Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-44

44- országos ülés deczember 4. 1875. 327 ezen nézetet elfogadják, de senki sem tagadhatja hogy akár humán, akár reál irányában működjék a középtanoda : az egyiránt képes megadni az ifjaknak azon általános műveltséget, a melyre szükségük van, hogy ugy a műegyetemben, mint a tudományos egyetemben magukat az illető szakra kiművelhessék és magasabb tudományos műveltségre tegyenek szert. Most nem épen oly régen épen a középtanodai tanártestület országos egyesülete mondta ki, hogy nyittassák meg a reáltanodái ifjúságnak a tudományos egyetem bölcsészeti osztálya; ugyanazért bármennyire méltánylom Sopron városának áldozatkészségét, a melyet a tanügynek hoz: a jelen körülmények között nem tartom indokoltnak, hogy az ottani reáliskolát az állam átvegye, mert ott a ezél a középtanoda által is el van érve, ugyanazért pártolom a különvéleményt. (Helyeslés a s".élsö baloldalon) Remete Géza: T. ház! Nem fogadhatom el azon érveket, a melyek e csekély összegnek meg nem szavazását indokolni akarják. Ragályi képviselő ur a falukra hivatkozott, hogy ott miért nem állíttatnak iskolák. Erre megjegyzem , hogy ámbár Sopronban van is több iskola, például egy gymnasium, meg ugy hiszem tanitó-képezde; de tessék azt megjegyezni és figyelembe venni, hogy Sopron Magyarországnak egy kiváló városa, a mely igen alkalmas arra, hogy ott kiképeztetést nyerjenek a fiatal emberek, kényelmi tekintetben is, inert központját képezi igen nagy vidéknek ; de továbbá indokolva látom azon oknál fogva, a mit a minister ur is hangsúlyozott, hogy több éveken keresztül Sopronba járván iskolába, nem azért emiitettem fel ezt, mintha pénzügyi tárgyalásoknál a háladatosság vezethetne, azt tapasztaltam, hogy épen ezen reáliskolában a német szellem meg volt honosulva. Reménylem, hogy ha államivá tétetik ez intézet: ugy ezen a határszélen kétszeres jelentőséggel biró német szellem a magyarnak fog helyet adni, tehát magyar nemzeti szempontból is óhajtom, hogy ezen intézet államivá alakittassók, s ott a nemzeti szellem meghonosodjon ós fentartassék. Továbbá méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy kérdésessé válik ezen intézetnek fenállása: már pedig egy pár ezer forint megtakarítás árán ezen nagyjelentésü iskolát koczkáztatni valóban lelkiismeretes dolognak nem tartanám. * A mi Pór Antal képviselő ur nyilatkozatát illeti, valóban hazafiúi örömmel hallottam legalább részemről a felvilágosodás terjesztésének élénk hangsúlyozását, óhajtom, hogy mielőbb bekövetkezzék azon idő, midőn a kath. clerus egyeteme így nyilatkozik. Elfogadom a központi, bizottság előirányzatát. (Helyeslés a középen.) Elnök: Irányi képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani Irányi Dániel: T. ház ! Egy pillanatra távo lévén a teremből, azt hallottam, hogy távollétem alatt Pór Antal képviselő ur a többek között azt mondta, mintha én tegnapi beszédemben azt állítottam volna, hogy a katholikusok a felvilágosodásnak ellenségei. Én hivatkozom a gyorsírói jegyzetekre, hogy nem azt, hanem a következőt mondtam: „a vallásszabadságnak Magyarországon más ellenségei nincsenek, mint azok, kik a syllabusnak hivei" (Igaz!) Ezt mondtam és ismétlem és ezt bebizonyíthatom, és bebizonyíthatom azzal, mert olvastam a syllabust és tudom, hogy a syllabus a vallásszabadságot egyenes anathemával sújtja. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Mindazok tehát, a kik a syllabusnak hivei: azok ellenségei a vallásszabadságnak: Ezt mondtam .én; egyebet nem mondtam. Fügh Károly: T. ház! Figyelemmel kisérem a költségvetési tárgyalásokat, s ugy a ministeri székekről, mint a képviselőház padjairól csak egy eszmét, egy szót hallok hangsulyoztatni: takarékoskodjunk. Az ellenzék szónokai, a kormánypárt szónokaival versenyt dicsérik a takarókosság erényét. A midőn pedig arra kerül a sor, hogy az ige testté váljék, midőn a t ház elnöke fölteszi a kérdést: az eddig hangoztatott szép szavak elmerülnek, s azt tapasztalom, hogy minden tétel szépen megszavaztatik. Ha ezt igy folytatjuk, akkor azt hiszem, hogy a mi takarékossági hajlamunkat, s e tekintetben nircleíett erényeinket a nemzet nem igen fogja elhinni, nem fogja azokat komolyaknak tekinteni. A mi különben a tárgyalásban levő tételt illeti, arra nézve mondhatom, hogy én azt indokolva nem látom ; átolvastam a t. közoktatásügyi minister ur indokolását, s abban olyan indokokat, melyek engem arra bírnának, hogy megszavazzam, nem iátok. A minister ur felhozza többek közt, hogy át kell venni az állam kezelése alá e reáliskolát, mert Sopron szűk anyagi viszonyai ezt ugy kívánják. Mondhatom ismeretes előttem Sopron városa. Tudom, hogy van vasútja, kifejlődött forgalma, ipara, kereskedelme: tudom, hogy egyike a leggazdagabb városoknak, s vannak nála sokkal szegényebb városok, melyek nincsenek oly kedvező helyzetben, s daczára ennek nem csak régi iskoláikat fentartják, hanem ujakra is képesek áldozni. Kérdeni, hogy ha Sopron szűk anyagi hetyzete indok: nem indok-e ugyan ez Sümegnél, vagy Fehérvárnál V gazdagabb-e Sümeg, mint Sopron ? s ha szűk helyzetben van Sopron városa: nem szűkebb helyzetben van-e az állam pénztára, melyből segiteni akarják ? (Helyeslés.) Különösen akkor, midőn 8 millió adó-felemeléssel állunk szemben ; akkor, midőn kölcsönpénzből kell magának az országnak élni. Én ezen indokot el nem fogadna-