Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-44
338 **• országos ülés tanintézetek csak cselédeket, béreseket nevelnek a nagybirtokosoknak; de a telkes gazdák tömegét, a kisbirtokosokat a polgári s felsőbb népiskolákban lehet a föklmivelés szükséges ismereteivel megismertetni. Ezen okból ismét kérem, hogy méltóztassék megtartani ezen rovatot ai*ra ei czélra. a mire *ez rendeltetett, és különösen azon tanintézetek terjesztését s fejlesztését gondozás alá venni méltóztassanak. Égy más összegben is megakadt a különvélemény, azon 10,000 írtban, a mely a tanítók segélyezésére fordittatik, es erre azt méltóztatott mondani, hogy miután nyugdíjtörvény van: ez fölöslegessé válik. Legyen szabad itt felvilágosításul csak azt megjegyezni, hogy a nyugdíjtörvény értelmében, nyugdíj legelőször 1880-ban adatik az illetőknek, mert a tervezet 5 évi elhalasztással számíttatott ki. Az özvegyek és árvák már 1876-ban fognak nyugdijt kapni; de az elnyomorodott tanítók csak 1880-ban kapnak. Ha tehát a kormánynak rendelkezésére áll, ez összeg, a melylyel a legkiáltóbb nyomoron ezen első 5 év alatt segíthet: azt hiszem, hogy ez helyes, nem csak humanistikus szempontból, hanem a közoktatás fejlesztése érdekében is, annyival inkább, mert magára a népnevelésre van hatással a tanítók ilyen gyárnolitása. Örömmel emiithetem föl, hogy képezdei tanároktól vett értesítés alapján már az idén constatálható a nyugdíjtörvény hatása, a mennyiben a tanitó-képezdében nemcsak nagyobb számmal jelenkcznek a növendékek; hanem a mellett szembetünőleg jobb képzettségűek, mint az eddigiek. Miért? Mert a tanítói pálya nagyobb biztosítékot nyert a nyugdíj által, ezért tehetségesebb s jobb képzettségű egyének adják magukat ezen pályára. A mit a kisdedóvodákra nézve mondani méltóztatott, azt mind elfogadom, és nem is volt szükséges Angliába menni, hogy azon részleteket megszerezze a t. képviselő ur, a miket elmondott. El voltak azok mondva itt a házban, akkor is, midőn 1868-ban a népnevelési törvényjavaslat benyujtatott, és azon törvényjavaslat egyrészét képezte az óvódákról szóló törvényjavaslat. Részemről ma is, fájlalom, hogy azon alkalommal az mellőztetett és törvónynyé nem vált; s részemről igen fogok örvendeni, ha a törvényhozás e tekintetben minél előbb intézkedik ; ámbár megvallom, hogy itt is, mint az oktatás egyéb körében én sokkal czélszerübbnek tartom, ha előbb alkottatik meg a törvény, mely ez jntézeteket megalapítja, és tudja a törvényhozás, hogy milyen szervezésre adja meg a pénzt; mintha előbb van meg az intézet, mert bizony igy már igen sok pénzt nem czelszerüen költöttünk el. Tehát erre nézve óhajtom, hogy legyen törvény, a mely a kisdedóvódákat szabályozza s addig is tegyük meg a lehetőt; de, ne vonjunk el más czéloktól olyan összegeket, melyek első sorban azokra szükségesek. Kérem a t. házat*! méltóztassék az előirányzatot megtartani. czember 4. 1875. Kajuch József: T. ház! Midőn e tételhez szólok, nem azért teszem, mintha azon összeget, mely a nevelésre fordittatik, sokallanám; hanem azért: mert azon rendszer ellen, mely ezen tétel fölhasználása körül inauguráltatott, illetőleg a kivitel módozatai ellen vannak kifogásaim. E rendszer t. ház, ha ugyan annak nevezni lehet, támaszkodik a népoktatási törvényre, de annak kivitele egyedül a t. minister úrtól ós közegeitől függ s épen e kiviteli módozatok ellen van legtöbb kifogás az országban, mely kifogások alaposságát ugy hiszem a t. minister ur sem fogja tagadni; mert hiszen ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottságban maga mondotta, hogy drágán épit. Tudom, hogy a t. minister ur drágán epit; de hozzá teszem, hogy roszul épit és nem olyan helyen, hol arra szükség van, vagy legalább ! nem olyan szükség, mint azon 800 és egynehány községben, melyekben az 1873-ik évről kiadott közoktatási jelentés G. lapja szerint semmi iskola nincs s mely községek még a szomszéd községek tanintézeteit sem vehetik igénybe. Nézetem szerint sokkal jobb, ha 3—4 helyütt, bár egyelőre, némileg hiányos iskola van, mintha az egyik községben építtetik egy drága s a többiben épen e miatt semmi- Épen az a hiba követtetett el itten, mint a melyet ílelfy t. képviselő ur a közlekedési vitánál jelzett, mely szerint építettünk sok drága vasutat és az olcsó csatornázást elhanyagoltuk. Legyen szabad ez állításaimat néhány concret példával illustrálnom. Az általam emiitett jelentés 6. lapján az áll, hogy Tót-Prónán azért áhítatott fel államiskola, mert ott semmi iskola nincsen. Én t. ház saját intuitióm alapján tudom, hogy ott már régóta 3 felekezeti iskola van, egy katholikus, egy evangélikus és egy zsidó iskola, Ha a minister ur adataihoz képest hajlandó volt Tót-Prónán iskolát állítani: ajánlottam volna, hogy inkább felsőbb népiskolát állítson, mint egy oly elemi iskolát, melynek lánytanodájában 3 növendék van. Az épület került 3000 frtba, az igazítás 700 frtba, az épület sötét nyirkos s már azért sem alkalmas : mert a lánytanodába csak a fiúiskolán keresztül lehet jutni. Tudok egy más községet, melynek aránylag jórnodu s 7 — 8 vagyonos közbirtokosa van. A ministér ur jónak találta, az ország költségén oda iskolát építeni, s most már a szomszéd községek nem is gondolnak arra, hogy maguktól építsenek ; hanem rámutatnak a példára, hogy ha a gazdagnak tudtak építeni, építsenek nekik is. Felső-Szlécsen, melyhez az anyaközség csak fél órára esik, a minister ur némelyek szerint 9000, mások szerint 11,000 frtos iskolát építtetett. Az anya község csak 500 frtot kívánt, hogy második osztályt állítson; hanem az állam kiadott 10—11 ezer frtot. Pecsenyófalván építtetett 3000 frtos iskola, melynek tanitó-állomása talán még nincs is betöltve, egészen az országút mellett van: E község iskolája eddig Teplán volt, alig % órányi
