Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43f

43. országos ülés deezeittber 3. 1875. 305 egy év múlva ugyan azon könyvet confiseálta s eltiltotta volna. Nálunk pedig ez történt, tehát több a censnránál: az önkény uralkodik. Mert épen a jelen minister ur Szelegianu János geographiáját, melyre a minister ur az engedélyt kiadta az alsó gymnasiumokban tahithatására s előadására, ugyan ezen minister ur kiadási engedélye után rövid időn eltiltotta az iskolákból s elconfiseáltatta. Ha nem hiszik, tessék megnézni a rendeletek tárát, ott meg fogják találni, hogy ugyanazon minister ugyanazon könyvet, melyre az engedélyt adta, rövid idő múlva betiltotta. A censurától tehát én nem félek: mert az nem fog ilyeneket tenni. A t. képviselő ur azt monda, hogy nem elég a könyveket eltiltani és az iskolákból kiküszöbölni; hanem a tanítókat is el kell csapni és meg kell büntetni, minek értelme az, hogy be kell a tanítókat zárni, (ellenmondás.) Azt világosan mondotta, hogy meg kell büntetni,'minek ugyanazon értelme van. S miután tudjuk, hogy nagyon nehéz, sőt lehetetlen a pert, ha százszor igazságos is, megnyerni: a hol ugyanazon egy ember vádol be, ugyanaz itél is és ugyanaz hozza az Ítéletet, ha az ügy appelálásba megy is, és pedig ezen eset forog fenn. A kormány azt mondja, hogy ez, meg ez, meg amaz a tankönyv nem arra való. be kell tiltani, s igy sorban egymásután kidobatja, a tanítóinkat pedig kicsapják- s bezáratja, mig tetszik neki, s természetes, hogy ily eljárás által utoljára tanítóink egymásután elcsapatván s el záratván, utoljára kifogyunk belőlük, s akkor nekünk idegen tanítókat hoznak nyakunkra, kik gyermekeink s népünk nyelvét nem értik. S mondják meg már most uraim, milyen oktatás lenne az, midőn a tanító s a, gyermekek egymást nem értik? Milyen tanítás volna az, hol a tanító a gyermekkel nem tud beszélni? (Hgy hang: Tanulja meq a gyermeki Derültség) Annak a képviselő urnák, ki közben szólt, hogy a gyermek tanuljon s igy értse a magyar szót: a logikáját [én csakugyan nem értem, hiszen a gyermek azért jár iskolába, hogy ott tanuljon s talán nem kívánja, hogy a gyermek a mikor születik az idegen tanító nyelvét már tudja. (Derültség-) Meglehet, hogy azon a vidéken, a hol a képviselő ur lakik, oly gyermekeket szülnek; de én ilyet soha sem láttam (Hosszan tartó élénk derültség) és azon t. képviselő ur, a ki közben szólt, a mostani szűk pénzvilágban oly gyermekkel, kik születéskor már értik a magyar szót, igen sok pénzt kereshetne. Európaszerte elmehetne megmutatni az ily csuda-gyermeket. Ajánlom neki ezt a kereseti módot. [Mozgás. Halljuk l) Vagy lehet, hogy Plachy képviselő ur némileg megirigyelte azt, hogy mikor átalánosságban beszéltem a költségvetéshez, Czipple képviselő ur, reflectálva a beszédemre a ház többségének helyeslése közt, azt monda, hogy bizony helyesen tették, KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. hogy tankönyveinket confiskálták, De többet is mondott; azt monda, hogyha én azon könyveket olvastam volna, bizonyosan magam is helyeseltein volna a kormány eljárását. Ennek természetesen az az értelme, hogy én azon könyveket, melyekről beszéltem: soha sem olvastam. Nincs ellenvetésem állítása ellen. Neki jogában van ezt feltenni rólam. Én azonban meg vagyok győződve, hogy a képviselő ur azokat a könyveket, melyekről oly határozottan nyilatkozott, nem csak olvasta, de tanulmányozta is; csak egygyel nem vagyok tisztában, azzal, tudniillik hogy Ozipple képviselő ur tud-e voltaképen románul írni ós olvasni (Derültség) Már most kérdem én Plachy képviselő urat, hogy hiszi-e ő, hogy az esetben, ha a minister ur az általa ajánlottakat foganatosítaná: ezen eljárás a hazának javára volna s a hazában lakó különféle nemzetek kívántató jó egyetértést elősegítene? én részemről ép az ellenkezőt hiszem.

; Mert kérem, tessék csak a természetből tanulni. Én ugy tudom, hogy minden húrnak meg van egy bizonyos határa meddig felhúzni és feszíteni lehet: de azután ha azon határon tul megyünk, a hur elpattan és az egész mű haszontalanná válik, s igy a tulerőltetésből nem haszon, hanem kipótolhatlau kár következik, s én nem hiszem, hogy az ily mű a hazára ós a jó egyetértésre czélszerü legyen. Beszédemet ez alkalommal befejezhetném, s csupán Orbán Balázs képviselő urnák határozati javaslatára leszek bátor néhány észrevételt tenni. Az ő határozati javaslata szerint — ha jól értettem — jövendőre a felekezeti iskolákban oly tanítók alkalmaztassanak csak, akik ugy hiszem 4—6 iskolát, vagy nem tudom mennyit végeztek. De bocsásson meg a képviselő ur, ily mellékes úton szentesített törvényt, egyházi és iskolai alapszabályainkat, melyek e házban nem most ugyan, de a múlt országgyűlések alatt hozattak és melyek ő Felsége által szentesittettek, az által s ily módon kijátszani ugy hiszem sem nern jogos, sem nem igazságos, de nem is lehetséges. Mert akkor mi lenne a mi szentesitett egyházi és iskolai szabályainkkal ; a szentesitett egyházi ós iskolai statútumok szerint meg van határozva, hogy ki lehet nálunk tanitó, s annak tanulni kell iskolai képezdénkben. s miután ott elvégezte, egy bizottság előtt kell még neki külön vizsgát letenni, s csak akkor lehet tanitó, s nálunk csakugyan e szabály pontosan meg is tartatik. A t. képviselő ur a mi tanítóinkat daskel-eknek nevezte, már pedig daskel avagy invatiatoriu vagy docinte nem egyéb, mint tanitó, épen ugy, mint mikor magyarul az mondatik pap vagy lelkész, mi egyet jelent. A t. képviselő ur azonban szerintem ezt azért tette, hogj egy kis derültséget csináljon a házban. Ezt a képviselő ur megtehette s megteheti bátran akár mikor; hanem azt hiszem, hogy a derültséget saját contójára kellett volna tennie, s nem más nemzet sértésével ennek rovására, mert ez sem nem igaz39