Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

i\. országos ttiés ileexember 1. 1S75. 241 fekszik. Novembernek végét értük, a 6-ik hónap­nak vége van; ez előtt nem mondhattuk fel a szerződóst; miután a hat hónap most be van fe­jezve s igy a törvény által kiszabott idő eltelt, felmondottuk a szövetséget. Nincs ennek más oka. A t. képviselő nr tehát nem helyesen teszi, midőn a kormánynak szemére veti azt, hogy nem járt el e részben a törvényekkel ellenke­zőleg. Mert az ellenzéknek — elismerem — igen sokat szabad tenni. Az ellenzék nyilváníthatja, hogy ha nincs is ugy, hogy a kormány nem he­lyes politikát követ; mondhatja, hogy a kormány a törvényeket nem helyesen alkalmazza; de egy van, mit az ellenzéknek nézetem szerint tenni nem szabad, s ez az, hogy a kormánytól azt követelje, hogy a törvénytől eltérőleg járjon el, vagy pedig, hogy a törvényt megszegje. (Helyeslés a középen) Pedig, ha azt a/, eljárást követtük volna, melyet a t képviselő ur ajánl, azaz, ha tarifa kérdésébe nem bocsátkoztunk volna bele addig, mig a főelvekkel tisztában nem vagyunk: akkor a törvénytől eltérő­leg jártunk volna el. (Helyedé* a középen.) A kor­mány eljárásáról nem lehet azt mondani, hogy bátortalanság nyilatkozik benne: mert a kormányt egyedül a törvény iránti tisztelet, és engedelmesség vezette. (Helyeslés a középen.) Azt tapasztaljuk, hogy ezen meglehetős hosszú vita folyamában két főkérdésre történtek nyilatko­zatok. Egyik a bank, másik a vámkérdés. A mi az elsőt illeti, elismerem természetesen én is, hogy a hitelviszonyok javulása nagyon jó befolyást gya­korolna a földmivelésre, az iparra és a kereske­désre. De miután ezen ügy nem ezen tárcza kere­tébe tartozik, a melynek költségvetését jelenleg tárgyaljuk és ez ügyben határozatot most nem is hozhatnánk: megfogja engedni a t. ház, ha erről ezúttal nem szólok. haza érdekeivel egyetértoleg akarja e kérdést megoldani, az iparosok érdekei is természetesen beleértendők. (Helyeslés a középen) Az igen t. képviselő ur kárhoztatta a mi­nisterelnök urat azért, mert azt nvilvanitotta itt, hogy a folytatandó alkudozásoknál a méltá­nyosság követelményeit fogja szem előtt tartani. Ezt én is ismétlem: igenis ezen alkudozásoknál mi a méltányosság szabályait akarjuk érvényesíteni. Nem­zetközi alkudozásoknál mindig e szabályokat kell érvényesíteni: mert hisz egy nemzet nincs oly füg­gésben a másiktól, hogy magát méltánytalan köve­teléseknek alávesse. Es ha a kormány e tekintetben nyilatkozik és kimondja, hogy a méltányosság utján akar eljárni: ezzel csak önbizalmat tanusit. (Tetszés .» középen.) A t. képviselő ur azt sem helyeselte, hogy a ministerelnök ur azt mondotta, hogy a külföldi szerződések felmondásába bele kellett egyezni Magyarországnak méltányossági szempontból. Nem csak méltányossági szempontból, t. képviselő ur, hanem a jogszerűség szempontjából is, és pedig azért, mert ha két állam egy szövetséget képez, ós ezen szövetség következtében egyik államot egy terhelő szerződés sújtja, a melyet ez ennél fogva felmondandónak tart: a másik állam jogsze­rűen azt meg sem tagadhatja; különösen pedig akkor, ha ezen két állam közt elválásról van szó, és az elválás meg is történhetik, ekkor igen könnyen bekövetkezhetik azon eshetőség, hogy az egyik államra azon sújtó szerződós még fennáll, akkor is mikor az elválás már megtörtént. (He­lyeslés a középen.) Egyébiránt Simonyi Ernő képviselő ur töké­letesen beismerte ez álláspontunk jogosságát, s azért ezt tovább fejtegetni nem|kivánom. A t. képviselő ur továbbá azt monda, hogy a ministerelnök nem járt el helyesen, midőn a 1 arifák kérdésébe is belebocsátkozott, mielőtt a fő elvekre nézve, és különösen a fogyasztási adókat illetőleg tisztába nem jött. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a törvényt elolvasni. Az 1868. XVI. t. ez. 21. §-ban ugyanis világosan benne van az, hogy ha a tari­fák revisiójára az egyik kormány a másikat fel­szólítja : a másik kormány köteles a törvény ér­telmében a tárgyalásokba belebocsátkozni. Nem volt tehát joga a magyar kormánynak visszauta­sítani az osztrák kormány e részben hozzá inté­zett felszólítását, mert a revisió iránti tárgyalá­sokba belebocsátkozni a törvény kötelezi. A t. képviselő ur az osztrák-kormány befo­lyásának tulajdonítja a vám és kereskedelmi szö­vetség felmondását és ennek tulajdonítja, hogy a magyar kormány ezen felmondásra nézve e végre nyilatkozott. A t. képviselő urnák az a szokása, hogy mindig távolabbról keresi az okokat, mint a hol azok valóban léteznek. Az ok igen közel EÉPVH. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. A mi a vámügyet, illetőleg a vámpolitikát és az azzal szoros összeköttetésben levő alkudozáso­kat illeti, melyek folytattattak a lefolyt (5 hó alatt az osztrák-kormánynyal, erre nézve tegnap a mi­nisterelnök ur világosan és határozottan nyilat­kozott. Elismerem azt, hogy egy vámpolitika és vám­ügy concrót kifejezést csak az egyes vámtótelek meghatározása, megszabása által nyer. Ezen vám­tóteleknél néha csak pár forintról, sot igen sokszor csak néhány krajezárról van szó; de azért ezek igen lényegesek és életbevágók, mert ezek teszik talán lehetővé azt, hogy valamely iparczikkek behozassanak vagy pedig védvámmal legyenek az országból elzárva. De — azt hiszem, — azt nem fogja követelni tőlem senki, hogy az egyes vám­területekre, még pedig akár azokra nézve, mélyek iránt megállapodás már létrejött, akár azokra, melyekre nézve még eltérések léteznek, ma e helyen nyilatkozzam: mert ezt nem tehetném még az esetben sem, ha megköttetett volna az egyez­31

Next

/
Thumbnails
Contents