Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

42. országos ülés kötelezettség teljesítésére, melyet elvállalt, szintén igen tetemes mennyiségű pénzösszegeket kell évről-évre külföldre juttatni, melyek többé vissza nem folynak. Hogy ennek eredménye nem lehet más, mint az elszegényedés, azt mindenki beláthatja. Nem áll az, vagy legalább nem bir döntő sulylyal, hogy vajon az u. n. theoria e tekintetben micsoda megállapodásra jutott; vagy jutott-e már megállapodásra Én megvallom, ugy tudom, hogy megállapodásra nem jutott. Volt idő, midőn határozottan azt mondották, hogy a kereskedelmi bilanz döntő a nemzet gazdaságára nézve; volt azután egy reaotionarius áramlat — reactionarius az addigi nézettel szemben, — mely azt mondotta, hogy a kereskedelmi bilanz semmiféle befolyassal sincs a nemzetgazdaságra nézve; de épen a legújabb időben és ezt igen t. képviselőtársam is emiitette — azon meggyőződés kerekedett felül, hogy ama régi bilanz-theoria mégis foglalt magában egy nagy ig'azságot, s hogy nem ugyan a kereskedelmi, de igen a nemzetgazdasági bilanz igen fontos befolyással bir a nemzetek haladására . . . Hogy miben áll ez, arra bővebben kitérni nem akarok. T. képviselő ur a bilanzból merített érvvel szemben Angliára hivatkozott. Igenis Angliában évtizedeken át passive állott nem a nemzetgazdasági, de a kereskedelmi bilanz ós az ország még is folytonosan emelkedett. De t. ház, Anglia, az egész világ irányában ugy szólván hitelezőül szerepel. San Franciscótól Honoluluig ésSzentpétervártól egész a Oapig minden nemzet adósa Angliának, kamat fejében fizetéseket teljesít Angliának, melyek a kereskedelmi bilanzban nem szerepelnek. Ha azon temérdek összegeket, melyek ezen czim alatt a Lombard-Streetbe özönlenek, a kereskedelmi bilanz összegéhez adjuk: ki fog tűnni, hogy igenis Angliában a nemzetgazdasági bilanz nem passiv, hanem activ. és pedig tetemesen activ s Anglia haladása ezen activitással áll arányban. Nálunk ez épen ellenkezőleg áll s a kereskedelmi bilanz passivitását a külállamoknak fizetendő öszszegek csak növelik. Egyébiránt t. ház, ez a bilanz nem valami felfoghatlan mystikus dolog. Ez igen könnyen érthető egyszerű, úgyszólván — kézzelfogható dolog, csak azok mondják, akarják, mystikussá tenni, a kik azzal mystificálni akarnak, (Helyeslések) Azt mondta továbbá t. képviselőtársam, hogy elfogadná igenis a bilanzból merített érveket: ha azoknak összefüggése a szóbanforgó speciális kérdéssel a vámügygyei kimutattatnék. T. ház, én azt hiszem, hogy ezen összefüggés nagyon is világos. Honnan ered a nemzetgazdasági deficit? Ered onnan : ha egy nemzet többet fogyaszt, mint a mennyit termel. Ezen állapotot csak ugy lehet megváltoztatni, ha többet termelünk és kevesebbet fogyasztunk. Mind arra KÉPV. H. NAPLÓ 1856.—78 II. KÖTET. nézve, hogy többet termeljünk, mind arra nézve, hogy kevesebbet fogyaszszunk: egyedüli hatályos eszköz az okszerűen berendezett vámpolitikában keresendő. Ha mód nyujtatik arra, hogy a különféle foglalkozásoknak jutalmazó tere legyen az országban: akkor többet fogunk termelni; mint akkor: ha száz meg száz, ezer meg ezer munkáskéz és fő tétlenségre, vagy oly munkára van kárhoztatva, mely nem felel meg sem fizikai képességének, sem szellemi erőinek és termelő képességének. Ennek hatása természetesen nem maradhat el a termelés eredményében. A másik czélnak, hogy t. i. kevesebbet fogyaszszunk, mint a mennyit termelünk, szintén leghatályosabb eszköze épen az: ha meg van akadályozva vagy nehezítve a vám által az, hogy oly tárgyakból, melyeknek nagy mérvben úgyszólván fölösleges bőségben való fogyasztása az országra nézve nem előnyös; ha az illető tárgyak a vám által meg vannak drágítva: akkor azoknak fogyasztása alább fog szállani és akkor el van érve azon czól, mely felé törekednünk kell, hogy a fogyasztás oly czikkekben, melyek túlságos fogyasztása káros, apasztatik.El van érve és pedig oly módon, hogy a mellett az állam igen tetemes összegre tehet szeit. Mert t. ház, ha valaki a vám következtében bizonyos czikkekért a valóságos árnál többet fizet, — oly czikkekért, melyek nem mulhatlanul szükségesek, melyeknek kisebb mértékben való fogyasztása kívánatos, és ezen összeg a magyar kincstárba foly: az nem veszett el. A dolog ugy áll, mint ha az történt volna, hogy az illető egyének, kik e vámot fizették, ama többletet betették volna a takarékpénztárba s ezen takarókpénztári betétet az adófizetés alkalmával kivették s az államnak fizették volna. Kényszerű takarékosságot jelent az, ha meg vannak adóztatva azon czikkek, melyeknek túlságos mértékben való fogyasztása nem kívánatos. Hogy mely czikkek ezek? e kérdést, azt hiszem, nem szükséges bővebben fejtegetni. Kétségtelen az, hogy bizonyos iparczikkek — főleg ruházati fölöslegességek fogyasztásában alig van nemzet, mely oly bőkezű volna, mint a magyar, s az ily dolgokra oly sokat költene, oly fölösleges pazarlást mivelne, mint a magyar. Ha összehasonlítjuk azt, a mit mi költünk aránylag azzal, a mit ily czikkekre az állampolgárok, például Angliában költenek: akkor be fogjuk látni, hogy itt rendkívüli pazarlás történik. Ezt megakadályozni csak előnyös, s ezt megakadályozni csak észszerű vámpolitika által lehet. Áttérek t. ház, a Kautz t. képviselőtársam által felhozott másik tételre, hogy a külön vámterület előnyös-e? Én megvallom t. ház, ő vagy nem értett, vagy nem akart érteni bennünket. Nekünk positiv javaslataink vannak, mi világosan 32