg ezt az összeget Összecon­fundálta a nyugdíjjal; 50.000 frt tisztán a népta­nítók nyugdíj-alapjának növelésére fordittátik; de vannak a tanítók közt oly szegény emberek, kik közöl néhányat '50—100 frtnyi segélylyel meg le­het menteni a tönkrejutástól. Ezen segélyek val­lás és felekezet különbsége nélkül katholikus, iz­raeliták és református tanítóknak egyiránt adatnak. Én kénytelen vagyok ragaszkodni az e czélra elő­irányzott tételhez a jövőre is. Egyszersmind van szerencsém a t. házat felkérni, hogy mint eddig vírementet adni és azt továbbra is fentartani mél­tóztassék. (Helyedéi). Molnár Aladár : Én annyira elcsodálkoz­tam t. Simonyi képviselő urnák nyilatkozatán és különösen a különvéleményben foglalt kifejezé­sein, hogy bocsánatot kérek, de nem akarhatom, hogy ezek észrevétel nélkül maradjanak. Először is megbotránkoztam azon, hogy a különvéle­ményben azt mondják, hogy a 150,000 frt felső népiskolák felállítására és a néptanítók segé­lyezésére előirányzott 10,000 frt nem tartozik a népnevelési szükséglethez; hanem valami más rovat alá. nem tudom miféle fokú tanintézetek rovatába. En ugy tudom, hogy a népnevelést sza­bályzó 1868. XXXV1TI. törvényezikk 59. és 66. szakaszaiban -szól a felső népiskolákról, a nép­iskolai közoktatást szabályzó törvény mindjárt 1. §-ában pedig az mondatik, hogy a népnevelési tan­intézetek a következők : elemi, felső népiskolák, polgári iskolák és tanitóképezdék : a mit tehát vi­lágosan a dolog természete, másfelől a törvény ezen catagóriába rendel: az, azt hiszem, a népne­velési szükséglethez tartozik. En épen azért szólal­tam fel. mert valósággal károsnak és veszélyesnek tartanám népünk művelődésének kifejlése és irá­nyára nézve, ha azon nisus, a mely ebből látható, elterjedne és azt érvényesíteni sikerülne. Veszé­lyesnek tartanám, ha mi a népnevelés alatt csak az irni és olvasni tudás tanítását értenők, a mi magában véve még nem is műveltség; hanem csak mechanikus képesültség és eszköz a műveltség meg­szerzésére. Veszélyesnek tartanám megelégedni azon műveltségi stádiummal, melyre a gyermek képzettségét 12 éves koráig az elemi iskolába vi­heti ; annyival is inkább veszélyesnek tartanám Magyarországon: mert a mi népünk bizonyos tekin­KÉPV. H. XAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. tétben más elemekből alakul, mint a nyugati orszá­gokban. A nyugoti országok városaiban a városi polgári elem iparosokból és kereskedőkből áll; míg Magyarországon vannak nagy, 40, 50, 30, 20 ezer lakossal bíró városok, a melyeknek né­pessége földművelőkből áll. Ott vannak egészen a föld-néphez tartozó, annak életmódját folvtató em­berek, a kik 100. 200, 300, 400 hold földdel bír­nak; ezen vagyonos osztályú népnek fiait csak arra szorítani, hogy 12 éves korukig az elemi is­kolákban csak annyi műveltséget szerezzenek, a mennyit addig, míg katonasorsolás alá kerülnek, épen elfeledhetnek: valósággal károsnak tartanám az ország kifejlődésére nézve. Ennek ellenében bátor vagyok most is, mint mindannyiszor, vala­hányszor e házban szerencsém volt a népneve­lés kérdésében felszólalhatni, a t. képviselőház és kormány figyelmét különösen kikérni a felsőbb népiskolákra, a vagyonosabb nép fejlettebb fokú kiművelését eszközlő intézetekre. Az összes nép-' oktatás keretében nem látok fontosabb intézeteket ezeknél és ezen alkalommal is legyen szabad, mint már régebben volt szerencsém többször is részlete­sen szólni e tárgyról, nemcsak ezen intézetek fon­tosságára felhini a t, kormány figyelmét és jóaka­ratát, de egyszersmiud felhini azon körülményre is, hogy népünk életfoglalkozására a szükséges gya­korlati szakismereteket tanítani sehol sem lehet inkább, mint épen ezen 3 éves cursussal biró fel­sőbb intézetekben, hol ezen 50—60, sőt egy pár száz holddal biró úgynevezett parasztgazdák, kis­birtokosok gyermekeit az életfoglalkozásukhoz, föld­müvéléshez, a gazdasághoz szükséges ismeretek megtanítására ezen cursusokbau lehetőleg legjob­banoktathatni. A földmives gazdáknak a gazdaságot, ós városokban iparosoknak az iparoktatást szak­iskolák által eszközölni a legfontosabb érdeknek tartanám. De ez máig sem történt meg. Azt hi­szem tehát, hogy legalább ezen meglévő és törvény által rendezett intézeteknél, a hol csak lehet, azon pénzből is kell gondoskodni népünk gazdászati és ipar oktatására, melyet most szavazunk meg, így ez még nagyobb mérvben lehetséges, mint azon külön fennálló gazdasági szakintézetek által, melyek­ben egy növendék talán 500 frtba kerül. Látjuk, hogy a növendékek létszámára tekintve elég volna,még kevesebb felsőbb gazdasági tanin­tézet is. En szükségesnek tartom, hogy ne csak annyi felsőbb gazdasági tanintézet legyen, a meny­nyit tanulóval meg tudunk népesíteni; hanem hogy az ország különböző vidékein a különböző gazdál­kodási módok tanulmányozása végett megfelelő számmal legyenek az országban a tanintézetek; inert azoknak jótékonysága nemcsak abban áll, hogy a tanulókat tanítják; hanem abban is, hogy ott így csomó gazdaember tanulmányozza az ottani gazdálkodási viszonyokat és terjesztik az országban ismereteiket ós a gazdák nagy tömegének nyúj­tanak oktatást. Az alsóbb fokú u. n földmives 43

Next

/
Thumbnails
Contents