Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-33

22 38. országos ülés november 22 1875. jegyzők: (Felváltva olvassák a beadott elleninditványokat.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Együttesen akarok igen röviden nyilatkozni azok fölött, miket az előttem szólott képviselő ur felhozott. Legelőször is szólok igen röviden azokról, mikre nézve Irányi Dániel t. barátom nyilatkozott. Az ő nyilatkozatának két része van, két indítványa van. Szólok ezek közül mindjárt az utóbbiról. 0 azt proponálja, hogy az állami tisztviselők fizetéséből egy fokozatos levonás történjék, Eu részemről bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy az a levonás az adó képében meg van már azon fizetéseknél; és ha az|általános jövedelmi adó behozatik: a nagyobb fizetésekből ismét le fog vonatni egy bizonyos százalék. A tisztviselők fizetését Magyarországon túlságosnak senki sem mondhatja; alig nagyobb, némelyik nem is nagyobb, mint volt 1848-ban; pedig tudjuk, hogy minden forint 1848-ban legalább annyit ért, mint ma két forint. Ne méltóztassék tehát a tisztviselők fizetését ostrom alá venni: mert utoljára addig fogunk a lehúzásokkal menni, hogy nem fog még a hoszszas évi fáradalmai után nagyobb hivatalra jutott embernek sem annyija lenni, hogy némileg aggodalom nélkül élhessen. (Ugy van! a kozépen.j Ezt jegyzem meg indítványának második részére nézve, a melyet én legalább a magam részéről kérem a t. házat, ne máltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) A mi az előbbi indítványát illeti, s,z iránt nézetemet nem fogom elmondani ma; az iránt nézetemet elmondtam, nem egy, — hanem két vagy talán három évvel ezelőtt, midőn a t. képviselő ur ezen indítványt először tette, elmondtam akkor az ellenzék padjairól, hogy miért nem tartom elfogadhatónak. Most határozzon a t. ház; én ezen kérdésben nyilatkozni nem fogok. (Helyeslés a középen.) Áttérvén azokra, miket Kállay t. képviselő ur mondani szíveskedett, — természetesen a t. elnök ur figyelmeztetése engem is illetvén, már csak azért is részletesen azon kérdés fölött, mi történjék a ministeriumokkal, hogyan csoportosíttassanak, hány ministerium legyen: itt nyilatkozni nem lehet; —de megjegyezni kivánomazt, hogy a horvát ministerium felállítását külön törvény rendel? el; még pedig nemcsak törvény, hanem egyezség Horvátországgal. Bátor vagyok megjegyezni másodikul, — mert ezekre nézve szükségesnek tartom határozottan nyilatkozni, — hogy az ő Felsége személye melletti ministeríumnak eltörlését, vagy egyesítését, mint már évekkel ezelőtt nyilatkoztam: egyátalán Dám tartom a magyar állam és Magyarország szempontjából lehetőnek. (Miénk helyeslés a középen.) Es én azt tartom, azt mondtam akkor, azt mondom most is, hogy igen jól érezték, ismerték s tudták a helyzetet 1848-ban azok, kik ezen ministeriumot teremtették. (Helyeslés a középen.) És azután, hogy épen ezen ministerium egyesittessék állandóan >egy más tárezával — kivételes eset lehet igenis, midőn egyes távczák oly tárezával egyesittetnek, melynek vivői Pesten tartoznak lenni, ez nem csak egyes, de több tárczánál is megtörténhetik, — de hogy ezen tárcza állandóan egy másikkal vagy többel is egyesittessék, a mi még inkább szükségessé teszi, hogy az illető minister rendesen Pesten legyen: ezt czélszerüségí szempontból kivihetetlennek tartom. A mi a központi igazgatást illeti, abban igaza van a t, képviselő urnák, hogy minden minister elismerte, hogy még ott reformra szükség van. De először nincs igaza, nézetem szerint, hogy ez irányban nem történt volna semmi ; másodszor nincs igaza abban, hogy ez egyszerűen administrativ utón, törvényhozási intézkedések nélkül történhetnék. Nincs igazsága az elsőre nézve; mert — miként ezt több izben a pénzügyi bizottságban és a házban is kimutattuk s miként ezt a számok és tények igazolják: — épen a központi igazgatásban behozott takarékosság és javitás által a multévihez képest a jelen évre 130 és egynehány ezer forint megtakarítás már is el van érve. Ha tehát a t. képviselő ur igen helyesen azt mondja, hogy az egésznek eredménye az ő terve szerint nem lehetnének milliók, de lehetnének százezrek, de még ha nem is lenne ennyi, nekünk nemcsak százezreket, hanem tízezreket, de még ezreket is számításba kell vennünk: — akkor igen kérem, hogy 130 és egynéhány ezerre nézve ne mondja azt, hogy ez semmi. (Elénk helyeslés és derültség a közéjben.) De különben is a kilenczes albizottságban igen nagy gonddal és így bizonyosan előtte Í8 tekintélynek tartott — általam legalább igen sok irányban annak tartott — férfiúnak közreműködésével tervet dolgoztak ki arról, hogy mi az, a mit hiszünk, hogy a központi igazgatásban megtakarítani lehet; és mi már is többet szállítottunk le, mint mennyit az ezen időre contemplálva volt, majdnem elértük az egész öszszeget, a mi lehetőnek csak ugy tartatott: ha előzőleg igen sok törvényhozási intézkedés megtörténik. Nincs annyiban sem igaza a képviselő urnák, hogy ezt tisztán administrativ utón lehetne tenni; mert a berendezéshez utoljára, igaz, törvények nem kellenek; de arra, hogy a központi igazgatás rendszere megváltoztassák, hogy ott nagyobb megtakarítások lehessenek: igen sok törvénynek előzetes meghozatala szükséges, a mi nem a központi igazgatásról szól; de a melynek meghozatala után lesz egyedül lehetséges, hogy a központi megtakarításokban tovább is mehessünk. (Ugy van! o, középen.)