Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

42. országos ülés kik ezen külön vámterületnek hivei: először, hogy az önálló vámszövetség káros; másodszor, hogy a külön vámterület előnyös; harmadszor, hogy Magyarország iparának előmozdítására és felvirágzására vódvámok szükségesek. A két első tételt igen is magunkénak valljuk; a harmadik tételt, t. i. hogy Magyarország iparának előmozdítására védvámokra és pedig az ő értelmezése szerinti védvámokra; vagyis rendkívüli magas védvámokra van szükségünk: ezt egyátalában maguukénak el nem fogadhatjuk. A mi az első tételt illeti, hogy a vámszövetség káros, ezzel szemben ő a következő kérdést veti föl: lehet-e azon állítást fentartani, hogy a vámszövetség káros szemben azon ténynyel, hogy Magyarország 1851. óta a vámsorompók ledöntése óta nagy lendületet nyert, midőn azóta a forgalom 100 millióról 400 millióra emelkedett, midőn a mező gazdaság emelkedett, a föld, munka, tőke fejlődött, a világeulturával összeköttetésbe léptünk, hitelképességünk emelkedett ? Mindezekre felelni fogok. Igen is áll az, hogy Magyarország az 1851-iki vámsorompók ledöntése óta nagy lendületet vett, mert azon állapot, mely akkor teremtetett, a vámügyben sokkal előnyösebb volt azon állapotnál, a mely azt megelőzte Magyarországban Azelőtt Magyarország igenis vámsoropókkal volt elkülönítve az osztrák tartományoktól : de azon vámsorompók közgazdászati politikáját nem Magyarország vezette; hanem Austria vezette Magyarország ellen. (Helyedének a középen.) Akkor Magyarországra vonatkozólag háromnemü vám állott fon, először az osztrák birodalom határát körülövedzo vámok, melyek az osztrákok által Magyarország ellen voltak kezeltetve. Másodszor Magyarország külön vámjai, melyek szintén az osztrákok által Magyarország ellen kezeltettek; végre harmadszor az osztrák birodalom többi tartományainak vámjai, a melyek hasonlag Magyarország károsítására voltak az osztrákok által fentartva. Ezen három vám közül 1851-ben ledőlt kettő, és maradt egy. Egy súlyos csapás mindenesetre kevesebb, mint három. E szerint tehát Magyarország 1851-ben előnyösebb helyzetbe jutott, és ezen előnyösebb- helyzet nyilatkozott a később bekövetkezett nemzetgazdasági fejlődésben. De ne feledjük, hogy épen 1851. tájban léptek érvénybe mindazon úgynevezett stipulansok, melyek minden ország fejlődésében ugy szólván epoehát képeznek. Akkor adatott vissza ugy szólván minden ember önmagának, akkor adatott meg az, hogy a mit dolgozott, annak gyümölcse sajátja legyen. Hogy ezen időben mindenki igyekezett saját erejét felhasználni, az természetes; de ez a vámsorompó ledöntésének' nem tulajdonitható. Azóta épültek továbbá vasutak stb. íczember a. 1875. £47 Egyébiránt azon nagy lendület, mely a külforgalomban beállott, az igen csekély mértékre reducálódik vissza. Magyarország forgalma 1848. előtt körülbelül 100 millió pengő frtot tett. Ez ugy értendő, hogy a bevitel is annyi, a kivitel is annyi; de itt valósággal csak a kivitel bir döntő suiylyal, mely most mintegy 300 milliót tesz. De ne méltóztassék feledni, hogy az 1848. előtt fenállott természetbeli gazdálkodásnak folyománya az volt, hogy pénzre nem igen voít szükség és a pénzérték ugy állott a mostanihoz, mint egy váltóforint az egy pengő írthoz. (ig'Jzl Ugy vanf) Ha ezt tekintetbevesszük, akkor 100 millió pengő írt a mostani pénzértékre reducálva alig tesz kevesebbet, mint 250 millió frtot. Ha most tekintetbe vesszük, hogy azóta kivitelünk csak 50 millióval, tehát mintegy 2ö°!o-al emelkedett; ha tekintetbe vesszük, hogy más államok azóta megkétszerezték, valósággal megkétszerezték, sőt megnégyszerezték külforgalmukat: akkor azon szám, melyet a t, képviselő ur felhozott, épen leghatározottabban szól önmaga ellen. (Helyeslés a középen.) Azt mondta továbbá, hogy nemzetgazdaságunk tökéletesbedett, hogy a föld, munka, tőke fejlődött. Én azt merem állítani t. képviselőház, hogy arányban más nemzetekhez képest nemzetgazdaságunk nem tökélyesbedett. (Helyeslés.) Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy 1848. előtt mennyi úgynevezett mezőgazdasági iparág állott fenn Magyarországon. Majdnem minden nagyobb birtokon volt ugyanis egy-egy szeszgyár, vagy kisebb sörgyár stb., melyek a földnek termékenyítéséhez nagyban hozzájárultak, ós így határozottan kedvező nemzetgazdasági tényező volt. * Ezen mezőgazdasági szeszgyárak majdnem mind elpusztultak. Igaz, hogy keletkeztek más iparszerüleg űzött szeszgyárak a városokban ; de mezőgazdasági szempontból ezek számba nem jöhetnek: ennélfogva ebben a tekintetben kétségtelenül hanyatlás állott be. Azonkívül ezzel kapcsolatban még más mezőgazdasági iparágak is folytattattak országszerte. Nem szükséges egyébre hivatkoznom, mint arra, hogy ruhaneműit a köznép úgyszólván mind maga állította elő és ugy hiszem, hogy ha ezeket számba, vesszük, világosan kiderül, hogy tisztelt képviselőtársam ebbeli állítása semmikép sem helyes Mondotta továbbá a képviselő ur, hogy a föld, a, munka, a tőke fejlődött. A föld, mely 1848-ban még úgynevezett szűzföld volt és kiaknázhatatlannak tartatott: mai nap bármit is mondjon reá a Liebig-féle theoria állása vagy nem állása, tény az, hogy az ország nagy részében nagyon is ki van merítve. Oly helyeken, hol azelőtt ember emlékezet óta ember-magasságra nőtt a búza: most alig egy-két arasztnyira nő; s a kalász azzal arány-