Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
2A : 33. országos ülés november 88. 1875. betölteni és mivel ezeket mégis betölteni kell: megtörtént és megtörténhetik, — és midőn ezt mondom, a legtávolabbról aem óhajtanék egyes személyekre czélozni — megtörténhetik, mondom, hogy oly egyének jutnak egyes szakministeriumok élére, a kik^talán nélkülözik a szükséges szakismereteket és még azon átalános politikai képzettséget és gyakorlottságot is, a melyet minden államférfitól megkövetelhetni. Azért helyesebb és talán viszonyainknak megfelelőbb volna, ha a szakministeriumok száma egyesítés és az . agendák csoportosítása által lehetőleg leszállittatnék ; ellenben az oly férfiak, akik vagy nem hajlandók, vagy nem is alkalmasak arra, hogy ezen szakministeriumok ólén álljanak, de akik tapasztalataiknál fogva a korona tanácsosai között nemcsak méltó helyet foglalnak el, hanem haszonnal is működhetnének, ha mondom, az ily férfiak a kabinet tagjaivá kineveztetnének a nélkül, hogy bizonyos szakministeriumok élére állíttatnának. A mi a ministeriuomk számának apasztását, egyesitését és az agendáknak az eddigitől eltérő felosztását illeti: természetes, hogy e részben nem tehetek itten részletes formulázott javaslatot; de legyen szabad mégis annak kifejezést adnom, hogy talán a ministerelnökség, az ő Felsége körüli ministerium és a horvát-szlavón ministerium minden hátrány nélkül egybe olvasztható lenne; szintúgy véleményem szerint a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi ministerium és a közlekedési ministerium is, ha : a hatáskörükbe tartozó teendők részint egymás között, részint a pénzügymimsterium, részint a belügyministerium közt elosztatnának : egyesithetők lennének. Elnök: Bocsánatot kérek: véleményem szerint a ministerelnökségnek más ministeriummal való összeolvasztása és átalában a ministeriumok apasztása és távczanélküli ministereknek kinevezése az átalános vita keretébe tartozott volna Kállay Béni: Nem is szándékozom a részletekbe bocsátkozni, csak azt jegyzem meg, hogy ez a törvényhozás intézkedésétől függ. Azt hiszem, hogy ez könnyen keresztülvihető volna, ha a t. többség meggyőződnék a változtatás szükségéről, a miről azt hiszem, nem sokára meg fog győződni. És most áttérek azon kérdésre, a mely a t. elnök ur véleménye szerint is a tárgyhoz tartozik, a központi igazgatásra, miután ezen czim fordul először elő. Már az általános vitánál volt szerencsém jelezni azon hiányokat, a melyek a központi igazgatásnál, átalában a bureaucratiánál észlelhetők. Akkor az okokat nem kutattam, mert azt hittem, hogy nem tartozik az általános vitához ; hanem most a részletes vitánál van helye azt kimondani, hogy én a hivatalnokok nagy száma és a végzett munka eredménye közti nagy aránytalanságot az ügykezelés, főkép a számvitel nehézkességében keresem. Minden ministerium mutathat ugyan fel nagy számban oly tfipasztalt és tehetséges hivatalnokokat, a kik az állam díszére válnak, és a kiknek, ha tanácsait a minísterek éa a kormány tagjai figyelembe vették volna, talán most sokkal helyesebb alapokra fektetett költségvetéssel állanánk szemben; de az ügykezelés, különösen a superrevisionális procedúra oly nehézkes, hogy a legjobb erők megbénittatnak és részint tétlenségre, részint a legnagyobb szorgalom mellett is inproductiv munkára kényszeríttetnek. Régen érezhető már ez, már a Bittóministerium tett e részben ígéreteket, és az előbbi ministeriumok is foglalkoztak e tárgygyal, A ministerelnökség központi kezelésénél is felmerült a közigazgatási reform kérdése s a kormány t. tagjai kivétel nélkül e reformot szükségesnek és elodázhatlannak ösmerték el ; erre pedig törvényhozási közreműködés nem szükséges, ezt lehetne közigazgatási utón is eszközölni; de ha még a törvényhozás sanctioja volna is szükséges: azt hiszem, hogy az egész ház pártkülönbség nélkül hozzájárulna az ilyen reformhoz, a mely nemcsak az ügykezelés gyorsítását eszközölné; hanem pénzbeli megtakarítást is idézne elő. Nem vagyok azon képzelődésben, hogy ezen megtakarítások milliókat fognak tenni; igen jól tudom, hogy ezen megtakarítások pénzben, — ha nem vesszük tekintetbe az idő maggazdálkodásból, és a kellő erő felhasználásából merített fontos előnyöket, — alig egy néhány százezer frtot fognak tenni. Viszonyainkban azonban nemcsak néhány százezer, hanem néhány ezer frt megtakarítást sem szabad kicsinyleni, különösen ha általa más előnyöket is elérünk. A közigazgatási reformra nézve a kormány eddig semmit sem tett; vagy ha tett is, de az eddig concret alakot nem nyert; mindazonáltal mi, kik e padokon ülünk, még elméletileg sem akarjuk az ország kormányzatát gátolni, — elméletileg mondom, mert szavazatunknak a nagy többséggel szemben jelenleg még gyakorlati súlya nem lehet, — megszavazzuk igen is a minister elnökség központi közigazgatásának költségeit azon megjegyzéssel, hogy a mit itt szerencsém volt mondani: az kiterjed valamennyi többi ministerium központi igazgatására is, és csak azért bátorkodtam ezen előadásomban a t. ministeriumok központi igazgatását is fölvenni, hogy az egyes tárczák tárgyalásánál a további ismétléseket elkerüljük, a mi természetes nem zárja ki azt, hogy ha szükségét látjuk, egyes esetekben fölszólaljunk. (Helyeslés a jobb oldalon.) Irányi Dániel: T. ház: A miuisterek rendes fizetése 12000 frt, lakpénze 2000 frt. Ezt én rendezett pénzügyi körülmények között nem tartom túlságosnak, de elégnek; a mi viszonyaink
