Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-44
g26 **• országos ülés deczeniber 4. 1876. indítványoznom, hogy például a pozsonyi tanintézetet is az állam vegye át. Mindezeknél fogva, kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadni, (Helyeslés.) Ragályi Ferdinánd: T. ház! Én nem fogom a közoktatásügyi minister urat pazarlással vádolni, sőt inkább örülnék rajta, ha legalább 5—8 annyit szavazhatnánk meg a t. • minister urnák, mint a mennyit az Uehatius-ágyukra megszavaztunk. Madarász József: Szavaztak! (Derültség.) Ragályi Ferdinánd: Szavaztak. (Nagy derültség.) Én már egyszer rámutattam azon bajra, hogy az eddigi kormányok azonkívül, hogy az államháztartásnak majd minden ágában a szédelgésnek, a helyi érdekek kizsákmányolásának sem tudtak ellentállni, amennyiben néha a kormánynak tett szolgálatok viszontszolgálatokat vettek igénybe. T. Zsedényi Ede képviselő ur nem ezen indokból indult ki e rovatnál Én megvallom uraim, hogy ezen szagot érzem ezen rovatnál és ennélfogva figyelmeztetem a t. házat, hogy a már egyszer elismert rósz utón tovább ne haladjon. De ha csalódnám is, akkor is elegendőknek tartom azon érveket, melyeket Zsedényi Ede felhozott arra. hogy e tétel töröltessék. Sopron városa egymaga annyi lepényt igényel egy sütetből, a mennyit a többi városok fele része sem igényel. Ez ellen semmi ellenvetésein nincs, sőt inkább culturális tekintetben örvendeni fogok; de süssön a maga kemenezéjében és a maga lisztjéből. De hogy a kormány ugyanazon egy városnak nem tudom hányadik intézetét subvenüonálja, akkor, a mikor sok falvainkban iskolák nincsenek: ezt a józan észszel összeférhetlennek tartom, összeférhetlennek az igazsággal is, mert a culturális czélokra fordított öszszegeket mindannyian fedezzük. Nos uraim ez nem a tanácskozás íolyamának zavarása, most nem figyelmeztethetnek önök uraim bennünket arra, hogy a legczélirányosabb, a legszükségesebb dolgokat is félre kell tennünk, és szegre akasztani, mert — úgymond —• a deficitnek megszüntetése az, a mi mindent dominál. Most valóban a takarókosság elveinek alkalmazásáról van szó, és mégis attól félek, hogy önök meg fogják szavazni a t. minister urnák magán passióját. (Mozgás) csak azért, hogy a fusionált pártfegyelem csorbát ne szenvedjen. Pór Antal: T. ház! Részemről nem tartom helyesnek, ha az országgyűlés oly intézetekre szavaz meg kiadásokat, melyek nem életképesek és melyeknek nincsenek tanítványai. A soproni intézet azonban ugy hiszem nem tartozik ez iskolák kjzé, mert köztudomású dolog, hogy az annak a yidiknek legyjrágzóbb és legszebb intézete. (Halljuk! ÍJgUjulcí) Midőn az ország a népnevelés javára, a szájától megtakarított filléreket szavazza meg: mindenesetre helyesen cselekszik; mert nem lehet azon filléreket jobban tőkésíteni, mintha azokat a népnevelésnek a haza népe felvirágozására fordítjuk. T. képviselő társam Irányi Dániel képviselő ur tegnap mondotta, hogy mi katholikusok a felvilágosultságnak barátai nem vagyunk; tagadom ezen állítását a t. képviselő urnák; mert azt mondhatom, hogy a katholicismusnak nincsen nagyobb ellensége, mint épen a tudatlanság, mint épen a bornirtság. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mi előttem szólott t. képviselő urnák azon megjegyzését illeti, hogy az ország nincs azon állapotban, hogy az intézetek szaporittassanak, még azon esetben is, ha azon nézetben volnék : a jelen esetben ellene kellene szavaznom, miért? Mert itt nem arról van szó, hogy valamely uj intézet állittassók fel; hanem arról van szó, hogy megszüntettessék-e egy már fennálló intézet. Ez az országnak semmiesetre sem állhat érdekében, ugyanazért én ez összeget megszavazom (Helyeslés a középen.) Hegedűs László:' T. ház! Én nem közgazdászati szempontból szólok e tárgyhoz, én a népnevelést ugy nézem, mint megannyi forrásokat, a melyek a hol fakadnak, üditőleg, termelőleg hatnak a vidékre; de természetesen nagy hiba volna az, hogy ha minden forrás csak egy vidéken fakadna fel, a többi vidék pedig nélkülözni volna kénytelen. (Helyeslés.) Így tekintem én a tanintézeteket is az országban. Azoknak jótékony hatása akkor fog leginkább fokoztatni és akkor leginkább érezhető, ha azok oly módon osztatnak fel az ország különböző vidékein, hogy azokhoz minden vidék legkönnyebben hozzá férhessen. Ezen szempontból kiindulva, én nem tartom teljesen indokolva azt, hogy a jelen viszonyok közt az állam a soproni reáliskolát saját költségére átvegye. Mert a mint Zsedényi képviselő ur igen jól mondta a különvéleményben, ott már hála istennek igen sok különböző intézet van, és ezek közt két középtanQda is. Igen jól tudom előre is azon ellenvetést, a melyet a reáliránynak védői hozhatnak fel, pedig én magam is a modern iránynak vagyok barátja Azt nem követelheti senki, hogy elfogadjam azon nézetet, nemcsak a külföldön, hanem a hazában is, hogy elég egy egységes egynemű középtanoda, utalva azon tapasztalati jelenségekre, hogy a különböző középtanodák ösztönszerűleg mind egyesülésre törekesznek, ós azért hiszem, eljön nemsokára egy időpont, a midőn a műegyetem és egyetem is összpontosittatik. Látom, hogy a vallás és közoktatásügyi minister ur már most is a két egyetemet igy kapcsolja össze, a midőn a természettani ós bölcsészeti szakokban közös tanszékeket állit fel; nem követelem, hogy
