Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43

298 *^' országos ülés deezember 3. 1875. attól vártak, igen sok helyen, felekezeteknél és társulatoknál féltékenységet ébresztett és visszavetette a népnevelés ügyét és magába a tanfelügyelői intézménybe már kezdetben az első lépéskor beoltatta a romlás csiráját. Mert mig másutt és közelebbről a szomszédban is szintúgy kötelesek a tanfelügyelók kópzettségök bebizonyítására nézve a vizsgát tenni, mint a tanárok : nálunk e hivatal betöltésénél fájdalom nem annyira a szakképzettség, mint inkább mellékes érdekek szerepeltek Ugyanazért, hogy az életképes legyen, nagy tisztulásnak kell alávettetnie. Hogy az 1868diki népiskolai törvény egyes ozikkeinek revisiója — és ha csakugyan életbe lép — a közigazgatási reform keresztülvitele, a melyről azt modják, hogy szerves összefüggésbe akarja hozni a tanfelügyelőket a megyei közigazgatással, fog-e valami eredményt szülni: azt nem tudom. De én azon meggyőződésben vagyok, hogy épen ez, még inkább ki fogja vetkeztetni jelleméből és lesz pusztán közigazgatási közeg, és szakképességöket, ha ugyan lesz, még azok is, a kik azzal birni fognak: arra fogják felhasználni, hogy a rendeleteket fogják leküldeni a községek elöljáróihoz, s a szolgaoirákhoz. Már t. ház! arra hogy itt, vagy amott népiskolai házak építtessenek, hogy a tanköteles gyermekeket iskolába küldjék, hogy a hanyag szülők megbüntettessenek : erre nem kell tanfelügyelői intézmény 160,000 frt költséggel. (Felkiáltások a szélső balon: Igazi) Ezt elvégezhetik a községi elöljárók és még jobban elvégezheti a megyei közeg. Ha tehát e tekintetben ezen tanfelügyelői intézmény gyökeres megtisztítása, epuratiója nem történik meg: akkor én nem várok tőle eredményt; bár fájdalommal vagyok kénytelen bevallani, hogy én azok ellen szólok, a kikkel egy elvet vallok több tekintetben; de e részben nem, mert én ezen intézményt fen akarom ugyan tartani, de ugy, hogy életképes legyen. Ragályi Nándor: (közbeszól) De nem ugy, hogy kortes legyen! {Derültség.) Hegedűs László: T. ház! A középtanodák, melyek különböző irányban működnek ugyan, de mindketten egy czélra, a mint a minister ur a közoktatásról szóló jelentésben is kifejtette, még mindig fejlődósben és előhaladásban vannak; ugyanazért nagyon indokolva látom azt: hogy ha a kormány e tekintetben ujabb beruházásokat hoz indítványba, mert arra az országnak szüksége van, hogy a létező intézetek tovább fejlesztessenek és a hol szüksége van, ott ujak létesíttessenek. De ugy is vagyok meggyőződve t. ház, hogy nincsen egyegy gyümölcsözőbb tőke, mint a melyet az állani átalában ugy a népnevelés, mint magára a közoktatás ügyére fordít Ennek eredményét nem lehet számokkal mérlegelni. Ez közvetve folyik vissza az állam pénztárába, hogy ugy mondjam, ezer meg ezer csatornából Ugyanazért újra ki kell nyilatkoztatnom, hogy e tekintetben indokolva látom azt, hogy ha ujabb meg ujabb, beruházások történnek e téren. De a mint már szerencséin volt mondani, az intézetek magukban valóságos holt állat, melynek életet a tanítók, illetőleg a tanárok adnak. Az állam egyik legfőbb gondja az, hogy a tanítók ós a tanárok nevelésóról és képzéséről gondoskodjék. E czól szülte egy részről a közel múltban azon nevelő intézeteket, melyeknek feladata a népnevelésnek szerény, de igen hasznos munkásait a néptanítókat nevelni és oktatni, kik első sorban vannak hivatva arra, hogy a nép szivébe az erkölcsiséget becsepegtessék és a gyenge gyermek értelmét fejlesszék Azért e téren semmiféle áldozattól vissza nem rettennék; sőt mindazt, a mi ezen néptanító intézetektől megvonatnék, olyba venném, mintha a mankót vennők ki a koldus kezéből. E czél szülte viszont nem rég a két országos egyetem kebelében és a mellett az úgynevezett középtanodai tanárképezdéket, a hol igen kitűnő és jeles férfiak működnek arra, hogy a leendő tanárokat tudományos és pedagógiai tekintetben kiképezzék. Nem is szándékozom ezen tanárkópezdék létjogát kétségbe vonni; azt sem kívánom, hogy a reájok fordított költség, bár az egyiké igen súlyos, apasztassók : hanem pár észrevételt vagyok bátor tenni, melyekre a t. ház és különösen az illető igen t. minister ur figyelmét vagyok bátor felhívni. Ha a kolozsvári ós a budapesti tanárképezdéket összehasonlítjuk, ugy a bennök működő tanárok száma, valamint a reájok fordított költségek tekintetében nagy aránytalanságokat találunk; pedig mindkettőnek egy a feladata. De ezen csak ugy lehet eligazodni, ha az ember tudja, hogy a kolozsvári intézetben nagy hiányosság van, nevezetesen nincs gyakorló iskolája, líls ez nem volna még baj, mert más iskolában is lehetne az ifjakat begyakorolni. De még csak intézkedés sincs téve az iránt, hogy az ifjak ott a tanításban gyakoroltassanak. Pedig ha képzett tanárokra akarunk szert tenni : szükség van arra, hogy ezek ugy elméletileg elsajátítsák a szükséges tananyagot, miként gyakorlatilag rendszeresen lássák kivivé a tanultakat. Ezért szüksége van a tanár-képezdóknek gyakorló iskolára. De nincs szüksége valami kísérleti minta-iskolára, hol osztályonként 10—12 kiválogatott tehetségű ifjúval a különböző módszerekben oly kísérletek tétetnek, melyek sehol sincsenek meghonosítva és melyekre nézve még nagyon problematikus: vajon nyilvános középtanodában meghonosithatók-e ? Ekként megtörténhetik, hogy az ifjak, kik hivatva vannak arra, hogy a tantárgyakat kezeljék, oly hamis minta szerint gyakorolják be magukat, mely nem fog hasznukra válni. Ezt a minister ur figyelmébe ajánlom, mert ezt nem ok nélkül mondtam. Az országos legfelsőbb tanintézetek közt a mai nap igen kiváló helyet foglalnak el a jogakadémiák