Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-42
248 42. országos ülés deezember 2. 1875 ban áll. Ez világos jele a földkimerülésének. Hogy a munka fejlődött volna? hiszen épen az, a mit az imént mondtam, hogy azelőtt a mezőgazdasági népesség a maga ruházatát és szükségletét maga állította elő, s hogy most ezen házi iparok eltűntek: legvilágosabban tanúskodik arról, hogy a munkaerő nem fejlődött, hanem hanyatlott. A mi a tőkét illeti, t. ház, nem tagadom azt, hogy egyesek Magyarországon azóta nagy tőkékre tettek szert; de ha Magyarországon a tőke ugy fejlődött volna, mint fejlődnie kellett volna, ha észszerű közgazdasági politikát folytattunk volna, akkor azon helyzetben volnánk, melyben vannak azon államok, melyek egy félévszázad előtt velünk körülbelül egy stádiumban állottak, s a melyektől most drága uzsora kamatokon veszünk kölcsön pénzt. Ha Magyarországon a tőke ugy fejlődött volna, a hogy kellett volna: akkor a magunk tőkéiből kellett volna építenünk vasutainkat, a magunkéból kellett volna megtenni befektetéseinket. Poroszország, mely alig volt magasabb állásponton 50 évvel ezelőtt, mint Magyarország, nemcsak a maga pénzéből teljesité mindezt; hanem nekünk is kölcsönzött. Nálunk ellenben bárhova tekintünk, bárhol látunk tőkét: az mind idegen tőke Kezdve a- vasutaktól, kezdve azon pénztől, melyiyel az állam a maga szükségleteinek tetemes részét fedezi, egészen a pénzintézetek és iparvállalatokig mindenütt idegen pénz szerepel s azokat idegen pénz teremtette elő. Ezen tényekkel szemben, hogy lehet azt állítani, hogy Magyarországon a tőke fejlődött?! A mi azt illeti, hogy a külfölddel összeköttetésbe léptünk, erre azt mondom, hogy Magyarországnak külön vámterületre van szüksége épen azért, hogy a külfölddel egyenes összeköttetésbe léphessünk Jelenlegi helyzetében Magyarország egyedük Becsesei van összeköttetésben és a világ müveit nemzeteivel való összeköttetését Bécs közvetíti. Ha Magyarország külön vámterületei fog képezni: akkor direct összeköttetésben leszünk s elő fog állani azon fontokban, mázsákban, meg nem mérhető, de igen is nagyfontosságú szellemi haszon, mely az ezekkel való érintkezésből ered. Ha összehasonlítjuk a legmüveletlenebb, de önálló nemzetgazdászati területtel bíró államokat: azt látjuk, hogy náluk a nemzetközi forgalom tényező. Továbbá a különféle nemzetek bizományi lerakatai stb. mind meg vannak. Nálunk mindezek hiányoznak. Hol van tehát azon összeköttetés, a művelt nemzetekkel? Kautz Gyula képviselő ur igen nagy súlyt fektet továbbá arra, hogy hitelképességünk növekedett : mert — úgymond, mindazon beruházásunkat, melyeket tettünk, idegen, illetőleg hitelbe vett pénzzel eszközöljük. Ez magyarán mondva azt jelenti, hogy eladósodtunk. (Ugy van! Balfelöl.) Előny-e ez? Azt mondja továbbá t képviselőtársam, hogy a természetben nincs ugrás, a nemzetgazdaság egy organicus egész, a gyors megrázkódtatásokat kerülni kell, a múlttal azonnal szakítani nem lehet. Igenis t. ház, hogy ha a múlt előnyös és az abban gyökerező fejlődés előnyös: azzal szakítani nemcsak rögtön, de egyátalában nem kell; hanem midőn azon múlt olyan, hogy úgyszólván állandóan vérző sebet képez a nemzet testén: akkor a baj kutforrásával azonnal szakítani s azt elhárítani igenis előnyös. U maga mondja, hogy 1851ben a vámsorompó ledöntése ilyen és olyan nagy nemzetgazdasági eredménynyel járt. Hát az, a mi akkor történt, nem volt rögtönös szakítás a múlttal? nem ép oly hirtelen átalakítás, mint melyet jelenleg más irányban mi óhajtunk? igen is! ha azon állapot, melyet előidézni akarunk, a jelenleginél nem volna kedvezőbb, hanem kedvezőtlenebb : akkor állana ez az érvelés; de miután ép azt akarjuk, hogy a jelenlegi szomorú helyzetünkből kibontakozzunk: akkor ez érvnek ép ellenkezője áll. Azt kérdezi a t képviselő ur továbbá, ha külön vámterület lesz: elfognak-e múlni azon bajok, melyekben jelenleg szenvedünk? Könnyebben fogjuk-e elviselni a keleti államok versenyét? T. ház! Én többet mondok. En azt mondom. hogy nagyok azon bajok, melyekkel Magyarország nemzetgazdaságának s különösen mezőgazdaságunknak jelenleg küzdenie kell a keleti és tengerészeti államok következtében. De hiszen azon állapotnak tulajdon kép még csak kezdetén vagyunk, ínég csak alig néhány esztendeje, hogy arra veszélyes versenytársak, Oroszország és Amerika az európai piaezon megjelentek s búzáinkkal, gabonáinkkal és gyapjúinkkal versenyre keltek— Mi történik majd akkor: ha véletlenül beakasztják az argentini síkságokba a gőzekéket és milliárd számban fogják az európai piaezokra a mezőgazdasági terményeket önteni? Hogy fogunk akkor megélni? Épen mert előre látható, hogy Magyarország nemzetgazdasága veszélyes krigisnek megy eléje: ép azért tartjuk azt, hogy itt az ideje ide benn piaezot biztosítani magunknak. (Elénk helyeslés a balközépen.) A legfontosabb érv, melyet a külön vámterület hívei felhoznak: a kereskedői bilanzból. helyesebben mondva a nemzetgazdasági bilanzból vannak merítve. Kimutatható számokkal, hogy Magyarország folytonosan szegényedik a kereskedelmi illetőleg nemzetgazdasági bilanz következtében ; ki van mutatva az, hogy évről évre több a behozatal, mint a kivitel és pedig, — hogy sokat ne mondjak — 100,000 írttal; ki van mutatva továbbá az, hogy nemcsak a kereskedelmi bilanz kedvezőtlen; hanem kedvezőtlen az egész nemzetgazdasági bilanz, az által, hogy az államnak különféle szükségletei fedezésére, azon
