Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

246 42 országos Illés deceeniber 1.1875. hogy e költségvetés nem ideális, nem olyan, mely- j nél jobbat semmi körülmények közt képzelni nem lehet. Tudjuk, legalább tudni véljük azt is, hogy aránylag jó. oly jó vagy oly rósz, minő a létező körülmények]közt lehet; lényeges változtatásokat azon tenni nem igen lehet. Ha lényegesen meg akarjuk változtatni a költségvetést: meg kell változtatnunk azonfkörülményeket, melyeknek ezen költségvetés szükségszerű kifolyását képezi; már pedig azon közgazdasági, közigazgatási, állam szervezési és culturalis viszonyok, melyek közt élünk: csak mélyre ható organicus reformok utján változtathatók meg s ezeknek útja nem az, hogy hosszas, széles vitatkozásba bocsátkozzunk a költségvetésnek egyes tételei fölött; hanem annak útja az, hogy mindenekelőtt gondoskodjunk a legrövidebb idő alatt arról, hogy az™ államszervezet akadálytalanul működhessék, a mi az által történhetik, hogy mielőtt befejezzük a budget-vitát ós megszavazzuk az erre vonatkozó törvényt, és azután minél előbb és minél határozottabb erélylyel hozzáfogunk azon alkotásokhoz, a melyek a kijelölt czélra szükségesek, a melyeknek mintegy előhírnökeit képezik azon törvényjavaslatok, a melyek a ház asztalára letétettek és ezen ház tárgyalására várnak. így állván a dolog, t. ház, érzem én, és érzi bizonyára mindenki, hogy a budgetvita nem alkalmas tér arra. hogy nagy elvi excursiokat tegyünk és a magyar állam és nemzetgazdászat regenerálására czélzó elvek és irányzatok fölött mélyre beható eszmecserébe bocsátkozzunk. Ha mindazonáltal bátorságot veszek magamnak a felszólalásra és pedig nem egyik vagy másik tétel érdekében, hanem nagy fontosságú elvek, oly elvek érdekében, a melyektől szilárd meggyőződésem szerint Magyarország fennállhatása függ: akkor méltóztassanak engem kegyes elnézésükkel megajándékozni annál inkább, miután az én óhajtásom az lett volna, hogy azon kérdés, a melyre czélzott, ez alkalommal mégse került volna a házban érdemleges tárgyalás alá. De tárgyalás alá került, érvelések történtek pro és contra és miután nevezetesen egy oly férfiú támadta meg azon álláspontot, a melyet én helyesnek tartok, mondom oly férfiú támadta meg, a ki nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában ugy szólván, nemzetgazdászat! capacitás, auctoritás hírében áll, a kinek szavára e hazában ezren meg ezren esküsznek, mint a mester szavára; nem hagyhatom szó nélkül azon állításokat, a melyek nézetem szerint ellenkeznek a tényleges valósággal és azzal, a mi az én szerény nézetem szerint helyes. (Halljuk!) De mielőtt erre rátérnék, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a mint a ministerium költségvetését az. átalános tárgyalás alapjául elfogadtam, ugy átalánosságban elfogadom a földmüvelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetését is. T. ház! A vám- és kereskedelmi politikáról óhajtok szólni, tulajdonképen azon kérdésről: vájjon czélszerü-e Magyarországra nézve az, hogy jövőben is közös vámterületben maradjon Ausztriával: Vagy pedig, hogy Magyarország külön vámterületté alakittassék ? Én egyetértek Kautz Gyula t. képviselőtársammal azon kiindulási pontokra nézve, a melyeket ő érdemleges érvelésével előre bocsátott. 0 azt mondja, hogy ezen kórdós nemcsak nemzetgazdászat!, hanem egyszersmind nagy politikai, financziális, kulturális jelentőséggel bir. Azt igen is elismerem, mert az oly kérdés, a melytől a nemzetnek megerősödése, vagy gyengülése ós ezzel karöltve a jelenleg ellenünk irányzott versenynyel szemben megállhatása, vagy meg nem állhatása függ; minden esetre nagy politikai jelentőséggel bir, sőt nagy financziális jelentőséggel is bir, ezt is elismerem; sőt tovább megyek, és azt mondom , hogy ezen kérdésnek súlypontja épen annak financziális oldalában fekszik; mert ez azon kérdés, melynek helyes vagy helytelen eldöntésétől függ az: vajon Magyarország képes lesz-e állami háztartásának egyensúlyát létrehozni és tartósan s jövőre biztosan megállapítani; ez azon kérdés, a melynek helyes vagy helytelen eldöntetől függ az, miképen rendeztessék be adórendszerünk, és hogy vajon azon adórendszer, melyet mindenki meggyőződése szerint reformálni mulhatlanul szükséges, hogy azt reformálhatjuk-e ? ismétlem : ezen kérdés bizonyára rendkívüli financziális fontossággal bir. Végre, hogy culturalis jelentőséggel bir, az sem tagadható; mert ez azon kérdés, melytől függ: vajon Magyarország jelenlegi primitív egyoldalúságában maradjon-e meg, vagy pedig arra törekedhessék, hogy a nemzeti munkának és a nemzeti szellemnek különböző irányú foglalkozási ágak nyíljanak meg, és ezáltal a szellemi súrlódás, egyátalában a művelődési tényezők lehetővé tétessenek; azon kérdés, a melytől függ: vajon Magyarországban képződhessenek-e úgynevezett localis centrumok, a melyek a művelődésnek mintegy gyupontjait képezik : ez bizonyára rendkívüli fontos, culuralis kérdés. Mindezekben egyetértek igen t képviselő társammal ; sőt szivemre kívánom venni azon intését is, hogy óvakodjunk ezen kérdést szenvedélyességgel megoldani, Valóban olyan, kérdés ez, — mely mint ő monda — legnagyobb mérvben igényli a hideg számítást, s higgadtságot. De kérdem én igen t. ház! higadtság-e az: mikor kézzelfogható tényekkel, és számokkal szemben szemet hunyunk, és magunkat elfogult nézetek által hagyjuk vezettetni, akkor is, mikor kézzelfoghatolag kideríthető, hogy melyik részen fekszik a nagyobb előny? Helyeslések a középen és a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur a külön vámterületre vonatkozólag három tételt adott azoknak szájába, a