Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
24 3S. országos ülés noromber 22 1875. szeegyeztethető: a magam részéről is óhajtom; de a hivatalnokok fizetésének csökkentését nem óhajtom; mert nem én tudom csak, hanem mindenki tudja, az egész — nem mondom egész ország, de az ország politikai értelmiségének legnagyobb része — tudja, hogy a hivatalnokok legnagyobb része legalább oly szerencsétlenül van fizetve, hogyha talán nem tartoznak is épen azon szegény emberek sorába, a kiknek könyek hullanak a kancsóikba, de nagyon közel vannak hozzá; tehát én ezek állapotát nem akarom súlyosbítani, hanem azt akarom hogy az ország dolgát végezzék teljes erővel és jó kedvvel, a mennyire lehet. Én elfogadom a ministerelnöki költségvetést. [Helyeslés a középről.) Hedry Ernő: T. ház! Legyen szabad nekem az előttem szólott képviselőtársamnak megjegyzéseire néhány szóval felelni. Mi, már a múlt országgyűlés alatt is nyilvánítottuk nézeteinket a fölött, hogy szükségesnek tartjuk nem ezen kereten belül; hanem nagyobb reformok által a központban is a megtakarításokat; mondottuk azt, hogy a ministeriumok számának leszállítása utján is. Erre azt mondotta a mélyen t. ministerelnök ur, hogy a horvát ministeri rnn fennállása törvényen alapszik, hogy szükségesnek tartja az ő Felsége személye körüli ministerium további fenfartását. Ez szerintem nem czáfolat, mert mi nem mondottuk azt, hogy ez törvény nélkül vihető ki, és törvény nélkül történjék a ministeriumok apasztása; hiszen mi csak azért nem teszünk concret indítványokat, hanem csak megjegyzéseket; mert a ministeriumnak kötelessége, ha akar tovább menni, ha szükségesnek tartja: a ház elé kezdeményezésekkel lépni; a kezdeményezés a kormány dolga. Mondotta a ministerelnök ur, hogy a 9-es bizottságban megtétettek a lehető megtakarítások, sőt talán tovább is mentek, mint szabad lett volna s hogy a bizottság további megtakarításokat nem tudott tenni. Igaz; nem tudott: mert neki a létező adatok csakis a mostani rendszer keretén belül voltak a szemei előtt, tehát nem tehetett többet, mint a mennyit eléje tartottak; de ha a rendszer meg lesz változtatva: akkor a ministerelnök ur is be fogja látni, hogy lehet tovább menni. Hogy több a központi igazgatás reformja érdekében nem történt: azt nem mi állitjwk, hanem állította a 9-es bizottságban egyik mindenesetre befolyásos tagjának kérdésére az akkori ministerelnök ur b. Wenckheim Béla a ki azt mondotta, hogy a belkezelési kérdésre nézve eddig semmi sem történt; tehát nem áll, mint a miként a mostani ministerelnök ur mondotta, hogy történt'; mert habár történtek egyes törlések: a személyes felelősség további kifejtésére, az ügykezelésnek ö zpontositá^ára, semmi tervezetek nem történtek, azt az akkori ministerelnök ur a 9-es bizottságban nyíltan kimondotta. (Szavazzunk.) Elnök: A pénzügyi bizottság javaslata szerint : személyes járandóságok a ministerelnökségnek 69,370 frtban hozatnak javaslatba; ennek ellenében két elleninditvány adatott be, méltóztassanak azokat meghallgatni, azok föl fognak olvastatni. Wachter Frigyes és Orbán Balázs jegyzők (felváltva olvassák Irányi két elleninditványát.) Elnök: Minthogy első sorban a bizottság javaslata tűzendő ki a szavazásra, még pedig már azért is, mert a bizottság véleményében ez esetben a nagyobb összeg foglaltatik, azon kérdést intézem a t. házhoz: méltóztatik-e a ministerelnöki ministerium személyzete járandóságai fejében 69,370 irtot elfogadni? Ha a t. ház ez összeget elfogadja: akkor a beadott elleninditványok elesnek. (Helyeslés.) Kérem tehát azokat, a kik a pénzügyi bizottságnak általam emiitett javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatván: az elleninditványok mellőztetnek. W ächter Frigyes jegyző: (Olvassa) Dologi kiadások 43,250 frt. Hegedűs Sándor előadó: A pénzügyi bizottság elfogadandónak véleményezi. Elnök: Nem lévén észrevétel, elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (Olvassa) II. czim rendelkezési alap 200,000 frt. Hegedűs Sándor előadó: A pénzügyi bizottság elfogadtatni kívánja.. Simonyi Ernő: T. ház! Igen röviden kívánom indokolni a rendelkezési alapra előirányzott 200,000 frt törlésére vonatkozó javaslatomat. Itt t. ház, oly kiadással találkozunk, a mely tudtomra — legalább ily mérvben — egy alkotmányosországköltségvetésében sem fordul elő. Midőn azt mondom — ily mérvben : természetesen értem az ország nagyságához és népességhez arányosítva, mondom tehát a rendelkezési alap ily nagy mértékben egy országban sem állíttatik be. Ez is azt mutatja tehát, hogy itt valami tulhajtás van a kiadásokban, a mely különösen a mi viszonyaink közt semmivel sem igazolható. Azt mondják, hogy ezen rendelkezési alapból bizonyos évi dijt húznak számosan olyanok, a kiknek nem ugyan törvény szerint, — mert nekünk nyugdíjtörvényünk nincs, — de a fennálló nyugdijszabályok szerint nem lehetne nyugdijat adni, és a méltányosság megkívánja, hogy ne vonjuk meg azoktól a nyugdijat; már pedig az megvonatnék, ha a rendelkezési alapot törölnők. Én megengedem, lehetnek oly esetek, a midőn a méltányosság megkívánja azt, hogy az állam bizonyos egyéneket jutalmazzon : ha a szigorú szabályok, a fenálló törvényes szokás